Az olyan mediterrán vidékeken, mint amilyen Svédország és Dánia ez nem jelenthet gondot, de nálunk ezek a kemény telek mindent kikezdenek.”

Most ugyan a legnagyobb kánikulának vetett éppen véget a régen várt és a tegnap esti órákban megérkezett eső, de a móka kedvéért ismét talajszinten – pontosabban az alatt – jelentkezett a probléma. A 3-as metró állapotát híven tükrözi az a kitartó csepegés ami egész kis tavacskát képezett az Árpád-híd Újpest-Központ felé közlekedő járatának peronján.

Nem kétséges, hogy már hosszú ideje komoly gondokkal küzd az Észak-délinek is nevezett metró. Amire a városvezetés – természetesen – véletlenül sem ad kielégítő reakciót. Bárhogy is, az hogy az állomások területén ilyen beázás megtörténhet, egyben elegendő alapot ad annak a feltevésnek, hogy a vonal más pontjain is hasonló probléma lehet.

És tekintve a régi szerelvények gyászos, valamint az újak kísértetjárta állapotát, ez az eset további aggodalomra adhat okot.

Ha eddig nem is, most kezd világossá válni, hogy a felújítást több éve el kellett volna kezdeni. Ehelyett a városvezetés és a kormány valamiért fontosabbnak érezte a ligetet lezúzni, a Dagály Uszodát átépíteni.

Könnyen lehet, hogy az illetékesek addig semmit nem tesznek, míg az egész rendszer magától – és a környezet legapróbb megterhelésétől – össze nem roskad. A régi szerelvényeket jószerével már csak a rozsda tartja egyben, az újakat pedig még arra se tanították meg, hogy ajtajuk kinyíljon, és ha már kinyílik, akkor azt a megfelelő oldalon tegye.

A helyzetet súlyosbítja, hogy az ázás már akkor megkezdődött, amikor az eső első hulláma fölénk ért, és alig egy órával később, már a peron széléig terjedő tócsa gyűlt össze.