Inkább a Magyarország–Ausztria-meccset kellene megismételni – dohogott Twitter-bejegyzésében egy elkeseredett osztrák fociszurkoló. Az osztrák Alkotmánybíróság döntése az elnökválasztás második fordulójának megismétléséről az alkotmányjogászok egy részét is megdöbbentette: a törvény ezt csak akkor írná elő, ha kimutatható lenne a manipuláció, az eredmény meghamisítása, a csalás. Márpedig ilyesmi nem történt.

Tizennégy választókörzetben a megengedettnél előbb bontották fel a borítékokat, illetve részben illetéktelenek értékeltek, és ez 77 926 szavazatot érintett. E szabálytalanságok ellenére az újraszámlálás a végeredményt igazolta: a postán feladott 760 ezer borítékban lévő szavazatok pontosan úgy oszlottak meg, ahogyan azt május 23-án a belügyminisztérium hivatalosan bejelentette. Van der Bellenre 460 ezren, Norbert Hoferre 280 ezren szavaztak levélben, és ez a különbség biztosította a Zöldek jelöltjének a 31 ezres szavazattöbbletet.

Más alkotmányjogászok szerint önmagában az is elég az ismétléshez, hogy a belügyminisztérium a szavazóhelyiségek zárása előtt már szivárogtatott ki eredményt, ami befolyásolhatta az utolsó pillanatban az urnákhoz járulókat. Vagyis nem csak a levélszavazatokkal volt a baj. A szoros eredmény, a sajtó sürgetése, az egyre nagyobb nyomás nem mentség, még ha a közvélemény minél előbb tudni is akarta a végeredményt, a szabályokat mindenkor be kell tartani.

Az osztrákokat mindenesetre megnyugtatja, hogy legalább csalás nem volt. Megszegték a szabályokat? Hát istenem, a németek már régen mondogatják, hogy a déli szomszéd slampos, jellemző rá a slendriánság (ezt a minősítést Ausztriában máskor kikérik maguknak). Azt pedig, hogy a világ alaposan megváltozott, lassan ideje megszokni: mert ha előfordult is már, hogy egy-egy választási körzetben megismételték a szavazást, országos szinten ilyesmire még nem volt példa. Az is újdonság, hogy az elnöki posztra két ellenzéki politikus az esélyes, mert a koalíciós nagypártok jelöltjei már az első fordulóban kiestek.

Közben Heinz Fischer a törvényben előírt napon, július 8-án távozott hivatalából. A parlament ünnepi ülésén búcsúzott. Tizenkét év alatt megszokott színvonalú beszédében kitért mindenre, ami az alkalomhoz illett, finom útmutatást is adva a jövőre nézve. A ceremóniát a televízió közvetítette, mégis, az esemény a szokottnál kisebb nyilvánosságot kapott, hiszen a Hofburg Lipót-szárnyának elnöki hivatala november végéig bizonyosan lakatlan marad. Fischer „költözése” nem volt látványos: nem kellett kiürítenie a rezidenciát, hiszen két elnöki periódusa alatt régi józsefvárosi lakásából ballagott át naponta a Hofburgba. Az ügyek vitelét most az új államfő felesketéséig háromtagú csapat veszi át, a parlament három elnöke – az osztrák szóhasználat az elnököt és két helyettesét takarja. Ők a parlamenti erőviszonyok szerinti pártokból kerülnek ki, és a sors iróniája folytán egyikük az a szabadságpárti Norbert Hofer, aki az államfői tisztségre pályázik, és akinek veresége késztette pártját az óvásra.

