Karády Győzy, sok meleg férfihoz hasonlóan, megnősült.

A házasság próbája még a nászéjszaka előtt kezdődött.

K: Hogy jött a házasság?

Gy: Megismertem egy lányt, aki megtetszett. Ebben az időszakban inkább biszex voltam, mint meleg. Féltem, hogy otthon mit szólnak. Mire odakerült a sor, hogy esküvő lesz, addigra minden kiderült, tök véletlenül. Elég rossz körülmények között éltem, a munkásszállót nem szerettem. Nagyon tiszta voltam, és nem bírtam a saját ágyukat összehányó embereket. A nővérem fölajánlotta – ők Cegléd mellett laktak, akkoriban építettek egy gyönyörű, nagy házat több szobával –, hogy költözzek oda. Onnan jártam volna be. Volt egy jegyvizsgáló srác, aki belém volt szerelmesedve; nekem semmi közöm nem volt hozzá mint pasihoz. Az egyik, baráti körből való lánytól elkérte az ottani címemet, hogy szeretne nekem a névnapom közeledtével képeslapot küldeni. Aztán a képeslap helyett egy hatoldalas szerelmes levél jött, fotóval illusztrálva. A sógorom felbontotta a levelem.

Mire hazajöttem, akkora cirkuszt csinált, hogy hajnalig bőgtem. A nővérem majdnem nekiment: védett. Mondtam, hogy elmegyek, nem tudok tovább ott élni. A sógorom nem adta oda a levelet. Másnapra azt mondta, hogy inkább menjek vissza a szállóra. El is mentem. Volt olyan aljas, hogy elvitte a levelet, kirakta édesanyám elé, hogy „Anyám, a maga fia buzi.” Mert anyámnak hívta. A nővérem imádott, de a sógorom nem. Gyűlölöm még a halálában is! Mindenkinek meg tudok bocsátani, de neki nem. Az anyám reakciója az volt, hogy „Ő akkor is az én fiam!” Így tudódott ki a családban, és megtudta a menyasszonyom is. Ő belém volt zúgva, ugyanis marha szép fiú voltam. Bombázó voltam, ezt ki merem mondani. Bemutatott a szüleinek, akik azt mondták: „Kislányom, ez a fiú túl szép hozzád!” Megtudta, hogy meleg vagyok, de azt mondta, nem érdekli, hozzám akar jönni feleségül. Mondtam neki: „Csak akkor veszlek el, ha előtte ágyba bújsz velem!” Megtörtént. Az anyukám nagyon boldog volt, hogy mégsem buzi szegény fia. Megtörtént az esküvő is, a lány pedig terhes maradt. Aztán éltünk, ahogy éltünk.

K: Évekig?

I: Egy évig. Hat hónaposan összefeküdt az egyik kollégámmal. Mindenki rajtam röhögött. Hazamentem: „Mesélj, mi volt!” Ő: „Semmi, csak ki akartam próbálni, hogy más férfi milyen.” Mondtam: „Mire hazajövök, menj el!” Amíg együtt voltunk, nem feküdtem le palival. Gondolatban igen, de azt nem tudta. A házasság úgy romlott meg, hogy
később, ha öt perccel később vagy nem úgy érkeztem haza, ahogy ő gondolta, akkor az volt a legkedvesebb szava: „Biztos szopni voltál.” Ez nagyon megrontott mindent. Mikor ő elment a másik pasival, üvöltöttem vele: „Az, hogy engem nem tisztelsz, napi szinten lebuzizol, az oké, elfogadom. De hogy a saját gyerekeidet nem tisztelted – mert ikreket vártunk –, azt nem bírom elviselni. Elválunk!” Ő azzal próbált védekezni a bíróságon, hogy kitereget mindent, megmondja, hogy meleg vagyok. Mondtam: „Ötven tanút hozok ide, hogy te tudtad, amikor hozzám jöttél – számodra ez nem válóok. Jobban járunk, ha nem teregetünk ki semmit, közös megegyezéssel válunk.” Így elváltunk.

Karády Győzy a Meleg Férfiak Hideg diktatúrák című könyv bemutatóján (fotó: Dömsödi Zsolt)

melegferfiak.blog.hu (Címlap Fotó: Karády Győzy // 80-as évek)