Több olyan folyamat is van a 2023-as költségvetésben, amelyek aggodalomra adnak okot. - írja a Portfolio

Márciusban önmagában 564 milliárdos lyuk alakult ki a költségvetésben, amivel az év első három hónapjában már 2090 milliárd forintra hízott a kumulált deficit, ezzel meghaladva az egész éves hiányterv 61%-át.

Ami most újdonság, hogy a héten megjelent a tárca részletes tájékoztatója az államháztartás márciusi teljesítményéről, benne a bevételi és kiadási sorok alakulásáról, és több érdekességet lehet ezek alapján azonosítani.

Mintha nem adnának támaszt a nagyon fontos bevételi tételek

Az államháztartás bevételei márciusban ugyan 25%-kal teljesültek magasabb összegben, mint egy évvel ezelőtt, azonban a részletes adatokat tekintve vannak aggodalomra okot adó számok. Ilyen például, hogy a fogyasztáshoz kapcsolt adók 684 milliárd forintos márciusi bevételi összege csupán 5%-kal magasabb a tavaly márciusi összegnél, és ezen belül az áfabevételek 5,6%-kal 560 milliárd forintra növekedtek.

Maradva az áfabevételeknél, érdemes megvizsgálni ezen tétel első háromhavi teljesülését is. Eddig március végéig 1602 milliárd forintnyi áfabevétel folyt be a büdzsébe, szemben a tavalyi 1496 milliárd forinttal. Vagyis a kumulált számokat tekintve alig beszélhetünk 7,1%-os növekedésről (annyit hozzá kell tenni a képhez, hogy tavaly ilyenkor, főleg március és április környékén jelentős áfabevételek érkeztek a költségvetésbe az állam választások előtt történő kiköltekezése nyomán), ami harmatgyenge az inflációs számok tükrében, viszont az első negyedéves recessziós környezet és szűkülő lakossági kereslet fényében nem meglepő. Az idei tervekhez képest is gyengén muzsikálnak az áfabevételek: három hónap alatt az éves terv 20,1%-a folyt be, míg tavaly ilyenkor ez a teljesítési arányszám 21,8%-on állt (míg a korábbi években ilyenkor 22-24%-os arányt lehetett jellemzően látni). Leegyszerűsítő számításaink alapján feltételezhetjük, hogy az áfabevételek tekintetében mintegy 150-300 milliárd forintos elmaradás következett eddig be.

Közben a szociális hozzájárulási adó és járulékok a Nyugdíjalapnál 1,8%-kal, az Egészségbiztosítási Alapnál 2,1%-kal nőttek, ami szintén visszafogott (és időarányosan is alacsonyabban teljesültek eddig az éves tervhez képest, mint tavaly). Igaz ezt a képet árnyalja, hogy eközben az szja-bevételek 20,6%-kal 274 milliárd forintra nőttek.

Érdemes kiemelni azt is, hogy időarányosan gyászosan állnak az állami vagyonnal kapcsolatos bevételek is. Három hónap alatt 122 milliárd forint folyt be ezen a címen, ami mérsékelten ugyan meghaladja a tavalyi háromhavi teljesülést, ugyanakkor a jócskán megemelt éves célnak csak a 19,5%-a teljesült, tavaly ilyenkor ez a mutató már 24%-on állt. Emlékezetes, a 2023-as költségvetésben azért szerepel összességében jelentős, 628 milliárd forintos bevétel az állami vagyon értékesítéséből, mert a kormány betervezett ezen a soron egy, előzetesen 300 milliárd forintra becsült állami földértékesítési programot. Egyelőre azonban ezzel kapcsolatban kevés konkrét hír jelent meg, és az első értékelések szerint nehezen elérhető a 300 milliárdos bevételi célszám.

A kiadások pedig csak szállnak

A bevételi adatok fenti részletezéséből jól látható, hogy a magasan ragadt infláció milyen negatív következményekkel jár a költségvetésre, de ezzel még nincs vége a sornak. A jelentős áremelkedés hatása közvetlenül a kiadási oldalon is lecsapódik:

