h i r d e t é s

A Magyarországnak nyújtott kohéziós támogatások egyetlen céljukat sem érték el

Olvasási idő
6perc
Eddig olvastam
a- a+

A Magyarországnak nyújtott kohéziós támogatások egyetlen céljukat sem érték el

2022. december 24. - 10:20

Az elmúlt hónapokban, hetekben igazán sok szó esett a Magyarországnak járó különböző uniós forrásokról, nagyrészt azért, mert azokat az Európai Bizottság és a Tanács nem, vagy csak nagyon komoly feltételekkel hajlandó odaadni Magyarországnak. 

A karácsony előtti héten Navracsics Tibor bejelentette, hogy a kormánynak sikerült megállapodnia az Európai Bizottsággal arról a stratégiai partnerségi megállapodásról, amelyre szükség van ahhoz, hogy Magyarország hozzáférjen nagyjából 9000 milliárd forintnyi uniós forráshoz a kohéziós alapból. Az alap más forrásait viszont egyelőre befagyasztotta az EU, úgyhogy ahhoz egyelőre még nem fér hozzá a magyar kormány.

De miről is szól ez az sok konfliktus, feltétel, tárgyalás, kiegyezés, ultimátum, várakozás? Milyen célból adja az Európai Unió ezeket a forrásokat, és mennyiben valósulnak meg ezek a célok? Ezt vizsgálja a nemrég megjelent 2022-es Társadalmi Riport egyik tanulmánya. A válasz elég kiábrándító. A kohéziós alapok rendszerének kialakítói három tág célt reméltek elérni ezekkel a támogatási rendszerekkel:

  • a területi egyenlőtlenségek csökkentését,
  • a regionális igazgatási szint erősítését
  • és a jó kormányzási gyakorlatok terjesztését.

Ezek közül Magyarországon egyik sem teljesül.

Részben azért, hogy helyette más célokat lehessen elérni az uniós pénzekkel. De még azokat sem sikerült elérni. A támogatások talán leglátványosabb eredménye a növekvő korrupció.

Nemes célok, egymás ellen

Az idei Társadalmi Riportban megjelent „Célellentétes következmények? Az uniós források hasznosulása Magyarországon” című tanulmányát Medve-Bálint Gergő, Társadalomtudományi Kutatóközpont Politikatudományi Intézetének tudományos főmunkatársa és a Budapesti Corvinus Egyetem docense, Martin József Péter, a Transparency International magyarországi ügyvezető igazgatója és Nagy Gabriella, az Európai Ügyészség szakpolitikai tisztségviselője és a TI korábbi közpénzügyi programvezetője jegyzi. Ahogy a címből is kiderül, a szerzők azt vizsgálják, hogy milyen célokra jött létre egyáltalán a kohéziós támogatások rendszere, az hogyan alakult át, elsősorban az unió keleti bővítésével, és Magyarországon ezek a célok hogyan és miért nem teljesülnek. Mint írják, a kohéziós politika célja elsősorban az volt, hogy

  • Csökkentsék a területi egyenlőtlenségeket a tagállamok között, és a tagállamokon belül is csökkentsék a hátrányosabb helyzetű régiók lemaradását,
  • A források elosztásának feladatával erősítsék az államigazgatás középszintjének, a régiók vezetésének autonómiáját
  • És a jó kormányzás gyakorlatának terjesztésével és erősítésével visszaszorítsa a korrupciót.

Ezek a célok mára már talán túlzottan naivnak tűnnek, hiszen, ahogy a tanulmány szerzői levezetik, ezek közül lényegében egy sem teljesült Magyarországon, ahogy több más tagállamban sem. Az viszont, hogy ezek nem teljesültek, az nemcsak valamiféle elhibázott tervezés eredménye, a kohéziós politika céljai is részben átalakultak a keleti bővítés alatt. Ezek a célok pedig részben ellentétesek voltak a már említett célokkal. Igaz, ahogy látni fogjuk, Magyarországon ezek az új célok sem teljesültek.

A kohéziós politika célrendszerének átalakulásában a legnagyobb változást a 2000 tavaszán elfogadott, úgynevezett Lisszaboni Stratégia hozta. Ennek az volt a célja, hogy 2020-ra az EU a világ legversenyképesebb gazdaságává váljon. A célnak pedig alárendelték a kohéziós támogatásokat is: a szolidaritásnál, az egyenlőtlenségek csökkentésénél fontosabb cél lett a versenyképesség, a hatékonyság növelése és a beruházások ösztönzése. Mindez azt jelentette, hogy a leggazdagabb régiók is kaphattak támogatásokat, a pénzek elosztását pedig egyre inkább a központi kormányzatokra bízták a regionális intézmények helyett, mondván, hogy a centrumból hatékonyabban, gyorsabban lehet a legjobb beruházások felé irányítani a forrásokat.

