Kilencvenezer forint egy hónapra. Ennyit kért Mariannától főbérlője. Amit ezért nyújtott a leszázalékolás előtt álló nőnek, az egy körülbelül háromszor hat négyzetméteres szoba egy Karácsony Sándor utcai lakásban. A díjban már benne volt a rezsi is, legalábbis ezt mondták neki.

Mariannának nem volt más választása, amikor tavaly március környékén mennie kellett VIII. kerületi önkormányzati bérlakásából. Már ide is kényszerből költözött, egy másik hasonló bérleményből, ahonnan felújítás miatt kellett eljönnie. Azt mesélte az Abcúgnak, hogy volt közüzemi tartozása, de az önkormányzat az előző kiköltöztetéskor azt ígérte, hogy ezt törlik. Végül azonban nem tartották be az ígéretet, amikor pedig részletfizetést kért a hátralék rendezésére, nem kapott ilyen lehetőséget.

Ez a konyha lenne, jobboldalt nyitva a fürdő ajtaja
Fotó: abcug.hu

Egy hónapig keresett albérletet, de nem talált. Amikor felhívott egy hirdetőt, általában azt mondák neki, hogy még megvan a lakás. Amikor kiderült, hogy három gyerekkel menne, már húzták a szájukat, és rendre az lett a vége, hogy közölték vele: kiadták másnak. Egy alkalommal annyira nekikeseredett, hogy az utcán sírta el magát. Ekkor kérdezte meg tőle egy fiatalember, hogy miért sír, és amikor elmondta, közölte vele, hogy tud számára megoldást: ahol ő lakik, ott kiadnak szobákat. Így hozta össze jelenlegi főbérlőjével.

Marianna azonban most már költözne a drágán mért szobából. Nem is elsősorban azért, mert nehéz kifizetnie a pénzt – férje leszázalékolt két csípőprotézissel és gyomorbántalmakkal, pénzzel felnőtt gyerekei segítik -, hanem mert hiába volt benne eredetileg az árban a rezsi, a főbérlő lopta a gázt, ezért kikapcsolták a szolgáltatatást. Most egy olajradiátor birkózik a hideggel a magas belmagasságú szobában, ahol férjével és három, még kiskorú gyerekével lakott sokáig. Az ablaktáblák között ott van még a karácsonyi szaloncukor – a gyerekek nem szeretik a zseléset -, és a bútoraik java részét sem vitték el.

Az ablakban még a karácsony nyoma
Fotó: Magócsi Márton

A konyhában és a fürdőben semmi fűtés, a fürdőszoba ajtaján kilincs sincs, csak egy kampó, hogy belülről be lehessen zárni. “Itt nem lehet gyerekekkel élni” – mondja Marianna. Ezeket a helyiségeket közösen használhatják az itt lakó albérlők. A jobb napokat látott lakás minden egyes helyisége külön-külön bérlemény, összesen hat számozott szoba található benne. A Mariannáékkal szomszédos szobában három afrikai fiatal lakik, ők azt mondják, barátjuktól – aki megengedte, hogy átmenetileg itt aludjanak – alkalmanként havi kétszáz eurót (kb. 63 ezer forint) kér a főbérlő.

Ez a szoba jó, ha háromszor-három méteres lehet, a begfogadóképességét galériával növelték. Ablaka csak a lichthofra nyílik, némi természetes fény pedig csak azokon az üvegtéglasorokon át szivárog be, amiket a Mariannáék szobájával közös falba építettek be valamikor. Ágyuk mellett villanyrezsó fekszik a földön, rajta vízzel teli fazék gőzölög, de nem főznek: jobb híján így fűtenek.  Egyikük, a Libériából származó Victor – aki használt japán kocsik alkatrészeivel kereskedik – arról beszél, hogy soha nem tudni, ki jön az albérleti díjért, papírt vagy számlát pedig nem kapnak róla.

Sokan vártak hiába
Fotó: Magócsi Márton

Mariannáéknak sem volt semmilyen papírja az albérletről, ahogy a főbérlőnek kifizetett 195 ezer forintnyi kaucióról sem. A nő ezt szeretné valahogy visszakapni, de a főbérlő letagadja az összeget. A kis szoba használatban megkopott foteljein és ágyain hétfő reggel tarkabarka társaság ücsörgött: A Város Mindenkié csoport (AVM) aktivistái egy dokumentumfilmes stáb és néhány újságíró. Arra vártak, hogy jöjjön a főbérlő az aktuális díjért, és személyesen lehessen számon kérni rajta a kauciót. “Ezt lehet tenni, vagy pert indítani” – kommentálta a helyzetet Udvarhelyi Tessza, az AVM jogásza.

A lakás amúgy a Homexis Hungary Kft.-hez köthető, ez a cég az üzemeltetője, ahogy több, hasonló ingatlannak is. Ezekről korábban a Vs.hu számolt be (itt és itt). Az üzleti modelljük, hogy apró szobákat adnak ki magas áron, de rendezetlen közüzemi szolgáltatásokkal és többnyire papír nélkül. A lehetőséggel ennek ellenére sokan élnek.

Marianna nem szeretett volna felismerhető lenni
Fotó: Magócsi Márton

Az aktivisták “Uzsoralakás helyett szociális bérlakást!”, “Homexis Kft. = A nyomor vámszedői” feliratú nyomtatott lapokkal ragasztották tele a kis szoba ajtaját és figyelőszolgálatot szerveztek az utcára, egymást pár percenként váltva a hidegben, de hiába. Dél körül kiderült, hogy a főbérlő képviselője nem fog megjönni, mert valaki a házból szólt neki, hogy “tévések” vannak náluk. Végül Marianna felhívta telefonon. Panaszkodott a hideg fürdőre és konyhára, és kérte volna vissza a kauciót. A férfi előbb azt mondta, nem fizet, mert “lelakták” a lakást, majd letagadta, hogy átvett volna bármilyen kauciót. “Tipikus történet, hazudoztok”, vádaskodott, majd bontotta a vonalat.

Az aktivisták a céget Istenhegyi úti irodájában is megpróbálták felkeresni, de nem engedték be őket. Az illetővel utóbb mi is próbáltuk felvenni a kapcsolatot, hívásainkat azonban nem fogadta.

abcug.hu