A szociálpszichológus ugyanakkor úgy látja: a rendszerváltásban, a politikai és gazdasági szabadság tereinek megnyílásában csalódott magyarok többsége visszamenekült az állam által garantált lelki biztonság csalóka menedékeibe. Ezek legújabb, s láthatólag igen hatékony változata a futballsikerek okozta nemzeti büszkeség.

- Sokak szerint fél évszázados átkot tört meg a magyar válogatott az Európa-bajnokságon, úgy látják, visszatért a ,,régi idők focija". Ön mit szól a magyar csapat szerepléséhez? Minek köszönhető a teljesítményük?

- A jelenlegi sikerrel egy negatív trend fordult vissza. A fordulat elkezdődött Dárdai megjelenésével, aki szakított a magyar edzői hagyományokkal, felhagyott a béljóslással, s tudományos, empirikus alapra helyezte az edzői munkát, kiegészítve azt remek kommunikációs és pszichológiai képességekkel. Amit Dárdai elkezdett, azt Bernd Storck folytatta. Mindez nem történhetett volna meg, ha nem Csányi Sándor az MLSZ elnöke, aki ezzel a sikerrel szerencsésen kikerült a kegyvesztettségből. Összefoglalva, szakmai hozzáértés és politikai háttér egyaránt kellett a sikerhez, melyet elősegített a csapatot övező rokonszenv és pozitív légkör.

- Mindez hogyan képes arra, hogy így megmozgassa az embereket? Olyanokat is, akiket egyébként annyira nem érdekel a foci.

- A futball drámai játék. Az életben kétféle történések vannak. John Searle, a neves filozófus szerint vannak történések, amelyek önmagukban érthetők és létezők. Ilyenek az evés, ölelés, alvás történései. Van azonban egy másik változat, mely esetben a történések jelentését a szabályok határozzák meg. Ha nincs szabály, nincs történés. Ilyen például a gól, ami csak akkor történik meg, ha a labda áthalad a kapu vonalán a meccs ideje alatt, s közben nincs les. Maga a les, és az összes többi, heves izgalomra okot adó történés szabályfüggő. Emiatt vitatható, s vitatják is.

- És miért éppen a foci? Más sportágakban ennél jobb eredményeket is érnek el magyarok, még sincs ekkora örömünnep.

- A futballmeccs drámai teréhez hozzátartozik, hogy két csapat játssza, s mindegyik csapat jól azonosítható, ezáltal azonosulásra ad lehetőséget. A játék folytatása az életnek, melyben ugyancsak ellenségek és barátok, együttműködések és konfliktusok vannak. Más sportágakban nem ennyire világos a képlet. Az USA-ban a baseball, az amerikai futball és a kosárlabda tölt be hasonló funkciót. Justunianus császársága alatt Bizáncban a kocsiversenyek korbácsolták fel a tömegek kedélyeit.

- Van-e, és ha igen, milyen szerepe van a focinak a mai magyar nemzeti identitásban?

- A magyar nemzeti identitás sérülékeny, kiegyensúlyozatlan és bizonytalan. Herder a XVIII. század végén azt nyilatkozta, hogy "a magyarok, mint az ország lakosainak legcsekélyebb része, most szlávok, németek, románok és más népek közé vannak beékelve, s századok múltán talán nyelvüket is alig lehet megkülönböztetni". Ez a jóslat alaposan megfeküdte reformkori nagyjaink gyomrát, akik fantasztikus teljesítményeket nyújtottak, melyek nélkül nem jöhetett volna létre 1848-49-ben a forradalom és a szabadságharc. A bukás azonban visszavetette a nemzeti önértékelést. A kiegyezést követően kaptunk ötven évet, amikor mintha beteljesült volna az álom, látszólag megvalósult a Magyar Birodalom. Az I. világháború azonban szappanbuborékként szétpattintotta az álmot. A létrejött kicsiny és gyenge Magyarországra a kortársak úgy tekintettek, mint a Tanú című filmben Bástya elvtárs a citromra, melyet nehéz volt narancsnak látni. A harmincas évek végén sikerült egyes területeket visszaszerezni, de az ár, amit fizetni kellett érte, a zsidótörvények, majd utóbb a holokauszt volt.

