Bayer sem csupán egy szorgosan csaholó véreb; mindenki tudja róla, hogy amit ő mond, azt a Párt mondja.

Kormánybarát közvélemény-kutatások ide vagy oda, láthatóan komoly gondot okoz a hatalomnak, hogy a „lex CEU” elleni tüntetések nyomán – lassan egy hónapja – rendszeresek az utcai megmozdulások.

A Hősök tere és az Oktogon kultikus tiltakozóhellyé változott, és mindezzel láthatóan a honpolgárok széles köre egyetért.

Mindenki tudja, hogy az a kormány, amely ellen masszívan, hangosan és egyre szélesebb körökben tiltakozik a lakosság, bajban van.

A Fidesz is tudja. Orbán taktikai sikerei általában annak köszönhetők, hogy egy lépéssel az ellenfelei előtt jár, és igyekszik kiszámítani a reakcióikat – de már az olimpiaellenes aláírásgyűjtéssel kiesett a

ritmusból, az utóbbi hetek kapkodó és ideges kommunikációja pedig azt mutatja, hogy ilyen felháborodási hullámra messze nem számított.

Most nem maradt a kormánynak más stratégiája, mint a tiltakozók megfélemlítése és a saját tábor hergelése.

Mindkettő a fizikai erőszak előkészítését szolgálhatja.

Ha tovább folynak a tiltakozások – és minden valószínűség szerint így lesz –, egy ilyen típusú hatalom azt akarja megmutatni, hogy nagyobb az ereje és elszántsága, mint az ellenfeleinek.

A ’hard government’ attitűd amúgy a kezdetektől érvényes: ahol Orbán ellenállást tapasztal, ott kompromisszumkeresés helyett bekeményít – igaz, amint kicsinyt is megérzi a vereségszagot, gyorsan kitér a konfliktus elől.

Utóbbi ezúttal is megtörténhetett volna, ha Áder nem írja alá a törvényt, aztán gyorsan elkezdenek valami másról beszélni – de láthatólag győzött a számítás felett a dafke.

Most pedig már túlgyűltek az indulatok, nincs hová elslisszolni.

Orbán az utóbbi időben hajszálpontosan másolja Putyint, ezúttal is az ő receptjét alkalmazza.

Hazakövetnek tüntetőket, benyomulnak a lakásukba, előállítják őket.

Egy festékeslufi eldobásáért gyorsított statáriális eljárásban ítélik el – a jogszerűséget magasról mellőzve – a tiltakozókat.

A kormány főpropagandistája azt írja a tüntetőknek a blogján:

majd megtapasztaljátok, milyen érzés üldözöttnek és fenyegetettnek lenni. Mondom: már mi is nagyon dühösek vagyunk. Világos?

Ezek után még közli, hogy taknyukon és vérükön rángatná ki a Parlamentből a szerinte „békésnek álcázott erőszakkal” tiltakozókat (erre a pazar bayeri fordulatra – „békésnek álcázott erőszak” – külön felhívnám a figyelmet), akiknek szét kellene verni a pofáját.

Nem elhirtelenkedett kiszólások ezek, hanem egy tudatos háborús propaganda részei.

Bayer sem csupán egy szorgosan csaholó véreb; mindenki tudja róla, hogy amit ő mond, azt a Párt mondja.

A CÖF elnöke, Csizmadia László azt üzeni a Fidesz-rajongóknak, hogy tartsák szárazon a puskaport, ami nyilvánvalóan harci készültségre való felszólítás.

Maga a Nagyfőnök kijelenti, hogy az amúgy békés embereknek már „viszket a tenyerük”.

(Megjegyzem, ezzel Rubicont lépett át a rendszerváltás utáni magyar politikum: a miniszterelnök uszít erőszakra.) Eközben Kövér László emberi élet kioltására alkalmas fegyverek egész arzenáljával szerelteti fel magánhadseregét, a parlamenti őrséget.

Ami még várható: provokáció minden mennyiségben.

Ha nincs ilyen, kreál néhányat a hazugsággyár. Ahol Orbánnak viszket, ott viszket az egész táborának.

A propagandagépezet gondosodott róla, hogy a hívek mélységesen gyűlöljék a „libsi, sorosbérenc, buzi hőzöngőket”, akik a törvényes rendet (értsd: Orbán rendszerét) veszélyeztetik.

Csak az a kérdés, hogy kiszervezik valami kopasz „civileknek” a tiltakozók elleni durva fellépést, vagy bevetik a karhatalmat; esetleg is-is. Igazából nem szeretnének ők ütni, mert „békés keresztények” – de sajnos, előbb vagy utóbb muszáj lesz.

A haza védelmében.

A véres incidens kirobbanása után persze megy majd az évekig tartó, csak szűk réteget érdeklő vita arról, hogy ki kezdte, és mi történt valójában.

Mindezt persze nem azért érdemes tudniuk a tiltakozóknak, hogy ijedten visszavonuljanak, de nem árt a körültekintés, a készenlét, és az események lehető legpontosabb dokumentálása.

Az ilyen hatalom egyvalamitől hasonlik meg: ha azt tapasztalja, hogy hiába vicsorít, nem félnek tőle. Ilyenkor rémülten veszi észre, hogy mállik az anyag, amiből felépült.

hvg.hu