Noha Magyarország mellett más tagállamok is kérték, hogy ne csak az elektrolízissel megújuló energiaforrások felhasználásával előállított hidrogén kapjon zöldbesorolást. A brüsszeli szabályozás külön megjegyzi, hogy a fosszilis energiával előállított gáz nem tekinthető megújulónak, de a bioenergiát is kizárták. Még a közlekedési eszközökre is kiterjesztik a rendszert.

Az Európai Bizottság még 2020-ban fogadta el az EU-s hidrogénstratégiát, amelyben felvázolta az európai hidrogénökoszisztéma létrehozásának jövőképét a kutatástól és az innovációtól a termelésen és az infrastruktúrán át a nemzetközi szabványok és piacok kialakításáig. A hidrogén várhatóan jelentős szerepet játszik majd az ipar és a nehéz tehergépjárművek szén-dioxid-mentesítésében Európában és világszerte. A "Fit for 55" csomag részeként a Bizottság számos ösztönzőt vezetett be a hidrogén elterjedése érdekében, beleértve az ipari és a közlekedési ágazatra vonatkozó kötelező célkitűzéseket.

A hidrogénstratégia viszont háttérbe szorult a koronavírus-járvány alatt, de a 2021 őszi orosz gázexport-korlátozások, valamint az orosz-ukrán háború óta csökkenő fosszilis energiahordozó kivitel Oroszországból, valamint az energiaárak emelkedése felgyorsította a tárgyalásokat. A hidrogén esetében viszont az elmúlt időszakban egy vita is elindult: az EU alapvetően csak a megújuló termelők által biztosított energiával elektrolízis útján termelt hidrogént vette a zöldtermelők sorában. Emiatt Franciaország, Románia, Bulgária, Lengyelország, Szlovénia, Horvátország, Szlovákia, Magyarország és Csehország kormányai február elején levélben kérték az Európai Bizottságot, hogy függetlenül attól, hogy milyen technológiával állítják elő a hidrogént, az kerüljön bele az uniós megújuló erőforrások közé.

Ennek oka, hogy például Magyarországon főleg szürkehidrogént állítanak elő, amely a fosszilis alapú, földgáz és vízgőz felhasználásával előállított változat. Ilyenkor gőzreformálással, vagyis szintézisgázzal végzik a termelést, amely során a keletkezett szén-dioxid teljes mértékben a légkörbe távozik.

Az Európai Bizottság most kiadta az új szabálytervezetét, amely meghatározza, hogy milyen esetben tekinthető megújuló energiaforrásnak, és ebben beintett a magyar és a többi kormány kérésének.

Annyira hogy a hidrogénmeghatározás kimondja: csak a nem biológiai eredetű energiaforrások (RFNBO) segítségével létrehozott hidrogén tekinthető megújulónak. A brüsszeli rendszer dönt a támogatási lehetőségekről, így a lépés azért is fontos, mert az energiainfrastruktúra-beruházásokat és az állami támogatási szabályokat, valamint a megújuló hidrogénre vonatkozó jogalkotási célokat is fixálja és abból kizárja a fosszilis forrásokat.

Az RFNBO-k olyan megújuló folyékony vagy gáznemű közlekedési üzemanyagok, amelyek esetében az üzemanyag energiatartalmának egyetlen része sem származik biológiai forrásból. Ezek az üzemanyagok megújulónak minősülnek, ha az üzemanyag energiatartalma megújuló energiaforrásokból származik. Kivételt jelentenek még a hagyományosan megújulónak vett, de kibocsátással járó termelők is, mint a bioenergia. A meghatározás mind a villamosenergia-hálózatokra és a közlekedési eszközök (teherautók, buszok, autók, vonatok, repülők stb.) vonatkozik.

Nem hagytak kiskaput a szabályozásban

Egyből két törvénytervezetet is kiadott az Európai Bizottság: a jogszabályok szabályozási biztonságot nyújtanak a befektetők számára, mivel az EU célja, hogy a REPowerEU tervvel összhangban elérje a 10 millió tonna uniós megújuló hidrogéntermelést és ugyanekkora mennyiségben importáljon zöldhidrogént.

