A máltai óvszerbotrányon feszült újra egymásnak a katolikus Egyház Ferenc pápához köthető liberális szárnya és a hagyományhű bíborosok. - írja a pestisracok.hu.

A történet hátterében valójában sokkal nagyobb horderejű ellentét húzódik az ingyenes óvszerosztogatás kérdésénél, Málta viszont fontos helyszíne lehet a belső egyházi feszültség eszkalálódásának. Az ottani egyház annyira beállt a reformpápa mögé, hogy szembement a dogmatikával is, a másik oldalon viszont az idei év Raymond Burke-ről szólhat – arról az emberről, aki Ferenc pápa legerősebb bírálója.

A konfliktus legújabb fejezetének kirobbanása közvetlenül ahhoz az esethez kapcsolódik, hogy a Máltai Szeretetszolgálat ingyenesen osztogatott óvszereket Mianmarban (régebbi nevén Burma). Az óvszerosztogatást ugyanis nem hagyta jóvá a Máltai Lovagrend, ezért a rend nagymestere, Mathew Festing kirúgta az esetért felelősnek tartott kancellárt, a pápa viszont a nagymestert buktatta meg. Az óvszerhasználat ügye liberális világi paradigmából nézve önálló kérdésnek számít, az ezzel kapcsolatos egyházi álláspont viszont logikus teológiai következmény, így a teológiai alapok átírása nélkül nem is módosítható. A két nézet elvileg összeegyeztethetetlen egymással, mivel teljesen különböző világképből és berendezkedésből fakadnak. És éppen ez a katolikus Egyházon belüli konfliktus gyökere. Ferenc pápa ugyanis a liberalizáló törekvések élére állt, míg vele szemben ott vannak azok a bíborosok, akik szerint nem létezik konzervatív és liberális Egyház, csak az eredeti tanokhoz ragaszkodó Egyház vagy eretnekség. Ezek a bíborosok pedig napról napra erősödnek.

Az Egyház minden kérdésben a teológiai alapvetések mentén alakítja ki az álláspontját, így az nem váltogatható ötletszerűen. A zsinatokon dönthetnek ugyan bizonyos módosításokról, de az alapok több, mint ezerötszáz éve változatlanok, hiszen egy olyan rendszerről van szó, amelyben minden mindennel összefügg, és így alkot következetes egészet. Az óvszerkérdés ebben a paradigmában nem önmagában áll, hanem elvezet egészen a házasság szentségéig, és az egész életre tett esküt a katolicizmus így is értelmezi. Ennek egy-egy vonatkozásán nem lehet változtatni, csak az egészen – amivel Ferenc pápa folyamatosan próbálkozik is.

„A PÁPA NEM PROFESSZIONÁLIS TEOLÓGUS”

Ezt Gerhard Müller, a Vatikáni Hittani Kongregáció vezetője mondta róla, Ferenc azonban ennek ellenére olyan kérdéseket feszeget, amelyeknek nem kikerülhetőek az áttételes teológiai vonatkozásai. A házasság, illetve a család kérdését nem először hozza be az egyházi viták középpontjába a pápa, noha úgy tűnik, nem feltétlenül így tervezte. A jelek szerint sokkal inkább fű alatt, illetve a médiában kivívott celebségére és az Egyházon kívüli tömeg szimpátiájára támaszkodva próbálja keresztülvinni az ún. reformokat. Erre volt példa a 2014-es és a 2015-ös családszinódus, amelyen az újraházasodottak áldoztatását próbálta elérni a reformpárti bíborosokkal együtt – például a média útján elterjedt álhírekkel –, de ez fennakadt a többség tiltakozásán.

A sikertelen reformkísérletet követte hamarosan az Amoris Laetitia című pápai enciklika, amely a hivatalos álláspont szerint a szinódusok eredményén alapul. Január közepén azonban kiderült, mindez nem Ferenc pápa újdonsült aggodalma attól, hogy az újraházasodottak kívül rekednek az Egyházon, hanem egy jóval régebbi program újbóli felmelegítése. A washingtoni Katolikus Egyetem professzora, Michael Pakaluk kimutatta, hogy az Amoris Laetitia vitatott 8. fejezetének több részét Victor Manuel Fernández egykori Buenos Aires-i érsek 1995-ös írásából másolták át. A jelzett időben Jorge Bergoglio, a későbbi Ferenc pápa ugyanott volt segédpüspök, ma pedig tanácsadóként tartja maga mellett egykori feljebbvalóját.

A cikk teljes terjedelmében ITT olvasható!

Forrás: pestisracok.hu

Szerző: Vésey Kovács László

Fotó: churchmilitant.com

CIVILHETES szerkesztő: K. Toók László