Szóval Boticelli így képzelte el a tavaszt. Ez egy vélemény, az ő véleménye. Egy érzés, amely benne keltődött, amikor pattantak a rügyek, virágoztak a fák és zöldült a táj. Egy másik festő másképp festette volna meg ugyanezt. Lehet, hogy mást látott volna meg, más érzései keletkeztek volna, vagy teljesen más technikával és tartalommal oldotta volna meg. Az egy másfajta vélemény, magyarázat lett volna a tavaszról. De bárki is festette le a tavaszt, ha azt őszinte és nem tavaszt kigúnyoló szándékkal tette, valamit átadott a tavasz sugallatából. Valójában senki sem tudja lefesteni a tavaszt úgy, ahogy az van. Ráadásul minden évben másképp megy végbe. Ez egy csoda, ami Isten teremtésében minket körbevesz, de ennek ellenére mi csak egy festményt látunk és azt kritizáljuk. A világ dinamikus, változó, az ember statikus, megrögzött, sztereotípiákban él.

Az Iszlám is ehhez hasonló. Mindenki egy képet fest róla és kinyilatkoztat: ez az igazság! Közben nem ért belőle semmit. Amit mi, emberek értünk belőle, az csak egy ösztön, egy érzés, amit igazságnak vélünk, sőt a legelvetemültebbek bizonyosságnak élik meg. Egy bizonyosság létezik csupán: a hit! És mint tudjuk, a hívő tud, a tudós hisz. De hogy a hiten belül mi az igazság, az csupán egy érzet. Egy vélemény, amit Boticelli is lefesthetett volna. De ha valóban meg akarjátok tudni, hogy mi az igazság, akkor haljatok meg!

Mondd: „Ha a Túlvilági Lakhely csak néktek van (fenntartva), a többi embernek nem, akkor kívánjátok a halált, ha igazak vagytok.” De ők azt sosem vágyják mindazért, mit kezük megelőlegezett58. Allah Ismerője az elkárhozóknak. (Korán 2:94-95)

Ugye, erre már visszahőköltök? De ha közelebb akartok érni az igazsághoz, akkor éljetek ezer évig és akkor tán agyatok többet vesz be, többet tanultok, többet éltek meg stb. Tehát vagy halál, vagy halhatatlanság. Ha pedig egyik sem, akkor beszorultunk egy rövid időtartamba, ahol minden relatív.

Mert egy egyszerű színdarabban is más az igazság az első, a második és a harmadik felvonásban. Akkor, hogy lehetne embernek abszolút igazságot hirdetni a hit megvallásán kívül? Íme az igazságról csak egyetlen szúrában, igaz a leghosszabbikban ennyit esik szó:

2:26, 2:42, 2:61, 2:71, 2:91, 2:109, 2:119, 2:121, 2:144, 2:146, 2:147, 2:149, 2:180, 2:213, 2:228, 2:236, 2:241, 2:247, 2:252.

És mindahányszor figyelmeztet, hogy Allahnál van az igazság. Ezért légy szerény, alázatos és ha beszélsz, azzal kezd: véleményem szerint, meglátásom szerint stb. Mert kinyilatkoztatni nincs jogod! Iszlámmal kapcsolatban pedig pláne! Történelmi bűnt követnek el azok, akik a hitet saját pozíciójuk erősítésére, politikai előnyök szerzésére, népek nemzeti érzéseinek becsomagolására használják. Akik ezt teszik, Boticelli képet festenek a tavaszról és nem engedik, hogy más ne úgy lássa a tavaszt, ahogy ők, akár a bibliamagyarázók egykor:

Ne öltöztessétek át az igazat hamisba, elhallgatva az igazat, s ti tudjátok azt. (Korán 2:42)

Ezért nem szeretem, hogy emberek vitájába, népek harcába, felszabadító mozgalmakba az Iszlámot amolyan igazságcsinálóként bevonják. Erről majd külön fogok írni.

Egy másik hasonlattal közelítsünk. Tudom nehéz, de próbáljuk meg. Képzeljünk el egy végtelen könyvtárat, mely tartalmazza a világ összes eddig megírt és még meg nem írt könyvét. Tehát egy tudástárról van szó. Sőt, ennél többről, mert eddig csak egy emberi tudást tudtam érzékeltetni. De maradjunk ennyiben. E tudástárnak képzeljük el a tartalomjegyzékét. Nos, ez a Korán. A Koránt, aki olvassa, egy tartalomjegyzéket olvas. Megmosolygom azt, amikor valaki belekap mondatomba és kijavít, mert ő olvasta a Koránt és abban ez, meg az másként van. Itt felmerül a Boticelli tavasz c. képe a valóság látásáról, illetve a kontextusok hiányáról, amit csak akkor pótolhatna az igen tisztelt hozzászóló, ha az említett könyvtárat is elolvasta volna.

Ebben a műfajban nem csak kommentek, hozzászólások hangzanak el, hanem iszlamofóbiával teli irodalmak is megjelennek. Brossúrák az Iszlám terrorizmusról, meg egyéb marhaságok, melyek próbálják a hitet összemosni azzal, ami a hittel szembe megy. Igény van az ilyenre manapság és a politika is támogatja. Érdemes ezekre reagálni? Íme, most megtettem.

Ami nagyobb baj, hogy mi, muszlimok talajt adunk ezeknek a véleményeknek, fals híreknek. Mert a hírek igazak, csak a hírek mögött nem az Iszlám tanai állnak, hanem mi! Hiába kilencvenkilenc normális, elég, ha egy marha, a többi kilencvenkilencet is behúzza a sárba! Mi még addig sem jutunk el, mint Boticellii! Kinyilvánítunk, igazságot hirdetünk, közben vakon bolyongunk. Azt a végtelen könyvtárat pedig nem olvassuk, nem kutatjuk. Abban a tudatban idézzük a tartalomjegyzéket, hogy térdre borul előttünk a világ, de közben nevetségessé válunk, mert a világ is tudja már, hogy a tartalomjegyzék mögött kötetek vannak, melyeket nem ismerünk. Lassan a világ többet tud abból, mint mi. Egyszerűen felfedezi! A világ érti, mi meg mantrázzuk és nem értjük!