Alig volt nyolcéves, amikor nyelvtudás nélkül, egy teljesen eltérő kulturális és vallási hátterű országból Magyarországra érkezett.

Élt Szombathelyen, Ózdon, Egerben, most a Debreceni Egyetem Orvostudományi Karának hallgatója az ENSZ ifjúsági elnöke. Musab Alnour papíron Szudánt képviseli, de a szívében mi, magyarok is ott vagyunk. A diplomata-orvostanhallgatóval az ENSZ-ről, a kirekesztésről, a bűnbakkeresésről, és a radikalizálódó hazai fiatalokról beszélgettünk.

Érdekes teszt lenne végigkérdezni a Debrecen főterén sétálókat, és megszámolni, hányan tudnak közülük legalább egyet megemlíteni az ENSZ eddigi főtitkárai közül. Valószínűleg nem lennének sokan, de még a jól értesültek között is csak elenyésző eséllyel lehetne olyanra bukkanni, aki tudja, hol él jelenleg a nemzetközi szervezet ifjúsági elnöke.

Pedig egy kis szerencsével akár össze is futhatnának vele az utcán, vagy az éppen mostanában átadott új, 2-es villamoson. Musab Alnour ugyanis Debrecenben él, itt tanul orvosnak, itt jár vásárolni, szórakozni. Már 190 centis magasságával is kitűnik a tömegből. Hárompercnyi csevegés után leveszi, milyen hangot üthet meg veled, hogy elnyerje a bizalmad. A kérdésekre gyorsan, határozottan reagál, ennek ellenére minden szaván érződik, komoly megfontolás van mögöttük. Valahogy így képzel el az ember egy mini-diplomatát.

"A titok a sok gyakorlás"

"Apám idejében Szudánban kétféleképpen lehetett boldogulni: vagy ösztöndíjas lettél vagy vadászpilóta" – vág bele rögtön a történet közepébe. Musab édesapja az előbbit választotta, orvosnak tanult Magyarországon, hála a baráti Szovjetunió önzetlen és segítőkész szeretetének. Később ugyan megfordult Írországban, és egy rövid időre Szudánba is visszatért, de 1997-ben végleg Magyarországra költözött, sőt, a családját is magával hozta. Musab ekkor nyolc éves volt.

A nyelvből egy szót sem értett, de a vallás és a kultúra is teljesen új volt neki, szinte fel sem fogta, hová került. "Emlékszem, az anyámnak el kellett magyaráznia az iskolában, hogy mi nem eszünk disznóhúst, úgyhogy, ha az van a menzán, akkor ne is erőltessék" – emlékszik vissza a kezdetekre. A tanulást elölről kellett kezdenie, mert hiába volt otthon már harmadikos, nálunk egy mukkot sem értett a tananyagból. Másfél év alatt tanult meg magyarul, ma már akcentus nélkül, lendületesen beszél. Telefonban például nincs ember, aki megmondaná róla, hogy nem Magyarországon látta meg a napvilágot.

"A titok a sok gyakorlás. A legtöbb arab család abban hibázik, hogy amikor más kultúrkörnyezetbe kerül, annyira görcsösen meg akarja őrizni a hagyományait, hogy otthon csak és kizárólag az anyanyelvükön beszélnek egymással a rokonok." - meséli erről. Az arab persze nála is alapvető volt, hiába éltek eleinte Szombathelyen, majd később Ózdon a családdal, ő rendszeresen eljárt vizsgázni a budapesti líbiai magániskolába.

"Ezt az iskolát még Kadhafi alapította, emlékszem, a tanterv része volt, hogy róla és az ő nagyszerű reformjairól tanuljunk. Minden alkalommal, amikor ott jártam, el kellett énekelnünk a líbiai himnuszt, senkit nem érdekelt, hogy a diákoknak csak egy töredéke volt líbiai. Ha nem tudtad a szöveget, még kaptál is a kezedre egy vonalzóval." Közéleti érdeklődése már ekkor elég erős volt, amit javarészt annak köszönhetett, hogy gyermekkorától kezdve rengeteg impulzus érte.

"Az emberek hozzászoktak az alacsony sztenderdekhez"

Mikor Magyarországra érkezett, fogalma sem volt arról, hogy ő itt másnak, különlegesnek számít, fel sem fogta, hogy létezik rasszizmus vagy kirekesztés. "Ezt egy gyereknek lehetetlen elmagyarázni" – mondja, majd hozzáteszi, neki egyébként sem volt ehhez hasonló élménye. "Magyarország nagyon befogadó ország, jók a tapasztalataim, főleg a gyerekkoromból. Azóta persze változtak a dolgok, és mint mindenhol, itt is vannak zajos kivételek, de a helyzet többnyire kezelhető. Az utóbbi években felerősödtek a negatív hangok, az emberek rosszabbul élnek, ezért hajlamosak bűnbakokat keresni. Aki más, mint az átlag, azt könnyebben megtalálják" – ismeri be végül, de olyasmit, hogy Magyarországon rossz lenne feketének, vagy külföldinek lenni, nem lehet belőle kihúzni.

