Tehetséges ez a Dezmond gyerek, de nagy kérdés, hogy tényleg a miniszterelnöknek kell-e új nemzeti himnuszt rendelnie tőle. Mert mint azt megtudhattuk, elkészült az 56-os dal, amelyet Orbán Viktor felkérésére a slágergyáros írt, aki Bon Jovit híressé tette - meg Alice Coopernek is írt ezt-azt. Egyébként Dezmond februárban kérte az állampolgárságot, szóval ő most már átérzi ezt a magyar dolgot, és talán helyénvaló lenne Dezsőnek hívni.

Tök mindegy, jó-e a nóta vagy sem (nekem mondjuk túl zsíros és cukros egyszerre, mint egy bazinagy szalonna marcipánból), mert a gond nem az, hogy a miniszterelnöknek milyen az ízlése. Leszarom, hogy otthon mit rak ki a falra, tényleg, majd Anikóval eldiskurálnak a függönyről és a tapéta csíkozásáról. Szóval a nyakkendő-zokni-zsebkendő háromszögön kívül a miniszterelnök stílusa kurvára huszadrangú kérdés, és semmi keresnivalója ennek a közéletben.

Ennek függvényében nem az a baj, hogy egy hömpölygő és őrjítő giccset írt Dezső rettentesen szar diszkó alapra. A szövegíró nem tudom, ki, annyira rossz nem volt (csak néhol volt gyakorlatilag értelmetlen), de lehet, hogy csak azért gondolom ezt, mert néhány szót nem lehetett érteni a sor végén. Szóval a valódi gond nem ez, sőt nem is az, hogy jaj, ez mennyibe került az adófizetőknek, mert legalább ez a zsé nem Mészáros Lőrinc vagy Tiborcz Pesta leánycégeihez vándorolt.

A gond az, hogy Orbán Viktor úgy gondolja, hogy ő per megrendel egy dalt a nemzeti ünnepre. Nem is a közbeszerzést hiányolom - főleg ha Dezső az állampolgárságért cserébe ingyen írta a nótát -, hanem azt a diszkréciót, azt a józan észt vagy tököm tudja mit, ami révén a miniszterelnöknek eszébe sem jut, hogy majd ő jobban tudja, kinek a dalát kell dudorászni.

Mert neki nem ez a munkája, s akinek viszont igen, az megérdemli azt a tiszteletet, hogy elfogadja még a nagyrabecsült miniszterelenök is az ő döntését. Vannak mindenféle kulturbuznyákok, majd azok eldöntik, megszavazzák, kitalálják, ne adj isten az ügyeletes slágergyárosok összepattintanak valamit, amiből vagy lesz sláger vagy nem. De a mindenkori miniszterelnök ne rendeljen nótát - legfeljebb éjjel kettőkor a prímástól a kocsmában, hogy azt húzzad, Pista, hogy Befújtajazutat a hóóóóó.

De hát Viktornak nem ez az első hasonló húzása. Már a Városligetben is átíratta a terveket. No, nem azért, mert a hippik virnyognak vagy a munkanélküli értelmiség ölelgeti a fákat. Szart. Azért, mert neki nem tetszett a kocka épület. Hát baszki. Akkor majd nézegesd a Hadtörténeti Múzeumot, vagy amit akarsz, sasold a Bálnát vagy a Várkert Bazárt, úgyse rondít bele a látványba holmi járókelő. De az milyen már, hogy neki nem tetszik a kocka, és ezért összegyűri a terveket és új pályázatot írat ki?!

De én vagyok a hülye, hiszen Orbán mindenhez ért, az árvíz idején gumicsizmában járta a vidéket és nézte a munkálatokat komoly arccal, mintha fikarcnyit is értett volna bármiből is, mert neki nyilván ott kellett lennie, mert neki többek között az is a feladata, hogy Pelikán Józsefet félrelökve járja a gátat, mert akkor nem fog az átszakadni. Sose. 

Talán hetvenedrangú, hogy honnan van a nóta, ki gyűrte össze a szar terveket és miért, valójában azonban mindez azt mutatja, hogy ebben a nyomorult országban lényegében mindenki elveszítette az arányérzékét. És ez sajnos sokkal súlyosabb ügyekben is megmutatkozik vagy meg fog mutatkozni. És ez a jelek szerint kurvára nem zavar senkit. Csak kinek van kedve ezek után bármit is dudorászni?

Szerző: Szárnyathy Géza / mentalisdeficit.blog.hu