Hosszú Katinka, Sándor Mária, Bangóné Borbély Ildikó, Heringes Anita és Gyurcsányné (a sor hosszan folytatható) megmutatták, hogy  a nő bátor, csoportjukért kiállni képes. Megmutatták a társadalom céljaiért kulturáltan megharcoló 21. századi emberi viselkedés modelljét.

Az elmúlt időszakban nem láttam egyetlen aktív korszakában lévő férfit, aki legalább egy bátornak tűnő félmondatot mert volna kiejteni a száján, kivéve Demján Sándort, aki a szokásos nyíltságával mondott rendszerkritikát.

A férfiak olyanokká váltak, mint a gyerekek, anyuka szoknyája mögé bújva, maguk elé mormolják a véleményüket.

Lassan megdöglik az ország a gyáva sunyiságtól, a pillanatnyi haszonszerző, a hosszútávot elfelejtő, letolt gatyával sunnyogó emberektől.

Mérhetetlenül elítélem a nők kirekesztését a kormány tevékenységéből, a napi politika rendszeréből, mert ez nem mutat mást, mint azt, hogy a magyar férfi politikusok nem értik az idő szavát.

A világ felejti az agresszív macsóviselkedést, a mindentudás korlátozó világát!

A jövő az együttműködésé, az együttgondolkodásé, a jogok egységes és kollektív alkalmazásáé, a megkülönböztetések megszüntetetésé, a legkisebb hasznos közös többszörös megtalálásáé.

Sok mindent nem értenek a magyar férfiak, köztük a hatalomgyakorló szexista balfácánok, többek között azt sem, hogy mi a különbség a szerelem és a szex között!

Tisztelem a nőket, azért  amit tettek, szép csendben megmutatták a felcsúti macsónak, hogy van más kultúra is az erőn és a bujkáló szervilis s*ggnyaláson kívül!