A Los Angeles Megyei Természettudományi Múzeum (NHMLAC) munkatársai a járvány elején arra számítottak, hogy néhány hétre kényszerülnek home office-ba, de a vírus terjedésével hamar rájöttek, hogy hosszabb időről van szó, írja a wired.com. Lisa Gonzalez és Brian Brown ezért úgy döntött, hogy a városi élővilág megfigyelésének szentelik az időt, anélkül, hogy kilépnének a lakásukból.

Lisa Gonzalez az NHMLAC rovartani gyűjteményének felügyelője. Szobáját rögtönzött laboratóriumnak rendezte be a járvány elején. Rovarok ezreit kezdte átrostálni, amiket a múzeum korábban egy civil tudományos projekt keretében gyűjtött össze.

Rendes laboratóriumi körülmények között az új fajok felfedezését DNS-analízis segítségével végzik, de erre az otthoni lehetőségek nem adtak módot. Lisa Gonzalez így nyilatkozott a kilenc új rovarfaj felfedezéséről:

„Még egy ergonomikus székem sem volt otthon, ami lehetővé teszi a hosszas ülőmunkát, nem hogy egy DNS-szekvens vagy egy igazán jó mikroszkóp. Kénytelen voltam beérni egy egyszerűbb darabbal, egy Leica sztereoszkóppal, amilyen már a XVII. századtól segítette a biológusok felfedezéseit.”

Az intézmény által közzétett fotók illusztrálják, hogy csak a méhek esetében milyen eltérő színű és morfológiai megjelenésük van a rovaroknak. Erről szól egy ingyenesen megtekinthető online makrofotó-kiállítás: Tüskés, szőrös, fényes címmel.

A tudós először a rovarok kültakaróján kezdte vizsgálni a mikroszőröket, illetve szárnyaik felépítését. Ez egy légy esetében is rendkívül látványos, egy nem túl erős nagyítású lencse használata közben is. A rovarok megjelenése elképesztően változatos, ha mikroszkóp vagy egy nagyító alatt nézegetjük őket, a laikusok számára is könnyen érzékelhetők az eltérő jegyek.

Néhány rovar küllemét nem tudta hova besorolni a gyűjteményes szakember, ezért segítséget kért a múzeum rovartani osztályának vezetőjétől, dr. Brian Browntól.

Az NHMLAC Rovartani Osztályának vezetője, dr. Brian Brown - Fotó: Natural History Museum of Los Angeles County

Brown egy erősebb nagyításra képes sztereómikroszkóppal vette szemügyre az állatokat, és úgy találta, hogy munkatársának igaza van:

"Mindig felpezsdít, ha új felfedezéseket teszünk, ez a munka legnagyobb öröme" – mondja dr. Brown, és hozzáteszi, hogy ez esetben nem csak apró eltérésekre bukkantak, hanem markáns különbségekre.

A vizsgált rovarokat a BioSCAN projekt keretében gyűjtötték össze, ami 2012-ben kezdődött. A civil önkéntesek rovarcsapdákat állítottak Los Angeles 30 helyszínén, kertekben, hátsó udvarokban, közterületeken. Többnyire legyeket, méheket és darazsakat gyűjtöttek be.

A projekt akkor kezdődött, amikor dr. Brownt felkereste valaki a múzeumban, hogy új rovarfajra bukkant Los Angeles városában. A metropolisz pezsgő életéről ismert a világon, de a szakember tudta, hogy állatvilága is gazdag, ezért komolyan vette a jelzést.

Novemberben civilek által is egyszerűen kezelhető sátrakat alkottak, amiknek a ponyvái felfelé kényszerítik repülni a rovarokat, a gyűjtőhálóba. Onnan már bekapszulázható a csapdába esett állat.

Az új koronavírus-járvány idején vált hasznossá a projekt, hiszen az így összegyűjtött széles minta adott lehetőséget a két kutatónak arra, hogy az otthoni bezártság hónapjaiban komoly elemző tevékenységet lehessen végezni. (Euronews)