Egyike a Kaposvári Csiky Gergely Színház „fénykorát” meghatározó rendezőknek.

Onnan öt éve jött el, amikor a regnáló hatalom politikailag támogatott színházvezetése jelezte: nincs szükség az ő alkotói stílusára. Azóta vendégként rendez a legjelesebb fővárosi és vidéki társulatoknál. A Belvárosi Színház a napokban mutatja be az általa színre vitt Hair című musicalt, amelynek dalszövegeit Závada Péter fordította. A darab főhősei széplelkű hippik, akik a rendező szerint megható naivitással hitték, hogy kívülállásuk ellenére beleszólásuk van a környező világ történéseibe - írja a 168ora.

– Generációk számára volt életre szóló élmény Miloš Forman 1979-es Hair-rendezése, amely a nyolcvanas évek elején itthon is mozikba került. Az ön változata utal majd a filmre?

– Épp leszereltem a katonaságtól, amikor bemutatták a filmet. Akkor, friss honvédségi tapasztalatokkal nem éreztem elég átütőnek az üzenetét. Ennél sokkal erőteljesebben is kifejezhető: mennyire kiszolgáltatottá teheti polgárait az állam. De a Hair zenéjével bensőséges a viszonyom. Már gyerekkoromban megkaptam az 1968-as Broadway-előadás zenei lemezét, amelyet rongyosra hallgattam. Az én színpadi Hair-előadásomból hiányoznak majd a film egyszerűsítő epizódjai – amelyek az eredeti színpadi verzióban sem voltak benne. És persze amúgy is a mai magyar közeghez kellett „szabni” a darabot.

– Utóbbi adja magát: a darab egyebek között az itthon is aktuális témákról, az elfogadás nehézségeiről, a demokrácia visszásságairól, a jogállamiság és a háború problematikájáról szól. 

– Számomra arról is: hogyan tűnt el a világból a hippikorszak mindent meghatározó optimizmusa, illetve a béke, a szerelem, a világból való kivonulás eszménye. Az is elgondolkodtató – már-már meghatónak is mondanám –, hogy a hippik elhitték: noha kivonták magukat a társadalomból, tevőleges közük van a világhoz, amelyben élnek. Akár úgy, hogy kiáltványokat fogalmaznak, írásokat közölnek Lyndon B. Johnson, majd Richard Nixon elnök ellen. Ma már tudjuk: nem jött el a Hairben megénekelt világharmónia, a Vízöntő kora. A világ sötétebb, véresebb lett.

– Nemrég láttam a Radnóti Színházban Csiky Gergely Buborékok című darabjából készült rendezését, illetve az Örkényben a testvérével jegyzett E föld befogad avagy számodra hely című előadást. Előbbi kapcsán egy amorális – uram-bátyám viszonyok közt lubickoló – család tagjai által megalázott cselédlánnyal tudtam leginkább azonosulni. Utóbbi azzal szembesített: tetszik vagy sem, ahhoz a nemzethez tartozom, amely külső kényszer nélkül is segítette a hatalmat zsidó polgárai likvidálásában. Ám az azonosulás kényszere nem jelent kiutat megcsontosodott helyzetekből. A Hair sugall majd valamiféle megoldást?

– A színpadon megjelenő magatartásformáknak igenis szembesíteniük kell a nézőt azzal: akár ő is lehetne a szereplők helyében. Róla szólhat a Buborékok családjának tétovasága is, hiába érez együtt a kiszolgáltatott cseléddel. Őt mutathatják a Számodra helyben, amikor önkontroll híján megadja magát a szélsőséges gondolatoknak. A színház nem kínál instant megoldásokat, de ha ez a szembenézés megtörténik, akkor én már jól végeztem a dolgomat. Ez vonatkozik a Hairre is. A döntéseit pedig mindenki maga hozza meg. Ha úgy érzi, elmegy tüntetni az igazáért, vagy kivonja magát a társadalomból.

– Ön is került már hasonló döntési helyzetbe: Kaposvárott felépítette a helyi színházi életet, amikor a hatalom kikényszerítette onnan. 

– Ha elered az eső, az embernek két választása van: káromkodva áll, vagy csendben elvonul az eresz alá. Utóbbit választottam. Úgy építettem fel az életem, hogy ne a hatalom „hangulatingadozásaitól” függjön az egzisztenciám.

