Ennek leginkább az az oka, hogy teljes az utódlás körüli tanácstalanság. Ilyen állapotok között egy ember befolyása nőtt meg: a párt – ahogy többen nevezték – Raszputyinjáé - írja a HVG.

"Nincsenek szekértáborok az MSZP-ben, csak a sajtó szereti dramatizálni a dolgokat" – hangzott el egy háttérbeszélgetésen, miután a Magyar Idők arról írt, hogy Harangozó Tamás, az MSZP frakcióvezető-helyettese lehet a párt következő elnöke. Abban igaza volt a kijelentést tevő szocialista politikusnak, hogy egy dologban lassan mindenki egyetért: a jelenlegi elnöknek, Tóbiás Józsefnek mennie kell. Viszont hiába soroltak rengeteg nevet MSZP-s forrásaink mint Tóbiás lehetséges utódját, élvonalbeli politikusok nem tülekednek a posztért, így legfeljebb a „B-válogatott" jöhet.

Tóbiás utódlásának kérdése azért vetődhetett fel újra, mert továbbra is elégedetlenek a szocialisták az elnökükkel, november 28-án pedig kongresszust tart az MSZP. A késő őszi tanácskozáson a tervek szerint a párt új alapszabályának elfogadása lesz a legfontosabb programpont, a tisztújítás, így az elnökválasztás is csak 2016-ban következne menetrend szerint. Igaz, egy szocialista sejtelmesen azt mondta, „egy alapszabályba bármit bele lehet írni, akár a tisztújítást is", ám a helyzet úgy áll, hogy még az alapszabály érdemi módosítása is kétséges, tisztújítást pedig nemcsak nem akarnak, hanem már gyakorlatilag nem is tarthatnak.

Pártelnöknek kevés

„Nyers, Horn, Kovács, Hiller, Gyurcsány, Lendvai, Mesterházy, Tóbiás" – sorolta egy idősebb szocialista politikus az MSZP elnökeit, miközben az ujjával a levegőben mutatta, hogy mennyire tartja őket. Hiller után meredeken vitte lefelé a kezét, amikor Tóbiáshoz ért, már majdnem guggolt.

De miképp került ennyire mélyre a párttársai által emberileg egyébként kedvelt Tóbiás politikai megítélése?

A politikus – egyedüli jelöltként indulva – nehéz helyzetben vette át 2014 júliusában az MSZP irányítását az ideiglenes elnök Botka Lászlótól. A szegedi polgármester a májusban lemondó Mesterházy Attila helyét töltötte be átmenetileg, aki az után távozott, hogy az Összefogás országgyűlési választásokon bemutatott betlijét követően az EP-választáson is csúfosan leszerepeltek az önállóan induló szocialisták.

Az MSZP helyzetét súlyosbította, hogy közel 1,8 milliárdos adósságot nyögnek a mai napig, aminek a kamatait is alig tudják kiköhögni a százmilliókkal megvágott állami támogatásból. Emiatt nemhogy a politikai feladatok megtervezésére és végrehajtására, hanem néhol a rezsire sem futotta: sok helyen szétszóródott a tagság, alkalmazottakat küldtek el, alapszervezetek oszlottak fel, kisebb településekről tűntek el évtizedek után a szocialisták.

Tóbiás azt vállalta, hogy elnökként rendbe teszi a pénzügyeket és újraszervezi alapjaitól a pártot: jelenleg úgy tűnik, egyik sem jön össze. Az adósságcsapda megoldásának első lépéseként kiköltözött az MSZP a Jókai utcai székházából, amiről nemrég terjedt el, hogy az OTP-nek adnák el, egy csomagban 38 további pártirodával. Úgy tudjuk azonban, az OTP kitáncolt az üzlet mögül, így Tóbiásék akarata ellenére sem jön össze a párton belül is hevesen támadott konszolidációs terv.

Ezzel párhuzamosan sokan nehezményezték, hogy az MSZP a Fidesz népszerűségvesztéséből sem tudott érdemben profitálni, amit szintén Tóbiás és az elnökség számlájára írtak. A háttérmunkákra koncentráló elnököt kikezdték amiatt, hogy szinte teljesen eltűnt a párt a médiából: sorra jöttek a magas labdák, de egyet sem sikerült lecsapni. Jellemző példa, hogy az éppen Szegeden évadnyitó frakcióülését tartó MSZP-sek, amikor megtudták, hogy a közeli Röszkén durvul a menekülthelyzet, inkább vitatkoztak tovább a székházeladásról, mintsem „kivonult volna egy rakás mentelmi joggal bíró politikus a rendőrsorfal és a menekültek közé".

