A legszebb az egészben, hogy az a Kövér László veri a leghangosabban a tamtamot, aki fizetett pártmunkás volt az átkosban.

Nemrég már írtam arról, hogy az alaptörvénybe foglalt történelmi elszámoltatás valójában aktuális politikai célokat szolgál. Persze, akkor még nem lehettünk 100 százalékig biztosak abban, hogy valóban az ellenzék ellehetetlenítése, a hatalomnak a választási törvénnyel is megcélzott „nem ortodox” megtartása a stratégiai cél. Gondolhattuk azt is, hogy ez csak gumicsont, figyelemelterelő manőver a gazdasági „szabadságharc” látványos bukása után.

Azóta azonban kiderült, itt valóban az ellenzék törvénybe foglalt hátrányba kényszerítése a cél. Több kormánypárti parlamenti képviselő is azt nyilatkozta ugyanis az [origo]-nak (persze karakán módon a nevét nem vállalva), hogy „MSZP-vel szembeni aduként” került az új alkotmány részét képező átmeneti rendelkezések közé a mai szocialisták felelőssége egyebek között a többpártrendszer 1948-as felszámolásáért vagy 1956-ért.

A fideszes képviselők szerint a kitételnek egyelőre inkább szimbolikus jelentősége van, de szükség esetén (ami alatt bizonyára a pártszimpátiák eltolódását kell érteni) elő lehet venni. “A későbbi időszakra nézve sem árt, ha törvényben van rögzítve az MSZP felelőssége” – fogalmazott az egyik kormánypárti politikus. Az [origo] forrásai szerint az alkotmányba bekerülő megfogalmazást a Fidesz elnökségének radikálisabb tagjai – köztük Kövér László házelnök – javasolták.

Álljon meg a menet, pártagkönyve van a házelnöknek! Nálam kiverte a biztosítékot, hogy pont az a Kövér László komcsizik a leghangosabban, aki az átkosban nem egyszerű párttag volt, hanem a Központi Bizottság fizetett alkalmazottja.

Persze van erre lélektani magyarázat, erre mondják, hogy túlkompenzál, vagy hogy neofita buzgóság. Van az ilyesmire személyes tapasztalatom is, mint gondolom sokaknak az országban. A rendszerváltás után akkori kollegáim közül hirtelen azok lettek a leghangosabb komcsizók, akik egy évvel korábban még lapítottak, mint szar a fűben, soha, még szakmai vitákban sem nyitották ki a szájukat.

A mai parlament tele van volt MSZMP tagokkal, olyanokkal is, akik komoly funkciót viseltek a régi rendszerben. Az a vicc az egészben, hogy a közhiedelemmel ellentétben valószínűleg nem is az MSZP frakcióban vannak a legtöbben, hanem a kormánypárti frakciókban.

Íme egy lista volt párttag fideszes politikusokról és háttéremberekről, ami bizonyára még jócskán bővíthető:

Kövér László – MSZMP tag, a Központi Bizottsághoz tartozó társadalompolitikai intézet munkatársa, és a Magyarországi Ifjúsági Szervezetek Országos Tanácsa (MISZOT) alelnöke (a másik alelnök Gyurcsány Ferenc volt)

Járai Zsigmond – MSZMP-tag

Matolcsy György – MSZMP-tag

Martonyi János – MSZMP-tag

Pintér Sándor – MSZMP-titkár

Schmitt Pál – az Országos Testnevelési és Sporthivatalnak (OTSH) alelnökeként miniszterhelyettes a Lázár-, majd a Grósz kormányban

Hoffmann Rózsa – MSZMP-tag

Mikola István – MSZMP-tag, a Hazafias Népfront alelnöke

Stumpf István – MSZMP tag, a Hazafias Népfront alelnöke

Fónagy János – MSZMP-tag

Vonza András – MSZMP-tag

Ligetvári Ferenc – MSZMP-tag

Chikán Attila – MSZMP-tag

Boros Imre – MSZMP-titkár

Turi-Kovács Béla – MSZMP-tag

Harrach Péter – MSZMP-tag

Kerényi Imre – MSZMP alapszervezeti titkár

Pozsgay Imre – MSZMP PB-tag

Szűrös Mátyás – MSZMP KB-titkár

Boross Péter – MSZMP-tag

Balogh Gyula – MSZMP-tag

A Kommunista Ifjúsági Szövetség (KISZ) tisztségviselői voltak:

Orbán Viktor – gimnáziumi, majd egyetemi KISZ-titkár

Varga Mihály – KISZ-titkár

Rogán Antal – KISZ-titkár

Deutsch Tamás – KISZ-titkár

Szerintem önmagában nincs különösebb jelentősége annak, ha valaki fiatalon KISZ-titkár volt, sőt annak sem, ha mezei párttag volt. Csak akkor ne tessék buzgón komcsizni és mások fejére olvasni, hogy párttagok voltak, vagy horribile dictu KISZ-titkárok…

Hasonló a helyzet azzal, hogy Orbán Viktor apja párttitkár volt az átkosban. Ez ma nem lehetne téma, senki, a Kedves Vezető sem tehet az apja esetleges bűneiről, csak a sajátjairól. Csak akkor ne tessék a parlamentben kiselőadást tartani például Schiffer András felmenőiről, mert az helyből gusztustalan, hát még így…