Pedig tíz évig Ózdon élt, és testközelből élte át a magyar-cigány együttélés problémáira adott válaszok radikalizálódását. Ő is látta, hogyan válik a helyzet egyre rosszabbá, és hogy a roma etnikumúak számának növekedésével hogyan éleződnek ki fokozatosan a feszültségek. A fő probléma szerinte is a magas munkanélküliség és az elszegényedés, ami egyre inkább pesszimistává teszi az ott élő embereket. A gazdasági válság gyakorlatilag kilátástalan helyzetbe hozta a térséget, az emberek pedig szerinte többnyire frusztrációjukat fejezik ki a kirekesztéssel és a rasszizmussal.

"Ennél is furcsább volt számomra, hogy a legtöbb ózdi középiskolai osztálytársamban, és itt most főleg magyarokról beszélünk, nem volt ambíció. Ha valaki azt mondta, hogy ő pék vagy cukrász akar lenni, akkor az már eredménynek, elképzelésnek számított. Rajtam kívül még talán ketten vagy hárman tanultak tovább a felsőoktatásban" – mondja, majd el is magyarázza, ennek mi lehet az oka. "Az emberek hozzászoktak az alacsony sztenderdekhez. Ezt mutatja a legtöbb szülői példa is, és ennek a mintának a továbbörökléséhez vezet a munkanélküliség és a kilátástalan anyagi helyzet is. A fiatalok feladják a kitörés reményét, és lassan hozzáidomulnak a helyi sajátságokhoz."

Szudánért külföldről

Azt hinnénk, Ózdról hosszú az út az ENSZ-be, de tévedünk, mindössze egy külügyminisztériumi pályázat kell hozzá. Szudán 35 év alatti fiatalokat keresett, hogy hallathassa hangját az ENSZ Ifjúsági Tanácsában, Musab pedig jelentkezett, és 342 jelentkező közül végül rá esett a választás.

"Egy 10 oldalas tanulmányt kellett írni valamilyen szabadon választott nemzetközi problémáról vagy gazdasági szituációról, amelyben Szudán is érintett, plusz beadni egy önéletrajzot. Ezekből kiválasztották a legjobbakat, akiket személyes beszélgetésre invitáltak. Ilyen egyszerű a folyamat." Adódik a kérdés, hogy vajon mi tud csinálni Magyarországról egy szudáni ifjúsági ENSZ-nagykövet a hazája érdekében? "Sokat, nagyon is sokat. Eljárhat, sőt, el is kell járnia konferenciákra, ahol felszólalhat az országa fiatalságát érintő ügyekben. Kapcsolatot tarthat a többi nagykövettel, emellett pedig be kell csatornáznia azokat a kéréseket, megkereséseket, amelyeket az országa fiatalságától kap. Ezekre kell megpróbálnia megoldást kínálni, akár bizottságok felállításával vagy lobbizással" – magyarázza, ami már érthetővé tesz valamelyest, hogy miért rá esett a választás, amikor jó ideje nem is Szudánban él.

2012-ben lett belőle elnök, mandátuma 2016-ig szól, idén kapott két éves hosszabbítást. Legjelentősebb eredménye, hogy hatékonyan támogatta a szudáni iskolarendszer fejlesztését, nem egy oktatási intézmény épült az ország elzárt helyeire ENSZ-pénzből. "Minden egyes dollárért meg kell dolgozni, de szerencsére az ifjúsági ENSZ-hadszíntér nincs olyan szinten átpolitizálva, mint a felnőtteké. Itt gyakori, hogy egy-egy kérdésben sikerül túllépni a hatalmi törésvonalakon, és konszenzusra jutni. Igazság szerint gyerekcipőben járunk még, de így is hatékonyan, gyorsan, és sok helyen tudunk segíteni" – meséli, majd hosszasan ecseteli, milyen nagyszerű, hogy az ő közreműködésének is hála, sikerült használt, de még működőképes generátorokhoz és egyéb áramforrásokhoz juttatni a legszegényebb államokat.

A fiatalok problémái mindenütt egyformán fontosak

Most a gyerekkatonák problémájával foglalkozik, szeretné elérni, hogy a fegyvert letevő fiatalok a békéért cserébe oktatásban és lakhatási támogatásban részesüljenek Afrika válságzónáiban. "Már vannak is eredményeink, több helyen részben ENSZ-forrásokból a kormányok képesek ilyen lehetőséget ajánlani a fiataloknak." A világszintű gondok megoldása mellett helyi ügyek intézésére is jut ideje, feltett szándéka például, hogy segít erősíteni és új alapokra helyezni a szudáni-magyar gazdasági kapcsolatokat.

