De ahhoz, hogy a magyar gazdasági fejlődés folytatódhasson, és a magyarok elvándorlása ne roppantsa meg az ország gazdaságát, külföldi munkavállalókra lesz szükség. - írja a 444

A Menedék Egyesület rendszeresen szervez beszélgetéseket a migrációról különféle témákban. Tavaly novemberben a biztonsági kockázatokról beszéltek kutatók, most kedden pedig a migráció és a gazdaság összefüggéseiről,

többek között arról, hogy a kormány idegenellenes kampánya akkora zavart okoz a fejekben, hogy az már az ország gazdaságának is árthat.

Az egész, migrációval kapcsolatos közhangulatot jól jellemzi, hogy ezeket a beszélgetéseket manapság már úgy kell kezdeni, hogy egyáltalán meghatározzák, mi is az a migráció. Sokaknak egyből a déli határoknál látott vagy a Közel-Keletről illetve Afrikából menekülő – jellemzően muszlim vallású – emberek ugranak be, pedig ez a fogalom jóval tágabb:

• Migráns az Európa érkező menekült.
• Migráns az a külföldi, aki munkát vállalni érkezik az EU-ba.
• Migráns a külföldön, akár az Európai Unió más országaiba szerencsét próbáló magyar orvos vagy szakmunkás.

Itt most nem a menekültekről volt szó, hanem arról, hogyan érinti a munkaerővándorlás Magyarországot, azaz mit okoz és mit lehet azzal kezdeni, hogy a magyar munkavállalók egy jó része fogja magát, és elhúz külföldre dolgozni; vajon lehet és érdemes-e őket külföldiekkel pótolni?

A migráció egyáltalán nem ördögtől való dolog, sőt, a gazdaságnak kifejezetten jót tesz az, ha jönnek-mennek az emberek. „A nemzetközi gazdaság szempontjából a munkaerő határokon keresztül történő áramlása jó” – mondta Bod Péter Ákos volt jegybankelnök, a Corvinus Egyetem tanára, az MTA doktora. Ő beszélgetett Hárs Ágnes közgazdásszal, a Kopint-TÁRKI kutatójával.

Bod Péter Ákos szerint a munkaerő vándorlása kicsit olyan, mint amikor a pénz mozog egyik országból a másikba: a nagy megtakarító államokból árad oda, ahol kevesebb van, ez pedig fejlődést eredményez. A kibocsátó ország ugyan rövidtávon veszít az elvándorláson, hiszen az állampolgárai máshol pörgetik a gazdaságot a munkájukkal, de hosszútávon akár nyerhet is, hiszen ugyanaz a munkavállaló idővel visszatérhet, tudást, megtakarítást és kapcsolati tőkét hozva magával. „Az én lányom is 15 évet élt Londonban, most hazajött” – mondta.

Jelenleg azonban úgy tűnik, hogy pont feleannyian jönnek haza, mint ahányan elmennek.

Hárs Ágnesék a közelmúltban azt kutatták, évente átlagosan hány százaléka veszik el a magyar munkaerőnek, például azért, mert eltűnik az országból. Arra jutottak, hogy 2014 és 2016 között ez a szám a foglalkoztatottak évi két százaléka volt, miközben az ország csak egy százalékot nyert vissza. Azaz a 2016-os foglalkoztatási statisztikával számolva évente 86 ezer magyar keres külföldön munkát, de csak 43 ezren térnek haza.

„Ez egy nagyon magas arány” – mondta Hárs, de az is látható, hogy erősen koncentrálódik bizonyos szakmákra. Szakács, vendéglátás, 24 órás idősgondozás, vágóhídi munka. Ezek a szakmák pedig éppen azok, amelyeket a legnehezebbek közé sorolnak. Ez azt jelenti, hogy a migránsok elsősorban olyan munkahelyeket töltenek be, amelyeket a helyiek nem is nagyon akarna. Migránsok alatt pedig most magyar munkavállalókat kell érteni, akik külföldön próbálnak szerencsét.

Az oktatással és a felzárkóztatással nem törődünk, maradnak a külföldiek

A kutatók szerint a kérdés az, hogy Magyarország mennyire képes külföldi munkavállalókkal pótolni azt a hiányt, amelyet a növekvő gazdaság munkaerőigénye és az elvándorló munkaerő hiánya okoz. Lenne ugyan más megoldás is, de a kutatók szerint a kormány azzal kevésbé törődik.

Megoldás lenne az, hogy ha a magyar gazdaság jó részét kitevő kis- és középvállalati szektor termelékenyebb lenne. Jelenleg ugyanis a kkv-k termelékenysége nagyon rossz. „Egy átlagos magyar kkv termelékenyége, azaz hozzáadott értéke alacsonyabb, mint a V4-es átlag, nemhogy a német szintnél, de még a lengyel szintnél is” – mondta Bod Péter Ákos.

Ez azt jelenti, hogy több százezer ember nagyon rossz hatásfokon végzi a munkáját, viszont ha ezen sikerülne javítani, máris kevesebb munkaerőre lenne szükség.

Hárs Ágnes szerint azonban erről mostanság kevésbé esik szó, sőt, szerinte a jelenlegi a szakképzési rendszernek éppen az a célja, hogy minél gyorsabban képezzék ki a diákokat, miközben egyre kevesebbet tanítanak nekik. „Ha nagyon képzetlen, rugalmatlan, egyszer használatos munkaerőt képeznek, az talán megoldja a munkaerő-problémát, de ez nem jó. Nem az kell, hogy hatékonytalan munkahelyeken hatékonytalan munkaerő legyen” – mondta.