Szocialista Raszputyin

Így hiába mondta Tóbiás az Indexnek, hogy négy évre ajánlott programot: örülhet, ha 2016 őszéig kihúzza az elnöki székben. Ez viszont több szocialista szerint nem annak köszönhető, hogy mekkorákat botladozik az elnök, hanem, mint egyikük fogalmazott: Raszputyin teljesen elszigetelte.

És hogy melyik politikust írják le úgy, mint aki „telebeszéli Tóbi fejét” és „izolálja a párttól” az elnököt? Nem mást, mint a Horn-kormány környezetvédelmi és területfejlesztési miniszterét, majd több baloldali kormány államtitkárát: Baja Ferencet, aki régóta a párt egyik szürke eminenciása. Az MSZP legkülönbözőbb, egymással más kérdésekben szembenálló politikusai teljes egyetértésben vallották: Baja befolyása olyannyira megnőtt, hogy Tóbiásról korábbi szövetségeseinek tanácsai is lepattognak. Egyedül a szintén régi motoros Szekeres Imrét említették még úgy, mint akinek úgy van befolyása az elnökre, hogy nem Baja embere.

Az ős-MSZP-s Bajáról úgy beszélnek, mint akinek a kisujjában van sok szakmai kérdés, és hatékonyan végez kevésbé látványos feladatokat, ezért a háttérben formális pozíció nélkül is komoly befolyása van a pártra. Tóbiásnak ezért is jött jól Baja segítsége és támogatása, aki viszont forrásaink megfogalmazása szerint teljesen behálózta az elnököt. Ezzel magyarázták többen, hogy Baja 2014-ben a százmilliók felett diszponáló Táncsics Mihály Alapítvány kuratóriumi elnöke lett. Ebből a pozícióból már könnyen szorosabbra fűzhette egy-két think tankkel (például a Republikon Intézettel) az MSZP viszonyát. Így ő lett például az az ember, akin keresztül a pártelnökhöz eljutnak a friss elemzések, háttéranyagok, melyek alapján Tóbiás alakíthatja politikáját.

A kialakult helyzetről megkérdezett szocialisták jobb híján csak vonogatták a vállukat, tanácstalanul találgatták, miért alakult ez így. Azt emlegették sokan, hogy Tóbiás erős szövetségest láthatott Bajában, aki a pártigazgató Katona Tamást is „maga alá gyűrte", és így tulajdonképpen ő a funkció valódi birtokosa. Valamint az a vélemény is tartja magát, hogy a „pártelnöki tisztség paranoiddá tesz", és Tóbiás akkor is mindenhol ellenségeket lát, amikor nincs is erre oka: „egyedül Baja hitette el vele, hogy hűséges szövetséges".

Herélt alapszabály

Tóbiás pozíciója ettől az elszigeteltségtől úgy meggyengült, hogy az elnökség is sokszor határozatképtelen: a szavazásra jogosult tagok egyszerűen nem mennek be ülésre. Ezek után viszont logikus (de azért azt is kritizálják), hogy a döntések Tóbiás közelében születnek, és azokat már kész állapotban terjesztik a választmány vagy a frakció elé. Az OTP-s üzletről is rohamtempóban akartak szavaztatni a már említett szegedi frakcióülésen, ezzel kiváltva a megyei elnökök haragját, ami miatt végül elnapolták ezt a döntést is.

De hiába áll rosszul Tóbiás szénája, egy darabig még biztos elnök marad, ugyanis az MSZP alapszabálya – ha nem üresedik meg az elnöki szék – alulról felmenő tisztújítást ír elő, ráadásul a meghatározott határidők miatt erre körülbelül karácsonykor lenne lehetőség. 2016-ban viszont mindenképpen teljes tisztújító kongresszust kell tartaniuk a szocialistáknak, már ezért sem erőlteti senki a rendkívüli tisztújítást.