Az első felhatalmazáson alapuló jogszabály azzal indokolja, hogy csak a megújuló forrásból származó hidrogénre érvényes a keretrendszer, mert Oroszország ukrajnai invázióját követően még világosabbá és erősebbé vált az Unió igénye a gyors tiszta energiára való átállásra és a fosszilis tüzelőanyagok importjától való függőség csökkentésére. Ha ugyanis engedik a fosszilis forrásokat is, akkor az nem csökkenti az Oroszországgal szembeni energiakitettséget, hiszen a hidrogénelőállításhoz továbbra is szükség lenne az onnan importált földgázra és kőolajra.

A jogszabály ennek szellemében pontosítja a hidrogénre vonatkozó "addicionalitás" elvét, amelyet az EU megújuló energiaforrásokról szóló irányelve határoz meg. A hidrogén előállítására szolgáló elektrolízisberendezéseket az új megújuló villamosenergia-termeléshez kell majd csatlakoztatni. Ennek az elvnek az a célja, hogy a megújuló hidrogén előállítása ösztönözze a hálózat rendelkezésére álló megújuló energia mennyiségének növelését a már meglévőhöz képest. Ily módon a hidrogéntermelés támogatja a szén-dioxid-mentesítést és kiegészíti a villamosításra irányuló erőfeszítéseket, miközben elkerüli a villamosenergia-termelésre nehezedő nyomást.

Míg a hidrogéntermeléshez kapcsolódó villamosenergia-igény kezdetben elhanyagolható lesz, 2030 felé a nagyméretű elektrolízisberendezések tömeges elterjedésével ez az igény növekedni fog. A Bizottság becslése szerint mintegy 500 TWh megújuló villamos energiára van szükség ahhoz, hogy a REPowerEU 2030-ra kitűzött, 10 millió tonna nem biológiai eredetű hidrogénigényére vonatkozó célkitűzés teljesüljön. Ez azt jelentené, hogy az uniós villamosenergia 14 százalékát termelnék az elégetve vízgőzzé váló gázzal.

A jogszabály biztosra megy: olyan kritériumokat vezet be, amelyek biztosítják, hogy a megújuló hidrogént csak akkor és ott állítsák elő, ahol és amikor elegendő napelemes, szélturbinás, geotermikus stb. termelő rendelkezésre áll.

Az EU fokozatosan vezetné be az új szabályozást, így a 2028. január 1-je előtt működésbe lépő hidrogénprojektekre vonatkozó "addicionalitási" követelmények átmeneti időszakában lazább még a rendszer. Az átmeneti időszak megegyezik azzal a periódussal, amikor az elektrolízisberendezések méretnövelése és piacra kerülése megtörténik. Ezen túlmenően a hidrogéntermelők 2030. január 1-jéig havi rendszerességgel összevethetik hidrogéntermelésüket a szerződött megújuló energiaforrásokkal így dinamikusan igazítva az árazást.

A megújuló hidrogén előállítására vonatkozó követelmények mind a hazai gyártókra, mind pedig azokra a harmadik országbeli gyártókra vonatkoznak majd, akik megújuló hidrogént kívánnak exportálni az EU-ba, hogy azt beszámítsák az EU megújulóenergia-célkitűzéseibe.

A második felhatalmazáson alapuló jogi aktus egy külön módszertant ír elő a nem biológiai alapú termelők életciklusa során keletkező üvegházhatású gázok kibocsátásának kiszámítására. A metódus figyelembe veszi az üvegházhatású gázok kibocsátását a tüzelőanyagok teljes életciklusa során, beleértve a feldolgozással és az ezen tüzelőanyagok végfelhasználóhoz történő szállításával kapcsolatos kibocsátásokat is. A módszertan azt is tisztázza, hogyan kell kiszámítani a megújuló hidrogén vagy származékai üvegházhatásúgáz-kibocsátását abban az esetben, ha azt olyan létesítményben állítják elő, amely fosszilis alapú üzemanyagokat állít elő.

A jogszabálytervezetekről először az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak két hónapon belül kell javaslattal előállniuk. Kérésükre a vizsgálati időszak 2 hónappal meghosszabbítható, de egyik sem módosíthatja a javaslatokat. (Portfolio)