A II. világháború után Magyarország vesztesként gyengébb és kisebb volt, mint valaha. Ebben a vert helyzetben a futballsikerek nagyon jól jöttek a proletárdiktatúra vezetői számára. Kis gyermek voltam az ötvenes években, de jól emlékszem a fantasztikus örömmámorra, mely a londoni 6:3 és a budapesti 7:1 után a magyar társadalmat áthatotta. Az 1954-es berni kudarc után majdnem forradalom tört ki, akkora volt a csalódás. A futballsikerek az 1956-os forradalom bukása után is jól jöttek a megsebzett és megalázott magyar nemzetnek. Az ópiumadag azonban egyre kisebb lett, s 1966 után az adagolás végképp elmaradt. A rendszerváltás nem váltotta be a reményeket, a magyar társadalom többsége nem élte meg sikerként az egypártrendszer eltűnését, a tervgazdálkodás lebontását, a politikai és gazdasági szabadság tereinek megnyílását. Ellenkezőleg, a magyarok többsége a szabadság elől visszamenekült az állam által garantált lelki biztonság csalóka menedékeibe. E menedékek legújabb, s a jelek szerint leginkább hatékony változata a futballsikerek okozta nemzeti büszkeség.

- Vannak negatív hangok is: a kormány legitimációs célokra használja a sikert, megéri erőltetni a focit, több stadiont építeni, stb. Vagy: nem szabad örülni az Eb-szereplésnek, mert az is csak a jelenlegi hatalmat erősíti. Mit gondol erről?

- Nincs értelme kételkedni abban, hogy a futballsikerek okozta öröm igazi. A magyar társadalom ki van éhezve a sikerre. Ha olyan a rendszer, hogy a sikert nem tudja megadni egyénenként, akkor a siker nem lehet más mint kollektív. A kettő persze nem zárja ki egymást. Jobb lenne, ha sok sikeres magyar élne az országban, akik nem az államnak, hanem saját képességeiknek, tehetségüknek és teljesítményüknek köszönhetnék a sikert. De annál nincs rosszabb, ha egy társadalomban az egyének is és a közösség egésze is sikertelen. A jelenlegi futballsiker legalább közösségi szinten biztosítja a pozitív élményt. És még hátra van az olimpia, meg az úszó Eb.

- De mit ad nekünk ez az Eb-szereplés? A kórházak szétrohadnak, az oktatás színvonala süllyed, egyre több a kilátástalanságban, mélyszegénységben élő ember. A focimánia meg "csak viszi a pénzt". Nem ezeket kellene előbb megoldani? És amikor élhetővé válik az ország, akkor gyúrni az Eb-n való tündöklésre?

- Ha van kollektív sikerélmény, az jobb, mintha nem lenne. A sport, ha tényleg sikeresen művelik, nemzetgazdasági tényező is lehet. Sok terület van, amiben a magyarok versenyképesek. A futball egyike lehet a gazdaságilag is sikeres területeknek, ha olyanok a vezetők, mint Bernd Storck. Változás csak akkor lehetséges, ha vannak, akik tudják, hogy mit kell változtatni, s képesek tömegeket maguk mellé állítani. Hiába kovácsolunk terveket az egészségbiztosításról, az életbarát iskoláról, a társadalmi egyenlőségről, ha nincs meg a kritikus tömeg, mely kiállna az igazunkért. Az Eb sikere arra tanít, hogy van eszköz az azonosulás felkeltésére.

- Lehet-e az Eb-szereplésnek valamilyen belpolitikai hatása?

- A nemzet, mint Renan mondta, mindennapi népszavazás. Az erő, melyet most a magyar társadalom megtapasztalt, sokféle célt szolgálhat. Erő nélkül nincs politika. A politika a hit birodalma, ahol a valószínűségek állnak szemben a szükségszerűséggel. A jövő mutatja meg, hogy ki, mit tud profitálni a magyar csapat 2016-os sikeres Eb-szerepléséből.

Szerző: Juhász Dániel / nepszava.hu