Balog csütörtök este a Hold utcai református templomban haknizott, ami természetesen kiváló alkalmat biztosított egy kis propagandának némi öntömjénzéssel álcázva azt. Mint elmondta, húsz évig küzdött ezért, amivel szerinte az ünnep üzenete közelebb kerülhet az emberekhez. Meglehetősen gyatra képességekre és állami struktúrára vallhat, ha azt nézzük, hogy egy ilyen apróság, mint egy munkaszüneti nap beiktatása húsz évig tart.

És hogy ez mennyiben Balog érdeme? Hatásaiban egyetlen munkanap kiesése állami szinten elhanyagolható kiesést jelent. Vannak azonban – és nem is kevesen – akik pénzért dolgoznak, és egy nap kieséssel is számolniuk kell, ha hó végén még életben akarnak maradni. De ez természetesen Balog szerint tök mellékes.

Megjegyezte ugyanakkor, hogy a politikusoknak különösen óvatosan kellene bánniuk a keresztény szóval, hiszen ha komolyan gondolják, akkor nem vonhatják meg az egyházaktól, hogy ők maguk vitassák és határozzák meg, hogy mit jelent kereszténynek lenni idézi az MTI-t a 24.hu.

A 444 kicsit egyszerűbb helyzet elé állítja olvasóit áttekintést adva Balog működéséről:

Balog Zoltán 2012-től az emberi erőforrások minisztere volt, egészen mostanáig, a választás után közölte, hogy nem vállalja tovább a miniszterséget. Ez a legnagyobb hatáskörrel rendelkező minisztérium volt az előző két Orbán-kormányban, ide tartozott többek között az oktatás, az egészségügy, a kultúra, a társadalmi felzárkózás. Utóbbi területet Balog Zoltán államtitkárként is irányította 2010 és 2012 között.

Ezek mind olyan területek, amelyeknek az irányítása már jóval Balog minisztersége előtt is nagy kihívásokat jelentettek, az utóbbi nyolc évben viszont különösen fontossá váltak, rendre érkeznek a hírek a romló magyar oktatási és egészségügyi rendszerről.

Amihez Balog azzal tette hozzá a magáét, hogy az ének fontosságát hangsúlyozva akarta megváltoztatni az oktatási rendszerünk összeomlás felé való sodródásának irányát. Erőfeszítései eredményeképp eljutottunk oda, hogy a PISA felméréseken iszonyatosan lemaradtunk, ami egyszerűen már nem róható fel a diákok hibájaként.

Ami a vallást illeti, nem egyszerűen inkorrekt a kereszténységet ráhúzni az egész országra, mint afféle egyházállamiság maradványát, de súlyos sértés a vallásszabadság ideájára nézve is.

Bár mi mást várhatunk attól az embertől, akinek csak a hit maradt, hogy jó miniszter volt?