"Szudán a déli olajmezők elvesztése miatt új területekre irányítja a figyelmét. Aranybányákat nyit, és elképesztő források vándorolnak az építőiparba, 10 házból nyolcon biztosan dolgoznak, felújítják, bővítik, hasonlók. Nagyon nagy szükség van a technológiára, a tudásra, a szakképzett munkásokra. Ebben pedig Magyarország is komolyan tudna segíteni" – mondja, majd hozzáteszi, hogy Kína természetesen itt is jelen van, de meggyőződése szerint az európai minőség és szaktudás kelendőbb, mint az övék. Kissé árnyalja a képet, hogy Szudán hiába nyitna Európa felé, az USA rosszallása mellett ez nem feltétlenül kölcsönös, de Musab szerint arra van esély, hogy összejöjjön egy szudáni-magyar építőipari projekt, legalábbis zajlanak a tárgyalások.

Mint mondja, fontos, hogy megértsük, a világ különböző helyein különböző dolgok jelentenek problémát a fiataloknak. Egészen más szintű gondok jelennek meg Szudánban, mint nálunk, de ezeket egyformán fontosnak kell kezelni – maximum a sorrendben lehet némi részrehajlás. De mielőtt azt hinnénk, hogy idehaza ráérünk ülni a babérjainkon, Musab gyorsan leszögezi "a munkanélküliség és az oktatás Magyarországon is komoly probléma."

Ifjúsági fórumokat országszerte!

Nem véletlen, hogy a magyar fiatalok elképesztő tempóban veszítik el érdeklődésüket a közügyek iránt, akik pedig maradnak, azok gyorsan radikalizálódnak. "Azt látják, hogy 10-15 éve nem változik semmi, az ország egy helyben toporog, egyik politikai oldal sem hoz megváltást. Ilyen helyzetben törvényszerű a csalódottság, az elfordulás. Vidéken ráadásul ott a kilátástalanság, az egymás mellett élés problémái, a bűnözés, a romló közbiztonság. A fiatalok a legtöbb bonyolult kérdést és problémát érzékelik, de azokra hajlamosak elfogadni a legegyszerűbb válaszokat is, ebből aztán többnyire csak bűnbakkeresés lesz. Mivel ebben a radikális pártok partnerek, illetve rajtuk kívül már a probléma felismerései is keveseknek sikerül, sok fiatal fogékony a szlogenjeikre" – magyarázza.

És, hogy mi lenne a megoldás? Musab szerint ifjúsági fórumokat kellene beindítani, ahol minden érintett elmondhatná a véleményét, és minden érv elhangozna. Azokéi is, akiket a média és a sajtó nyilvánossága hajlamos elhallgatni, vagy semmibe venni. "Fontos, hogy az ilyen rendezvények ne csak Budapesten legyenek, hanem járják végig az országot. Üljön minden oldal egy asztalhoz, beszéljék meg a problémáikat, hallgassák meg egymást. Már azzal rengeteget lehet tanulni és segíteni, ha hagyom, hogy a másik is elmondja a saját nézőpontját."

Hogyan lehetsz ENSZ ifjúsági nagykövet?

Az ENSZ-nek jelenleg 157 ifjúsági nagykövete van, vagyis a 193 tagállamközül 36 nem akar élni az ifjúság képviseleti jogával. Közöttük többségben vannak a diktatúrák és az autokratikus rendszerek.

"Az Elnököt a nagykövetek közül választja a Közgyűlés. Elsősorban az számít, hogy ki, milyen munkát végzett nagykövetként, ez a pályázat alapja. A benyújtott pályázatok alapján a Közgyűlés kiválaszt 6-7 potenciális jelöltet, akiket aztán személyesen és/vagy skype-kapcsolaton keresztül is meghallgat. Itt kell az illetőnek kifejtenie, hogy mihez akar kezdeni a feladattal, milyen prioritásokat fogalmazna meg, és mik lennének a fő céljai. Azt követően a Közgyűlés spontán kérdéseket tesz fel neki az ENSZ általános működésével kapcsolatban, ahol érveket és javaslatokat várnak el. Ezt követi a szavazás, és a beiktatás."

Musab megválasztásakor a World Food Programme elemzését kapta feladatául, és saját bevallása szerint győzelmében az is szerepet játszott, hogy meglehetősen konstruktív kritikát fogalmazott meg a rendszerrel szemben."Azt mondtam, hogy kevesebb élelmiszer-segélyt kellene adományozni a fejlődő országoknak. Inkább az önellátásra és a kereskedelemre kellene ösztönöznünk, ahogy a közmondás is tartja: na halat adj, hanem halászni tanítsd meg!"

Magyarország ifjúsági ENSZ-nagykövete 2012 óta Monti Norbert. Ő sem saját országában él jelenleg, hanem a hongkongi Lio Po Chun United World College-ba jár, egyébként miskolci születésű. Főképp a fiatalok foglalkoztatása, oktatása és a gazdasági válság rájuk gyakorolt hatása érdekli, ezekkel a témákkal foglalkozik a legtöbbet.

hvg.hu (Címlap: Az ENSZ hivatalos fotóján Fotó: ENSZ

{flike}

{jcomments on}