– Tíz éve még pozitívabban látta a kaposvári vezetést. Azt mondta: ebbe a városba nem ér el az ország más részeit jellemző uram-bátyám világ, mert jó szándékú, színházra nyitott a helyi politikai elit. 

– Ma már azt kell mondanom: nem is annyira meglepő, hogy másként alakult. Főleg, ha azt nézzük, milyen gyorsasággal – tulajdonképpen különösebb erőfeszítések nélkül – diszkreditálta a politikai elit az 1989-es vívmányokat.Ezzel együtt Orbán Viktor karrierje még 1998-ban is egy pillanat alatt összetört volna, ha illiberális demokráciát emleget. Mára viszont megszokottnak mondható: már az arcoskodó államtitkárok is ugyanúgy ontják magukból a sötétséget, mint Kádár idején a pártkatonák. Orbán Viktor az én generációmhoz tartozik, én is ugyanabban a szellemi közegben szocializálódtam. Csakhogy vele ellentétben engem ezek az ismétlődések nem vonzanak, hanem untatnak.

– A demokratikus értékek eltiprása nemcsak unalmas, de ártalmas is. Mindeközben elfolyik az életünk. 

– Hasonlót élhetett meg, aki Krisztus után 178-ban született. Csak neki a széteső Római Birodalomban jutott pár évtizednyi élet.

– Szakmája történéseit is iróniával szemléli? A Számodra hely ott lesz például a botrányokkal övezett idei Pécsi Országos Színházi Találkozón. Annak kapcsán még az is szóba jött: a fesztivált résztulajdonló Magyar Teátrumi Társaság döntése okán a versenyzéstől visszalépő, csak fellépést vállaló társulatoknak is versenyezniük kell, a zsűrinek pedig kötelező zsűriznie őket. A „renitensek” ellen jogi lépéseket is beígértek.

– Nehéz lenne nem egyfajta malíciával szemlélni mindezt. Gondoljunk csak bele: a szerződésekben szó sincs versenyről. Érdemes lett volna átlapozni a megállapodásokat, mielőtt fenyegetőzni kezdenek. Amúgy engem nem ijesztenek meg: tőlem hatszáz zsűritag is beülhet a darabomra. Zsűrizzenek, attól nem fogom azt érezni, hogy erőszakot követtek el rajtam.

– Csakhogy ezzel legitimálja a politikai indíttatásból létrehozott Magyar Teátrumi Társaságot. Azt a szervezetet, amely nem tűri meg a sajátjától eltérő világlátást. 

– Elegánsabb időben jelezni, ha távol maradunk. Ha igazgató lennék, és okot éreznék rá, előre megmondanám: ebből a színházból nem megy előadás a POSZT-ra. Amúgy ez már a legvégső eszköz. Akkor jogos, ha például kiderül: az esemény körül sikkasztás gyanúja merülhet fel, esetleg neonáci szellem hatja át. A jogi lépések meglebegtetése egyébként azt is jól mutatja: itt már nem a józan ész irányít, hanem sokkal inkább a kontrollálatlan érzelmek.

– Vagy a bosszúvágy. Vidnyánszky Attiláról, a Magyar Teátrumi Társaság alapítójáról tudható: meggyőződése, hogy a hazai színházi életet a közelmúltig balliberális alkotói elit irányította. Nem gondolja, hogy a POSZT szabályzatának drasztikus átalakítása akár „visszavágás” is lehet Vidnyánszky részéről? 

– Ha így is lenne, Vidnyánszkynak biztosan nincs igaza. Vegyük például Babarczy Lászlót, a Kaposvári Színház volt direktorát. Azért róla nehezen állítható, hogy akár a pártállam idején, akár a rendszerváltás után túl nagy befolyással bírt volna. És ne felejtsük el azt sem: Vidnyánszky Beregszászról települt Magyarországra, és kárpátaljai magyarként igazi kegyeltje volt a mindenkori politikai vezetésnek. Maga a POSZT alapítója, Jordán Tamás is mindent elkövetett anno, hogy Vidnyánszky saját színházat kapjon. Az pedig, hogy nem kapott rendezői felkéréseket más igazgatók színházaiban – szintén nem politikai mérlegelés kérdése. Ezek vegytiszta szakmai döntések, arról szólnak: tetszik az illető stílusa vagy sem.

168ora.hu (Fotó: Riskó Gáspár)