Ráadásul az utóbbi időben az Akadémia feldarabolása is szóba került. A kutatóintézet-hálózatának leválasztása persze teljesen abszurd, hiszen ezzel lényegében a kormány kiheréli a szervezetet. Nem marad más csak egy üres kirakat. Egy kirámolt és érdemi munkájában ellehetetlenített elefántcsonttorony.

Így aztán egyáltalán nem meglepő, ha megbolydul a méhkas.

Az Akadémia honlapján beszámoltak róla, hogy Lovász László, az MTA elnöke tájékoztatta az Elnökséget és az intézetvezetőket az Innovációs és Technológiai Minisztériummal (ITM) folytatott tárgyalások legutóbbi fejleményeiről, így a március 8-án aláírt szándéknyilatkozatról is.

Azt írják, hogy az MTA vezetői egyetértettek, hogy az Akadémia kutatóintézet-hálózatának jövőjéről a Közgyűlés dönt. Továbbá az MTA továbbra is azon a véleményen van, hogy a kutatóhálózatnak az MTA-nál kell maradnia, amellett, hogy újragondolják a kutatóhálózat irányítását.

MTA kutatóközpontjainak főigazgatói és önálló jogállású kutatóintézeteinek igazgatói mindehhez egy háttéranyaggal készültek, melynek célja, hogy

hozzájáruljon intézményes megoldások kidolgozásához olyan módon, hogy azok a kutatás szabadságát, a tudomány nemzetközi standardok szerinti művelését ne veszélyeztessék, a jogszabályoknak, valamint az észszerűség és a hatékonyság elveinek is megfeleljenek.

[…]

A MTA folytatja a tárgyalásokat az ITM-mel. /hvg/

A helyzet, hogy Palkovics minisztériuma máig sem indokolta meg, miért szükséges az átszervezés, arra enged következtetni, hogy a tudományos életet a kormány akarja kontrollálni. Mintha attól, hogy a kormány parancsot ad rá, rögtön rittyentünk egy űrhajót.

Egyébként nem oktalan dolog. Adott esetben – mint ahogy arra már volt példa diktatúrákban – kényszeríthetővé válik a szervezet borzalmas dolgokban való együttműködésre is. De nem kívánunk ötleteket adni.