Vannak ugyanakkor a listán olyanok is, akik fizetett pártmunkások voltak, vagy akiknek komoly funkciójuk volt az átkosban. Ennél is lehangolóbb, hogy szép számmal lehetnek volt besúgók és ügynökök a kormánypárti képviselők között. Többek között Szita Károly, Járai Zsigmond, Martonyi János és Matolcsy György esetében merültek fel ilyen hírek, bár ezt mind tagadják és az esetenként közzé tett beszervezési iratok ellenére szépen elültek a botrányok. Érdekes, Medgyessy hasonló esetében ez nem így történt…

A szocialisták között is jócskán vannak volt funkcik és párttagok, Lendvai Ildikótól Kovács Lászlóig bezárólag, bár ez nyilván messze nem olyan meglepő és pikáns, mint a fideszesek esetében. Az LMP és a Jobbik valószínűleg szinte teljesen mentes a volt párttagoktól, legfeljebb egykori KISZ-esek lehetnek köztük, de ennek nem ideológiai, hanem inkább generációs okai vannak – még a radikális jobboldali párt esetében is. Mert emlékezzünk csak a MIÉP-re, amelynek hangadói között egykori munkásőr is volt, Csurkáról pedig kiderült, hogy beszervezték besúgónak. Nehéz persze kideríteni, ki volt párttag, mert ma már ezt nem írják be az önéletrajzokba, főleg a hivatalosakban nem. Kövér László életrajzában sem szerepel az MSZMP-s múlt.

Amúgy meg, mint már egyszer megírtam, a valódi utódpárt politikai értelemben a Fidesz, mert politikailag az számít az állampárt örökösének, aki maga is állampárti szerepre tör. Az Orbán által megcélzott centrális erőtér szerep pedig pont ilyen…

Az alaptörvény szocialista pártot minősítő kiegészítésével nem csak az a baj, hogy bagoly mondja verébnek. Jogilag is botrányos, mert lényegében a kollektív bűnösség elvét rögzítené az alaptörvényben. Hogyan lehet egy huszonéves vagy harmincas szocialista párttagot felelőssé tenni az 56-os sortüzekért, hogy a még régebbi dolgokat ne is említsem?

A kollektív bűnösség azoknak az esetében sem állja meg a helyét, akik valóban komoly szerepet töltöttek be az átkosban, mert ezek a szerepek eltérőek lehettek. Eleve, a jobboldal komcsizása és ennek tükreként a törvényjavaslat is összemos dolgokat, különböző történelmi korszakokat, az MSZMP-t a Rákosi korszakkal, meg persze az MSZP-vel. Maradva az MSZMP vezetőinél, nem lehet egy kalap alá venni mondjuk Biszku Bélát és Nyers Rezsőt, mert ők valójában politikai ellenfelek voltak.

A Kádár-rendszer szereplőinek és magának a rendszernek az árnyalatokat figyelmen kívül hagyó minősítése – hadd írjak valami igazán meglepőt – 1956 emlékének megcsúfolása és a nemzeti érzés megsértése. Mert az, hogy Magyarország az átkosban élhetőbb hely volt, mint például Románia vagy az NDK, két dolognak volt köszönhető, 1956 hatásának és a párt reformer szárnyának, amelyet a szakmai apparátusok is támogattak. Azoknak, akik akkor éltek, egyáltalán nem volt mindegy, hogy életük több évtizedét a példánál maradva Biszku vagy Nyers tevékenysége befolyásolja. Ma már az is meglepő lehet, hogy annak idején egyfajta nemzeti büszkeség tárgya volt, hogy a szar geopolitikai helyzetből mi hoztuk ki a legkevésbé szar rendszert. Ennek az új rendszerben is megvolt az előnye, jobb helyzetben indultunk, mint szomszédjaink, más kérdés, hogy ezt a versenyelőnyt azóta lenulláztuk.

Az egyes szereplők és események minősítése többnyire ma már a történészek feladata, nem az alaptörvényé. Aki pedig el nem évülő bűnöket követett el, azt igenis állítsák bíróság elé, de egyedi és nem kollektív alapon. Ennek szabályozását az Alkotmánybíróság elvégezte a rendszerváltás utáni első öt évben.

A Fidesz alaptörvény módosítása abból a szempontból is aggályos, hogy közben eltelt 22 év, az MSZP politikusait és tagjait hat országgyűlési választás, ugyanennyi önkormányzati választás, valamint újabban már Európai Parlamenti választások is legitimálták. Akit a nép többször megválasztott, ennek alapján háromszor kormányzott is, annak jogi abszurditás megkérdőjelezni a legitimitását.

Végül a Centrális erőtér választási érdekeit szolgáló ötlet megkérdőjelezi a békés átmenetet is. Lehet azon lamentálni, hogy miért nem volt lövöldözés, statáriális bíróság stb. („Tetszettek volna forradalmat csinálni!”), ám nem így történt és szerintem nagyon is jó, hogy nem volt balhé. A tárgyalásos, békés átmenetnek, az alkunak pedig része volt, hogy a régi elitnek megígérték, nem bántják őket (hacsak nem követtek el személyesen valami súlyos bűnt). Egy ilyen megegyezés felrúgása két évtized múltán legalábbis nem elegáns…

Szerző:  nocenz_Ura / gepnarancs.hu