A főügyész arról beszélt, hogy a beosztottját megrázta az a sok számon kérő támadás, ami a Quaestor ügy kapcsán érte.

Nem csodálom!

Egy otthonról becsületet és tisztességet hozó ember számára megrázó lehet azt látni, hogy egy gyereket - kakaós csiga lopásért - hónapokig előzetesben tartanak, miközben ő nem hallgathatja ki a Quaestor tulajdonos vezérigazgató személyi titkárát, aki nem mellesleg Polt lányának az udvarlója.

Egy olyan szervezet, mint az ügyészség, amely félkatonai alá-fölérendeltségben dolgozik, természetesen nem demokratikus, hiszen ahol parancs és utasítás van, ez ott természetes. Márpedig az ügyészség így működik, és ez így van jól mindaddig, amíg az ország közrendjét, biztonságát és a közélet tisztaságát szolgálják.

Azonban felvetődik a kérdés, hogy mit gondol, mit érez az ügyész akkor, amikor azt látja, hogy az V. kerületei lakás-panama vizsgálata nem halad? A villamos tenderről többet tudunk a brit korrupciós hivataltól, mint a magyar rendőri és ügyészségi szervekről, hogy a Gripen-ügyben már mindenki megbukott, a brit tulajdonoscég milliárd dolláros büntetéseket fizetett a korrupcióért, cseh miniszterek kerültek börtönbe, itthon pedig az ügyészség tisztasági igazolásokat ad.

Az orosz gázszállító, és a magyar állam közé beékelődött offshore cég magyar tulajdonosai tíz milliárdokat tesznek zsebre évente, közben itthon egyéni karriereket tesznek tönkre offshore kapcsolatok miatt, majd a kiszemelt áldozatok után elhallgatnak.

Újságírót figyelnek meg, a legalapvetőbb sajtótörvényt figyelmen kívül hagyva. Civil szervezetek vezetőit és alkalmazottait járatják le ügyészi, rendőrségi segítséggel, hogy a függetlenek nehogy valami norvég, vagy svájci pénzhez jussanak.

Vélhetően ezek is, és a fel nem sorolt estek is, részei az ügyészek halálának, isten ments attól, hogy valaki ezt tovább gondolja!