Szerinte a munkaerőpiacról hiányoznak a jól képzett dolgozók, a nagy cégek egymástól szívják el az alkalmas embereket, miközben van egy több százezres, nehezen foglalkoztatható réteg, amelyet az állami iskolarendszer egyre inkább újratermel. A közmunkaprogram pedig még röghöz is köti őket, és lehetetlenné teszi, hogy kimozduljanak, jobb munkahelyeket, képzéseket keressenek.

A kormány gyakran hangsúlyozza, hogy bevándorlás helyett elsősorban népesedési politikával akarja megoldani a munkaerőhiányt, Hárs Ágnes szerint azonban még ha működni is fog a családtámogatási rendszer, 2030 előtt nem fog munkavállalókat produkálni. Ezt az időt pedig valahogy át kell vészelni.

„Mindez egyre kiszolgáltatottabbá teszi a magyar gazdaságot a külföldi munkaerőnek” – mondta.

A magyarok nem szeretik a külföldieket

Bod Péter Ákos szerint érdekes megnézni, melyek azok az uniós országok, amelyek hajlandók beengedni a területükre harmadik országból érkező, nem uniós munkavállalókat.

A legtöbb bevándorlási engedélyt tavaly az Egyesült Királyság, illetve Németország adta ki, a harmadik helyen álló ország azonban meglepő: az ugyanis Lengyelország. “Félmillió engedélyt adtak ki tavaly és az azt megelőző évben is” - mondta Bod Péter Ákos. Pedig a V4-es országok jellemzően kevés bevándorlót engednek be, Magyarországon alig 22 ezer engedélyt adtak ki.

A lengyel példa mégis azt mutatja, hogy az ország gazdasági szerkezete és a kivándorlás mértéke rávehet egy a külföldi munkaerővel szemben a nyugat-európai országoknál elutasítóbb országot is, hogy nyissa meg a határait a munkavállalók előtt.

Hárs Ágnes ezt árnyalta annyival, hogy csupán azért ekkora a különbség a lengyel és a magyar engedélyek száma között, mert Lengyelország sokkal népesebb ország, ráadásul hosszú a lengyel-ukrán határszakasz is. (Ukrajna pedig jó utápótlási bázis a lengyel munkaerőpiacnak: a két ország kulturálisan mindig is közel volt egymáshoz.) Eközben Magyarországra elsősorban Romániából érkeznek munkavállalók, ők azonban már nem jelennek meg ebben a statisztikában, hiszen Románia évek óta uniós tagállam. Azzal azonban ő is egyetértett, hogy miközben Lengyelországból nagyszámú lengyel vándorolt ki a közelmúltban Nyugat-Európába, megkezdődött a bevándorlás az Unión kívülről. Elsősorban munkavállalók érkeznek, az országnak ugyanis a növekvő gazdasága és a munkaerőhiány miatt rájuk van szüksége.

A kutatók azonban abban is egyetértettek, hogy Magyarországnak sokkal nehezebb lesz külföldről pótolnia a hiányzó munkaerőt

Például azért, mert a magyarok nagyon elutasítóak a külföldiekkel szemben, sokkal inkább, mint a lengyelek. A Gallup tavalyi kutatása szerint Európa legelutasítóbb országa vagyunk, még a V4 országok közül is a magyarok fogadják el legkevésbé a külföldieket.

A 9-es skálán, ahol a 9 jelenti a legelfogadóbb viselkedést, a magyarok mindössze 1,7-et értek el. A nyugat-európai országok 6 és 8 pont között teljesítettek, Lengyelország 3,3-at ért el.

Ez az eredmény egyáltalán nem meglepő, tekintve hogy a kormány három éve csak azt sulykolja, hogy a külföldiek el akarják venni a magyarok munkáját, a pénzét, sőt az életüket, ezért veszélyesek.

Súlyos hiba az idegenellenes kampány

Bod Péter Ákos szerint a magyar gazdaság roppant nyitott, a tipikus magyar munkahely egy nemzetközi értéklánc része (ilyen például az autóipar), a folyamatosan bővülő szolgáltatószektorban „pedig a legkülönfélébb szakmák és kultúrák keverednek”. Szerinte az a gazdasági modell, amely a magyar gazdaság számára a kiemelkedést jelentheti, kizárja, hogy a helyiek elutasítsák az etnikailag másféle embereket. 

„Mindenfajta elzárkózás, legyen az kulturális, jogi vagy politikai, az visszafogja a növekedést” – mondta. A kormánykomunikációról ezért határozott véleménye van. „Én ezt hibásnak, bűnösnek, botrányosan és a jövőt aláásónak tartom” – mondta.

Egy példával érzékeltette, miért nagyon ellentmondásos és kártékony ez a kormánypolitika. A magyar állam elég sok milliárdot költ arra, hogy idevonzzon fiatalokat ösztöndíjprogramok keretében. Maga Bod is épp aznap felvételiztetett Skype-on jordániai hallhatókat. „Ez az egyetemnek jó, de hosszútávon az országnak sem rossz” – mondta. Viszont:

„Az nem tartható fent, hogy én felvételiztetek egy kislányt, akinek be van burkolva a feje, felvesszük, eljön Debrecenbe, aztán kihívják rá a rendőrt, ha megjelenik az utcán.”

A két politika lerontja egymást, egyfelől az állam milliárdokat költ a kommunikációra, amely azt hangsúlyozza, hogy mindenki potenciálisan veszélyt jelent, másfelől milliárdokat költ arra is, hogy külföldiek jöjjenek Magyarországra tanulni.

„Ez súlyosan elhibázott. A belpolitikai hasznát látom, és elborzadok tőle” – mondta.

444.hu