Ennek három hatása is volt, elsősorban a 2004-ben csatlakozott keleti tagállamokban. Egyrészt a hatékony elosztás fontossága miatt - Lengyelország kivételével - nemhogy nem erősödött, de még gyengült is a “területi középszint” a központi kormányzattal szemben, a régiós vezetésben pedig egyfajta tanult tehetetlenség alakult ki, ha az uniós források felhasználásáról van szó. Másrészt miután a tagállamok legfejlettebb régiói versengtek a forrásokért a legelmaradottabbakkal, előbbiek pedig hatékonyabban tudták felszívni a támogatásokat, ezért nagyobb arányban jutottak támogatásokhoz. Magyarországon például azok a nagyvárosi térségek voltak a legnagyobb kedvezményezettek, elszívva a támogatásokat a szegényebb régióktól. Ez Budapest forráselszívó hatásában látszik a legjobban: a főváros olyan gravitációs erővel vonzotta magához az uniós támogatásokat, hogy az azt körülvevő Pest megye járásaiban volt a legalacsonyabb az egy főre jutó támogatások aránya. A harmadik hatás pedig, ahogy erről nagyon sok szó esik, a korrupció növekedése volt.

Grafika: Társadalmi Riport / Forrás: 444.hu

Versenyképesség helyett erőforrásátok

Na, de ha területi egyenlőtlenségek nem csökkentek, a helyi kormányzat nem erősödött, legalább akkor azt a célt sikerült elérni, hogy versenyképesebb legyen a magyar gazdaság a rengeteg uniós pénznek hála? Nem igazán.

A „hatékony pénzfelhasználás” jelszavát a tagállamok kormányai kétféleképpen is értelmezhették: vagy úgy, hogy jól megtérülő, valódi hozzáadott értékkel bíró projektekbe fektetnek, vagy úgy, hogy minél gyorsabban minél több pénzt kiszórnak a gazdaságba. A magyar kormány ezutóbbi hozzáállást tette magáévá, a 2014–2020-as programozási időszak forrásainak 60 százalékát közvetlenül gazdaságfejelsztési célokra költve. A mennyiség viszont nem jelentett minőséget, a rengeteg vállalkozásfejlesztési támogatásnak így alig volt hatása a gazdasági növekedésre. A KPMG 2017-es tanulmánya szerint az uniós támogatások 2015-ben mindüssze 0,6 százalékkal járultak hozzá a GDP növekedéséhez. A magyar gazdaság termelékenysége pedig 2010 és 2020 között még romlott is 2,3 százalékkal, miközben Csehországban 7,2, Lengyelországban 12,1, Romániában pedig több mint 30 százalékot nőtt is.

A magyar kormány erőltetett pénzszórásának a versenyképesség és a termelékenység növelése helyett két fontos hatása volt:

  • még jobban növelte a területi egyenlőtlenségeket, mert a fejlettebb térségek eredményesebben tudtak pályázni a forrásokra,
  • És még lazította a pályázatok ellenőrzését, mert a felelős hatóságok nem voltak érdekeltek abban, hogy nagyon alapos ellenőrzésekkel lassítsák a kormány ambiciózus forráslekötési céljait.

A tanulmány szerzőinek megfogalmazása szerint azzal, hogy a kormány központosította és a Miniszterelnökség alá rendelte az uniós pénzek elosztásáért felelős intézményrendszert, felszámolva a regionális fejlesztési ügynökségeket, lényegében “névlegessé” tette a pályázatok ellenőrzését. Ezzel nyilván összefügg az is, hogy az EU csalás elleni hivatala, az OLAF 2016 és 2020 között az összes tagállam közül Magyarországon javasolta legnagyobb arányban a támogatások visszafizettetését (az összes támogatás 2,2 százalékáról van szól Bulgária 0,6 százalékkal áll a második helyen).

Mindezek miatt a szerzők szerint felmerül a kérdés, hogy Magyarország az uniós pénzekkel nem esett-e bele ugyanabba a gazdasági csapdába, amibe sok olajkitermelő ország is beleesett már: a gyenge politikai és gazdasági intézményekkel rendelkező országokban hirtelen megjelenő “ingyen pénzt” a kormányok nem a versenyképesség növelésére használja fel, az csak a járadékvadászatot, a korrupciót erősíti és tovább torzítja, gyengíti a piaci versenyt és a demokráciát. Ezt erőforrásátoknak hívja a politikai gazdaságtan szakirodalma.

Kérdés, hogy az újabb kohéziós forrásokhoz kötött jogállamisági feltételek, szupermérföldkövek és a korábbinál sokkal nagyobb politikai és médiafigyelem mennyire tudja majd megfordítani ezeket a folyamatokat, és segíteni azt, hogy az uniós forrásokat ne csak elköltsék, de azok segítsenek elérni azokat a célokat, amikre az uniós azokat tényleg adja. (444.hu)


Kommentelne? Kattintson ide!

h i r d e t é s

Clicky