"Rosszul nézne ki, ha nem a Fidesz ellen, hanem a nem létező hatalomért küzdenénk" – látta be a párt egyik vezető politikusa is, hogy nem aktuális a tisztújítás. Többek szerint a mostani „sajtóhiszti” egy kora nyári történet hibás felelevenítése, amikor valóban felmerült, hogy sürgősen le kellene váltani Tóbiást, de abból sem lett semmi, mert akiket szívesen láttak volna a helyén, azok nem vállalták a feladatot.

Ki jöhet Tóbiás után?

„Tóbiás a múlt, de nem látszik a jövő" – foglalta össze egy MSZP-s a helyzetet. Rengeteg név vetődött fel következő lehetséges elnökként, de úgy néz ki, akit támogatnának, az nem vállalja az elnökséget, aki pedig ambicionálja, azt nem támogatják.

Mesterházy Attiláról már sokszor megírtuk, hogy visszatérne, de most is megismételte, hogy ő „négy évre mondott le".

Egy másik korábbi elnök, Hiller István neve is előkerült – Orbán is tehetséges politikusnak nevezte egy kiszivárgott beszélgetésen –, de róla azt mondják, inkább választmányi elnök szeretne lenni, amire van is sansza, ugyanis a jelenleg ezt a tisztséget betöltő Botka Lászlóval is elégedetlenkednek.

Botka neve is többször felmerült, de „Vaci Laci" továbbra is Szegeden marad polgármester.

Ezt a három politikust mondták „komoly jelöltnek", de jelentkezők még vannak szép számmal.

Az EP-képviselő Ujhelyi Istvánt az idősebb generáció fémjelezte Deák-kör hívta többször elnöknek, de neki Brüsszel megfelel. Harangozó Tamás azt mondta, majd amikor aktuális lesz a kérdés, akkor térjünk arra vissza, hogy „ki mire alkalmas". A „csodafegyver" Tóth Bertalant a korábbi pártpénztárnok Puch László segíti, de rá egyelőre biztosan nem bíznák az MSZP vezetését.

Mások bedobták még Kunhalmi Ágnes, Molnár Gyula, Lukács Zoltán és Horváth Csaba nevét is a kalapba, de mint egyik forrásunk fogalmazott „őket nagy tétben nem játszaná meg".

A novemberi kongresszuson tehát a tisztségek újraosztása biztosan nem lesz programpont, de így is fontos tanulságokkal szolgálhat. A kongresszust két okból hívták össze:

• alapszabály-módosítás
• programalkotás.

A programalkotás körül senki nem vár éles vitákat, a legvalószínűbb forgatókönyv, hogy „megbeszéljük a tartalmi kérdéseket, lesz két MTI-hír, aztán mindenki megy tovább”. Általános konszenzus uralkodott a szocialisták között abban, hogy a kongresszus „unalmasan fog csordogálni”.

Kivéve akkor, ha „Tóbiás beleáll az alapszabály-módosításba”, ami alatt azt értik, hogy az elnök megpróbálja átvinni a nagyobb reformokat is a kongresszuson. A két kérdéses pont az előválasztás szabályozása és a Fideszéhez hasonló, választókerületekre összpontosító pártszervezet bevezetése, amit a megyei elnökök – hatalmukat féltve – a kezdetektől fúrnak. A helyzet tisztázásához fontos tudni, hogy az alapszabály-módosításhoz a küldöttek kétharmadának igenlése szükséges, viszont Tóbiás jelenleg általános vélemény szerint nem bír ekkora támogatást. Egy elbuktatott új alapszabály viszont akkora kudarc lenne, ami után egyértelművé válna, hogy Tóbiásnak nincs tovább maradása az MSZP-élén. És mint mondták: Tóbiás egészen biztosan nem akar lemondani, ezért erőpróbának sem használja a kongresszust.

Nem lehet annyira vak, hogy beleszalad egy ekkora pofonba – indokolta egy MSZP-s, miért „kiherélve” kerülhet eléjük az új alapszabály. Mások szerint nincs szó herélésről, egyszerűen a józan ész diktálja, hogy tartsák magukat a megyei rendszerhez, az előválasztás meg annyira a „levegőben lóg”, hogy felesleges lenne most részletesen kitalálni a mikéntjét. Legutolsó információink szerint csak azokat a módosításokat terjesztik be, amikről korábban konszenzus alakult ki a pártban. Így valóban álmos kongresszus jöhet, melynek végén Tóbiás az általános elégedetlenkedés ellenére komolyabb kapaszkodás nélkül megtartja székét.

hvg.hu