A lengyelek már értik, miért ostorozza Orbán a politikai korrektséget
Alaposan hátba szúrta szövetségesét Orbán Viktor azzal, hogy az Európai Tanácsban támogatta Donald Tusk, a tanács lengyel elnökének újraválasztását - írja a Szegedi Kattintós Blog.
Fotó:Gazeta Wyborcza
A honfitársukat kritizáló lengyel vezetők ezzel elvesztették az egyetlen szövetségesüknek hitt uniós miniszterelnök támogatását, és meglehetősen nevetséges helyzetbe kerültek. Ráadásul Jaroslaw Kaczynski volt miniszterelnök egy korábbi interjújában azt mondta, Orbán megígérte neki, hogy Varsó beleegyezése nélkül nem támogatja Tuskot.
Orbán azonban fogta magát, és megszavazta a lengyelek szemében ősellenségnek számító egykori lengyel miniszterelnököt, majd meglehetősen homályos fejtegetéssel próbálta menteni a döntését. Nem csoda, ha Beata Sydło, regnáló lengyel kormányfő úgy érezte magát a döntés után, mint akinek épp az udvarlója tapossa meg a körömcipőjét a szalagavató nyitótánca alatt. Persze nem csak a legfelsőbb politikai vezetők érezték magukat leforrázva, hanem az Orbánért lelkesedő kormánypárti lengyel szavazók is. A magyar miniszterelnök hivatalos Facebook-oldalát elég rendesen telefirkálták gyalázkodó megjegyzésekkel, ami biztos nem tett jót Orbán önérzetének.
Pedig nem tett mást a politikai inkorrektség felkent papjaként, mint felvállalta a saját elveit. Bizonyára kapott valamit cserébe azért, hogy elárulja politikai szövetségeseit, így ha nem is örömmel, de orrát befogva szavazott arra a Donald Tuskra, aki elég sok borsot tört korábban az orra alá. Nyilván rosszabbkor nem is jöhetett volna ez a politikai árulás (ami számára pragmatikus döntés), mint most, hiszen egy héttel a március 15-i ünnepség előtt tartott be a lengyel kormánynak, így a mindig lelkes északi szimpatizánsok nem igazán fognak most tapsolni Orbán ünnepi beszédének. Még az is elképzelhető, hogy beállnak az Együtt fütyülőkórusába, hogy kifejezzék véleményüket a magyar kormányfő politikai nézeteiről.
A magyar miniszterelnök persze nyomja a dumát arról, hogy a hagyományosan jó magyar-lengyel viszonyt nem árnyékolhatja be semmilyen esemény, ám a lengyelek csak az alkalomra várnak, mikor vághatnak vissza az árulónak.
Orbán megpróbáltatásait súlyosbítja az a tény is, hogy Jan Dziedziczak lengyel külügyminiszter-helyettes is lemondta március 14-15-re tervezett budapesti látogatását, amin a március 15-i állami megemlékezéseken is részt vett volna. A politikus egyéb elfoglaltságaira hivatkozott. El tudjuk képzelni, milyen elfoglaltságot találhat egy jóval korábban egyeztetett kétnapos hivatalos út helyett. Legjobb esetben is dartssal dobál majd Dziedziczak Orbán Viktor arcképére.
De nem pusztán Tusk miatt orrolnak a lengyelek Orbánra. Nem igazán tudják megemészteni azt sem, hogy Orbán kiemelten támogatja, gesztusokkal és szavakkal is bátorítja Vlagyimir Putyin orosz elnök politikáját. A lengyel jobboldal hagyományosan oroszellenes politikáját nem tudja felülírni semmilyen politikai szükségszerűség, mert ők nem felejtik el olyan könnyen a nagy orosz medvének azt a sok rosszat, amit a történelem során elkövetett velük szemben. Ők legalább következetesek, és nem is értik Orbán politikai pragmatizmusának indokait. Ráadásul az oroszok most olyan katonai fenyegetést jelentenek a balti térségre és Lengyelországra nézve, amilyen a II. világháború óta nem volt.
Orbán most megtapasztalhatja azt, milyen is, ha egy politikus következetesen ragaszkodik az elveihez, akár barátokról, akár ellenségekről van szó. A lengyel kormány most minimum bocsánatkérést vár el Orbán Viktortól, amit nyíltan, és nem a színfalak mögött kéne megtennie. A magyar miniszterelnök persze nyomja a dumát arról, hogy a hagyományosan jó magyar-lengyel viszonyt nem árnyékolhatja be semmilyen esemény, ám a lengyelek csak az alkalomra várnak, mikor vághatnak vissza az árulónak. Jaroslaw Kaczynski ugyanis nagyon nem méltányolja, hogy ha lóvá teszik.
A mostani eset is jól mutatja, hogy Orbán Viktornak nincsenek szövetségesei sem Európában sem a világban. Vlagyimir Putyin karjaiba is vagy a szükségszerűség vagy az érdek (vagy mindkettő) hajszolta, de pillanatok alatt hátat fordít neki, ha a politikai túlélése ezt követeli. Lehet szidni a politikai korrektséget, de ez a felfogás árulásokba és érdekszövetségekbe hajszolja azt, aki komolyan veszi. Az értékek, elvek, morális megfontolások épp úgy részei a politikai kultúrának, mint az érdekek és a szükségszerűségek. Ahogy egy dakota közmondás tartja: „Ha egyetlen szavadat se lehet elhinni, jobban teszed, ha beszéd helyett fütyürészel.”