Kánikulában, szabadságidőben nincs választási kampány. A felmérések is csak a részvételi szándékra vonatkoznak: 65 százalék ismét szavazna (a májusi részvételi arány 72 százalék volt). A színfalak mögött már elkezdődött a felkészülés a kampányra. Bár a menekültkérdés tematizálása újból borítékolható, van változás is. Norbert Hofer a Brexit hatására visszavett korábbi keménykedéséből: ha igaz, már nem célja Ausztria kiléptetése az EU-ból. Van der Bellen viszont szeretne paktumot kötni arról, hogy mindkét fél tartózkodik a gyalázkodó kampánytól. Maga Christoph Schönborn bíboros, bécsi érsek vállalta a közvetítést, márpedig ő minden elfogultság gyanúja felett áll, bár hite megkívánja a humanizmust, és ezzel a menekültek emberi jogainak tiszteletben tartását is. Hofer a megállapodás óhajának bejelentésekor hallani sem akart ilyen kötelezettségről, ám álláspontja e téren is változóban van. Kérdés, mennyire tudja féken tartani táborát, amely máris megkezdte az ellenfél lejáratását: most éppen Van der Bellen állítólagos rákbetegségéről terjesztenek pletykát. A professzor megszokott habitusa szerint csak megrántotta vállát: már egy évvel ezelőtt is így próbálták diszkvalifikálni. A magukat kicsit is komolynak tekintő újságírók nem alacsonyodnak erre a szintre, olyan kérdést azonban már olvashattunk minőségi napilap interjújában, hogy vajon Van der Bellennek nem „sok-e” az immár harmadik kampány.

Hofer – talán a paktumért cserébe – igyekszik kipréselni ellenfeléből egy korábbi kijelentésének visszavonását: Van der Bellen még az első kampányban jelezte, hogy az FPÖ-t akkor sem bízná meg kormányalakítással, ha a párt parlamenti választáson első helyet szerezne. A döntés az államfő szíve joga. Arra is volt már példa, hogy a harmadik helyezett alakíthatott kormányt (a néppárti Wolfgang Schüssel 2000-ben, amikor Jörg Haiderrel lépett koalícióra).

A kampány szeptemberre korlátozódik. A közszolgálati és a magánadók politikai műsorában a legfontosabbak a közvetlen kétszemélyes viták lesznek, amelyek mindig milliós nézőtábort vonzanak.

Ha közvetlen kampány jelenleg nincs is, azért a politikai színtér mellékeseményei sem elválaszthatatlanok az október 2-i választás előkészületeitől. Heinz-Christian Strache, a Szabadság Párt elnöke a parlament utolsó ülésnapjainak egyikén szokása szerint hevesen támadta a kormányt, a menekültkérelmek számának meghamisításával vádolva a kancellárt. A kormányoldal, élén Kern kancellárral, békés nyugalommal, közbekiabálás, tiltakozás, lehurrogás nélkül hallgatta végig a durva kirohanást. Az e módszert gyakorló szabadságpártiakat már ez is megzavarta, hát még, amikor Kern válaszában higgadtan méltatta a téma felvetését, a „mérsékelt hangnemet”. Strache előbb zavarba jött, majd valóságos dührohamot kapott – ismét látható hatás nélkül. Talán így kell bánni a jobboldallal – vetette fel az eseményről beszámolva a német Süddeutsche Zeitung. Kern egyébként, ígéretéhez híven, minden pártvezérrel négyszemközt tárgyal az együttműködésről, s a körbe beletartozik Strache is.

A belügyminisztérium is készül: bár a vitatott levélszavazási rendszert ennyi idő alatt nem lehet módosítani, előbbre hozzák a szavazatok beérkezési határidejét vasárnapról péntekre, így a kiértékelés egyszerre kezdődhet. A számlálóbiztosok és a bizottsági elnökök számára továbbképzéseket tartanak. Nem valószínű, hogy most majd kevesebben választják a kényelmesebb voksolási lehetőséget, amely 2007-es bevezetése óta (előzőleg csak a külföldön szavazók élhettek e lehetőséggel) bírálat tárgya.

Ha a háttérben meg is kezdődtek az előkészületek, a főszereplők most kicsit pihennek. Van der Bellen szűkebb pátriájában, Tirolban nyaral, Norbert Hofer viszont egy hetet Magyarországon tölt, egy üdülőfaluban.

Szerző: Szászi Júlia / 168ora.hu