1. A magas infláció miatt magasan maradó kamatok, valamint a rendkívül vonzó lakossági állampapírkamatok következtében sokkal magasabban teljesülnek az állam kamatkiadásai. Bár egy hónapot nem mindig szerencsés kiemelni (különböző nagyobb devizalejáratok miatt), márciusban a kamatkiadások meghaladták a 251 milliárd forintot, míg tavaly ilyenkor ez az érték épp 100 milliárd forint volt. Az idei első három hónapban 637 milliárd forintot fordított a kormány erre a célra, ami az éves kamatkiadási terv 25,5%-a, miközben tavaly az első három hónap után 10%-on állt ez a kihasználtsági mutató (ezt megelőzően 11%-on és 17%-on állt ez a mutató időarányosan).
2. A nyugellátások csak márciusban 430 milliárd forintot vittek el a büdzséből, ami 27,9%-kal haladja meg az előző év azonos időszakát. Három hónap alatt 1708 milliárd forintot fordított az állam erre a célra, ami az egész éves terv 30,8%-a, míg tavaly ugyanekkor 28%-on állt ez a mutató. Biztosra vehető továbbá, hogy a nyugdíjakra fordított kiadások idei összege meg fogja haladni a tervezettet, ugyanis az év elején látott 15%-os emelés nem lesz elég az idei évben, könnyen lehet hogy további 4 százalékpontnyi emeléssel kell kompenzálnia a kormánynak az időskorúakat az elszálló infláció miatt. Ez pedig további 220-240 milliárd forintnyi plusz kiadást eredményez.

Hasonlóképp előreszaladt az állami vagyonnal kapcsolatos kiadások teljesülése: a három hónap alatt erre elköltött 458 milliárd forint az 1400 milliárd forintos éves terv közel 33%-a, míg tavaly ilyenkor 23,1%-át költötte el a kormány ennek a keretnek, elsősorban a Vodafone-ügylet miatt.

A mérleg: szinte csak olyan tényezők vannak, amik borítják a büdzsét

A fenti tényezők mind olyanok, amelyek jól beazonosítható és megbecsülhető negatív kockázatok, és ezek bekövetkezésére jelentős az esély, vagyis szinte elkerülhetetlennek tűnnek (alacsonyabb áfabevétel, elmaradó vagyonbevételek, magasabb kamatkiadások, magasabb nyugdíjkiadások), a költségvetési alappálya tehát igencsak komor.

Vannak viszont a fentiek mellett olyan, az alappályát övező negatív kockázatok, amelyeket egyelőre nehéz megbecsülni, viszont a kormánynak számolnia kellene velük. Az egyik ilyen ezek közül az uniós források ügye, de nem a megállapodás alatt álló programok miatt, hanem a jelenleg is futó 2014-2020-as hétéves ciklus keretében finanszírozott projektek elszámolása miatt.

Eredményszemléletű hiányt növelő idei költségvetési kockázat származik a 2014-2020-as uniós fejlesztési ciklus pénzügyi zárásából amiatt, hogy a ténylegesen elérhető, Brüsszelből lehívható, keretet már évekkel ezelőtt tudatosan és legalább 10%-os mértékben túlvállalta a kormány különféle projektekkel. Ezt főként megelőző jelleggel azért tette, hogy ha az Európai Bizottság nem fogad el bizonyos fejlesztéseket, illetve pénzügyi korrekcióval sújt programokat, akkor is biztosan le tudja hívni Magyarország a 7 évre járó felzárkóztatási keret 100%-át (jelenleg 86%-nál tart).

Emellett azért is kellett menetközben többször emelgetni a potenciálisan elérhető, indikatív forráskerethez képest a kötelezettségvállalások arányát és összegét, mert idehaza elszálltak a kivitelezési árak. Legutóbb tavaly novemberben, a 1559/2022. (XI. 21.) számú kormányhatározattal nyúlt hozzá az egyes programokban engedélyezett kötelezettségvállalások ügyéhez a kormány, és a legtöbb program esetében azt engedélyezte, hogy a 7 évre szóló kerethez képest 20-30%-os (!), de néhány esetben 40-50%-os lehessen a túlvállalás mértéke. Mindez oda vezetett, hogy itthon sokkal több költségvetési kötelezettségvállalás keletkezett, mint amennyi pénz Brüsszelből 7 évre összességében jár, és így az n+3-as szabály alapján (a 2020-ra allokált utolsó összegek 2023-ban hívhatók le) ezek a túlvállalások az idei, 2023-as év eredményszemléletű hiányára nyomják rá leginkább a bélyegüket. Ennek oka, hogy a túlvállalt, uniós forrással nem szembeállítható projekt összegek teljes egészében a magyar költségvetés „nyakába hullanak”. Ennek összegét nem tudjuk, de sok-sok százmilliárdos tételről lehet szó.

