A PKE Magyar Nyelv- és Irodalomtudományi tanszéke szeptember 10-11-én második alkalommal rendezte meg a két éve elkezdett Értelmiségi karriertörténetek, kapcsolathálók, írói csoportosulások című rangos irodalmi konferenciát, illetve mutatta be az előző találkozó előadásaiból szerkesztett kötetet.

A konferencia két titkárával, DR. BIRÓ ANNAMÁRIA adjunktussal, illetve DR. BOKA LÁSZLÓ docenssel Tasnádi-Sáhy Péter beszélgetett - írja az erdelyiriport.ro.

Mivel második alkalommal rendeznek konferenciát ugyanazzal a címmel a Partium Keresztény Egyetemen, nyugodtan beszélhetünk sorozatról. Mi volt az alapgondolat, ami két évvel ezelőtt a résztvevők összehívására sarkallta Önöket?

Boka László: Igazából három önállóan is megélő témát kapcsoltunk össze, a személyes karriertörténeteket, az egyes írócsoportosulások vizsgálatát, illetve az irodalomban kialakult kapcsolati hálókat, mindegyik kevéssé kutatott területnek számít a magyar nyelvű irodalomtörténetben, éppen ezért vonzó a szakma, illetve a kapcsolódó tudományterületek számára, mivel megköveteli az interdiszciplinaritást. Ha az irodalomtudomány berkein belül maradunk, azért is fontos témák ezek, mert az elmúlt huszonöt év leginkább arról szólt, hogy próbáljunk mű immanens kutatásokat végezni, mi viszont – nem ezzel szemben, hanem ezt kiegészítve – a művek mögött húzódó folyamatokat vizsgáljuk. Éppen ezért ez oknyomozó kutatás, ami adott korszakkal vagy életművel kapcsolatban izgalmas, új nézőpontokat teremt. Talán ennek, illetve a nagyon pozitív szakmai visszajelzéseknek köszönhetően, idén már nem nekünk kellett minden résztvevőt egyénileg megszólítani, hanem sokan jelezték, hogy szívesen jönnének.

Biró Annamária: Annyit tennék csak hozzá, hogy olyan tematikát kerestünk, ami az irodalomtudományi tanszéknek erős profilt képezhet, amivel egyértelműen meghatározhatjuk magunkat a szakma felé. A választás azért is szerencsés, mert a tanszék össze munkatársa találhat a témával kapcsolódási pontot, függetlenül attól, hogy melyik korszakkal foglalkozik.

Az előadók közül többen is megfogalmazták, hogy a három nagy téma összekapcsolása valamiféleképpen az értelmiségi lét alapkérdéseihez vezet, amiből aktualitásokhoz sem nehéz eljutni, hiszen sokan érzik válságban ezt a szerepkört, aminek muszáj új utakat találnia. Ez az áthallás szándékos, vagy így alakult?

Boka László: Aki történeti kutatásokat folytat, hamar észreveszi, hogy a magyar értelmiség minden korszakban útkeresésben van, újradefiniálja önmagát. Folyamatosan próbálja meghatározni a saját helyét, feladatát, ma is több előadás vizsgálta, mennyire lehet az értelmiségi lét független, vagy mennyire fér össze ideológiákkal, adott esetben pártpolitikai elkötelezettséggel. Szegedy-Maszák Mihály konferenciaindító plenáris előadásán az is elhangzott, hogy a nyolcvanas évek óta eltávolodtak egymástól az egyes diszciplinák, jó lenne ezeket valamilyen formában újra közelíteni, párbeszédbe hozni egymással. Éppen ezért döntöttünk mi is amellett, hogy a két évvel ezelőtti gyakorlattal szemben felszámoljuk a párhuzamos szekciókat, a lehető legtöbb lehetőséget teremve az érdemi vitára.

Biró Annamária: Én úgy érzem, két évvel ezelőtt nem volt ennyire erős ez az áthallás, a magyar közélet talán mostanra érzi magát annyira válsághelyzetben, hogy egyre több értelmiségiben szülessen igény új utak keresésére. Személy szerint ezt az aktualizálási hajlamot nem tartom feltétlenül szerencsésnek, azt gondolom, a történeti kutatások nem párhuzamokat vagy kézzelfogható megoldásokat kínálnak, hanem sokkal inkább modelleket, amiken vizsgálhatóak bizonyos folyamatok.

Az eddigi kutatás alapján mennyire látszik függvényszerű kapcsolat az egyéni művészi teljesítmények és a háttérben húzódó folyamatok között?

Biró Annamária: Esete váltogatja, illetve az egyes korszakok is mást mutatnak, bár azt azért talán kimondhatjuk, hogy magányos hősök nincsenek, mindig kell egy közeg, amiből ki tud emelkedni a meghatározó művész. A mostani előadások összegzése után talán még pontosabban tudunk majd válaszolni, hiszen, míg az első konferencián jellemzően sikeres alkotók kerültek fókuszba, mostanra a vizsgált alkotók köre kitágult. A nők például a XVIII-XIX. században jelentős hátrányból indultak a férfiakhoz képest, sőt, az egyik mostani előadásból az is kiderült, hogy férfiakból álló hálózatra volt ahhoz szükség, hogy egy nő karriert tudjon befutni.

Boka László: Valóban, minden egyéni karrier vizsgálatakor jól látható, hogy az érvényesüléshez, a legegyénibb költészeti program, írói hang esetén is szükség van kezdetben egy szűk baráti társaságra, akik a képletes atyai kánon felrúgásával magára vonja a figyelmet. Az egyéni vélemény, még ha hangadó is, nem tud úgy hatni, mint egy intézmény, ami legitimálja.

Miután elbúcsúzunk, lassan kiállnak a kollégák elé zárszót mondani. Gondolom, megint születik egy kötet az elhangzott előadásokból, és kezdhetnek elmélkedni a következő találkozó programján. Friss élmények birtokában milyen utakat látnak maguk előtt?

Boka László: A legelső tennivalónk az, hogy határidőre begyűjtsük az előadások tanulmánnyá bővített változatát a kollégáktól, és a kötet szerkesztőiként kitaláljuk, milyen szerkezetbe érdemes rendezni őket. Azt hiszem, ezek után tudunk majd ebből a nagyon színes anyagból következtetést levonni, illetve érdemes lesz a konferenciát követő szakmai vitákra is odafigyelni.

Biró Annamária: Annyi már most is látszik talán, hogy a tudományköziséget érdemes tovább erősíteni, hogy az irodalomtörténeti vizsgálódásainkat kapcsolódó tudományágak által hozott más szempontokkal is kiegészíthessük.

erdelyiriport.ro (Címlap Fotó: Boka László docens, Biró Annamária adjunktus)