Varga Mihály pénzügyminiszter múlt héten bejelentette, hogy megállapodás született arról: 2019-ben 8 százalékkal, 2020-ban szintén 8 százalékkal emelkedik a minimálbér és a garantált bérminimum összege. A minimálbér összege 2019. január 1-től 149 ezer forintra, a – szakképzetteknek járó – garantált bérminimum pedig 195 ezer forintra nő. 2020-ra az előbbi összege 161 ezer forintra, utóbbié 210 600 forintra emelkedik.

Mint emlékezetes, a Versenyszféra és a Kormány Állandó Konzultációs Fórumán (VKÁF) 2016-ban született egy hat évre szóló megállapodás a hazai minimálbér többlépcsős emeléséről. A mostani döntés értelmében az ideivel megegyező mértékű emelés várható jövőre és azután is. Így mindkét bérkategória összege több mint a duplája lesz a 2010-es évinek – emlékeztetett Varga.

Egyidejűleg – a hat évre szóló bérmegállapodásban foglaltak szerint – folytatódik a munkabéreket terhelő adók csökkentése is. 2019 júliusától újabb két százalékponttal, 19,5 százalékról 17,5 százalékra csökkentik a szociális hozzájárulási adót, s további 2 százalékpontos csökkenés várható 2020-ban, mérséklendő a vállalatok adóterheit.

A Magyar Szakszervezetek Szövetsége volt az egyetlen, amely nem írta alá a VKÁF jövő évi minimálbérről és garantált bérminimumról szóló egyezséget, mivel a 8 százalékos emelést rendkívül kevésnek tartotta. A legnagyobb szakszervezeti tömörülés ugyanis

legalább 10 százalékos növelést látna szükségesnek ahhoz, hogy utolérjük először a visegrádi országok, majd Ausztria bér- és életszínvonalát. Máskülönben – állítják - hamarosan Románia is le fog hagyni minket.

Dávid Ferenc, a VOSZ korábbi elnöke viszont a Hírklikk portálnak úgy vélekedett, hogy munkáltatói oldalról a kisebb minimálbér-emelés támogatható, már csak a magas adóterhek miatt is. Dávid szerint ahol a versenyképesség, a hatékonyság engedi, illetve a munkaerőpiac kikényszeríti, ott úgyis nagyobb mértékben növelik majd a béreket.

Kordás László, az MSZSZ elnöke szerint ha nem emeljük érdemben a bérszínvonalat, akkor nem fog enyhülni a munkaerőhiány. Az elvándorlás nem fog lefékeződni, mivel tovább romlanak az itteni munkafeltételek, és fokozódik az itthon maradottak munkaterhelése, aminek eklatáns példája a mostani rabszolgatörvény is.

„A 2008–2012 közti válságos időszakban a régió országainak versenyképességét az alacsony bérű, képzetlen munkaerőtömegre alapozták, de mára minden ország felismerte, hogy ez a stratégia hosszabb távon a gazdasági növekedés kerékkötője. Intő jel, hogy ma már a cseh, lengyel vagy szlovák minimálbér – akárcsak a nyugdíjminimum vagy az átlagbér – megelőzi a magyart, és a románok is hamarosan lehagynak minket” – figyelmeztetett Kordás László, aki szerint a munkatermelékenység Közép-Kelet Európában nálunk a legmagasabb, így a bérek emelésének még tág tere lenne.

A Policy Agenda az adóbevallások alapján kiszámolta, hogy a keresetek nagyságát illetően nagyok az egyenlőtlenségek. A munkajövedelemmel rendelkező mintegy 4,8 millió adózó egyharmada a minimálbér alatt keresett 2017-ben, 43 százaléka a minimálbér és az átlagbér között, és mindössze 23 százaléknak volt átlagbér fölötti jövedelme. A számítások szerint a 426 ezer legjobban kereső annyit vitt haza, mint a keresők kétharmada összesen.

Az adatok azt mutatják, hogy az utóbbi két év jelentős minimálbér-, illetve átlagbér-emelkedése ellenére hazánk a Visegrádi tagállamok között továbbra is az utolsó helyen áll. A tavasszal benyújtott konvergencia-programok alapján a Policy Agenda kimutatta, hogy a bérnövekedés mértéke a következő években V4-viszonylatban továbbra is nálunk lesz a legnagyobb, de mivel nagyon alacsony szintről indultunk, az utolsó helyről továbbra sem fogunk elmozdulni, csak a lemaradásunk csökken. Ráadásul az, hogy Romániában a bérnövekedés üteme 2019-től a mienkénél is nagyobb, 9,3 % lesz, azt mutatja, hogy az országok közötti bérverseny a továbbiakban csak még inkább fokozódni fog.

atv.hu / Hetek