Alig egy hónappal ezelőtt, március végén pedig a Költségvetési Tanács a költségvetési folyamatokról alkotott véleményében szintén egy fontos aknára mutatott rá. A kormány ugyanis sok esetben a közfeladatok finanszírozását célzó előirányzatoknál messze nem számolt a reálérték megőrzésével, vagyis az inflációnál lényegesen kisebb kiadásnöveléssel tervezte meg a módosított költségvetést, ami év közben feszültségeket szülhet a végrehajtás során (implicit kiadási kockázatok). Kérdés, hogy a kormány minden esetben ellen tud-e állni annak, hogy bizonyos célokat, programokat ne kompenzáljon ki év közben egyedi döntésekkel (a folyamatosan zajló rezsi- és energiakompenzációkon túl).

Emellett azt is érdemes számba venni, hogy egyre inkább beigazolódik az - az elemzői körökből származó korábbi - figyelmeztetés, miszerint a kormány által várt idei 1,5%-os hivatalos GDP-növekedés nagyon is optimista feltételezés. Ezért könnyen lehet, hogy a második negyedévtől kezdődően várt pozitív fordulat a gazdaságban nem lesz jelentős, és így a gazdaság fundamentumai sem lesznek képesek menteni a helyzetet a költségvetésben az év második felében. Egyfajta róka fogta csuka helyzet ez, mert egy ilyen negatív költségvetési környezetben semmilyen mozgástere nem maradt a kormánynak a gazdaság további élénkítésére, ez pedig visszahat a költségvetés teljesítményére is.

Mindezen fentebb beazonosított kockázatokkal szemben a kormány egy 255 milliárd forintos - a potenciális költségvetési elcsúszás méretéhez képest nem jelentős - szabad tartalékot állíthat. Továbbá a sokak által felhozott jelenlegi alacsonyabb energiaárak sem segítenek érdemben az állami büdzsén, hiszen jelenleg a korábban drágán betárazott energia alacsony áron történő továbbértékesítése zajlik, és ez a Rezsivédelmi Alapból folyamatosan vonja ki a forrásokat (csak az első 3 hónapban már 680 milliárd forinttal költött többet az állam a rezsicsökkentés finanszírozására). A költségvetési hiánypálya orrnehéz idei lefutását tompíthatják a következő hónapokban a különböző különadó-befizetések, melyek közül a legújabb a tavaly december 23-án megjelent gyógyszergyártói különadó volt.

Nagy döntések előtt a kormány

Ha a fenti, költségvetési alapforgatókönyvvel kapcsolatos feltételezéseink bekövetkeznek, akkor a kormány komoly döntési helyzetbe kerül. Mostanra viszont (az első negyedéves részletes költségvetési adatok alapján főként) úgy tűnik, hogy az idei büdzsé is kiigazítást igényelhet, különben nagyon lecsúszik a kormány a nemrégiben módosított hiánypályáról.

A 2023-as büdzsével kapcsolatban körvonalazódó kiigazítási kényszer kapcsán érdemes azt is felidézni, hogy az elmúlt években a hiány rendre magasabb lett végül, mint amit a kormány eredetileg eltervezett, így

nagy kérdés, hogy a kormány bevállal-e további kiigazítási lépéseket, amelyek a gazdasági növekedést is lassítják, akár a recessziót kockáztatva, vagy inkább enged a hiánycélon akár már az idén.

Az jól látható, hogy ha kell, a kormány gyorsan tudja módosítani bármelyik extraprofitadót különböző célok mentén (bevételnövelés, szerkezetátalakítás ösztönzés érdekében, szektor szereplői közötti teherviselés módosítása), így volt ez például a Mol különadójával, a bankszektor extraprofitadójával, a gyógyszergyártók extra terhelésével, a biztosítók megemelt sarcával, vagy az építőipar megemelt bányajáradékával. Nem kell jósnak lenni ahhoz, hogy kitaláljuk: amennyiben a kormány felismeri és kezelni kívánja a 2023-as költségvetés elcsúszását, akkor milyen eszközéhez nyúlhat legelőször: az ágazati különadókhoz. Elég csak az elmúlt néhány hétben megjelent közlönyöket felidézni: a kormány az extraprofitadókat módosító rendeletalkotásai villámgyorsak, célzottak, és akár szelektívek is tudnak lenni. Az ilyen jogszabályalkotások esetében az érintett piaci szereplők hiába várják a mostanában divatos társadalmi egyeztetés lehetőségét.
(Portfolio)