A hóditó Oroszország volt a központi témája az észtországi választásoknak, amelynek legfőbb esélyese a 36 éves kormányfő vezette Reformpárt és az orosz anyanyelvűekre épitő Centrista Párt.

A kormánynak jól jött a kelet-ukránkonfliktus, mert a gazdaságról, a szegénységről, az elvándorlásról igy kevés szó esett.

Oroszországtól rettegő liberális kormánypárt csap össze vasárnap az Oroszországtól nem rettegő liberális ellenzékkel - Észtországon kívül talán sehol sem fordul elő az EU-ban, hogy a két legnagyobb, ellentétes oldalon álló párt mindegyike liberálisként szálljon harcba a választókért. A kormányzó Észt Reformpárt (ER) és az Észt Középpárt (Kesk) és lehetséges szövetségeseik közötti küzdelem azonban teljesen nyitott. A választást az 50 százalékban orosz főváros döntheti el.

E-ország

De abban is egyedülálló az 1,3 milliós balti állam, hogy a vasárnapi voksolás valójában nem csak vasárnapra korlátozódik: február 19-25 között  az interneten is leadhatták a szavazataikat a választók. A 2007 óta létező lehetőséggel ezúttal már 176 ezren éltek, ami a felnőttkorú lakosság 17 százalékát jelenti. Ez tulajdonképpen kevés is lehetne a felnőtt lakosság körében 80 százalékos interneteléréssel rendelkező Észtországban, de az arány folyamatosan nő. (Ráadásul az arány a négy évvel leadott összes voks csaknem 30 százalékát jelenti.)

Fotó: Raigo Pajula

Persze nem annyira meglepő, hogy az e-szavazás úttörője Észtország lett: elvégre innen indult a Skype is, amelyet a Microsoft vett meg 8,5 milliárd dollárért, de a fejlesztési munka fele ma is Tallinnban zajlik. Az IT-szektor adja az észt GDP öt százalékát.

Oroszország felfal

A 2011 óta eurót használó Észtország kívülről sikertörténet is lehetne. 2002 óta látványosan nőtt a gazdasága, a 2008-as válság előtt olykor az évi 10 százalékos GDP-gyarapodást is elérve.  A  stabilan hét százalék feletti növekedést aztán 2008-ban 4,4, majd 2009-ben 14,4 százalékos visszaesés követte. Azóta azonban a növekedés ismét folyamatos, 2012-ben 3,3, 2013-ban 2,5 százalékos volt. Vásárlóeró-paritáson az egy főre eső észt GDP 24 ezer dolláron áll, 20 százalékkal megelőzve Magyarországot, de kevéssel Portugáliát is.

Ugyanakkor aggasztó méreteket ölt az elvándorlás - olyannyira, hogy még Helsinkiben is kampányoltak a pártok. Több tízezren dolgoznak Finnországban - igaz, java részük fél lábbal otthon él, elvégre Helsinki a tengeren csak 80 kilométerre van Tallinntól. A szülők külföldi munkavállalása olyan gyakori lett, hogy a szociológusok már külön kategóriaként foglalkoznak azokkal a gyermekekkel, akik nagyszüleikkel, vagy 14-15 éves kortól egyedül élnek otthon a hétköznapokon. Sokan azonban végleg elhagyják az országot.

Többek között az elvándorlásnak köszönhető, hogy a munkanélküliség csak 6,5 százalékos Észtországban.

A fő kérdés azonban nem a fizetés, a GDP emelkedése ellenére növekvő - elsősorban a nyugdíjasokat érintő - szegénység elleni küzdelem volt a választásokon: hanem az ország létét fenyegető orosz agresszió. Persze a balti államoknak megvan a történelmi tapasztalatuk, elvégre a cári birodalom felbomlása után függetlenedett államok 1945-re a Szovjetunióban találták magukat. (Bár azt német megszállás előzte meg, amellyel szemben történelmi távlatból a tőzsgyökeres baltikumi lakosság elnézőbb, mint az 1990-ig tartó szovjet érával.)

"A pártok egyetértenek abban, hogy a GDP két százalékáról jelentősen, legalább 3 százalékra növelni kellene a védelmi kiadásokat" - mondta Erkki Bahovski. A nevét lengyel őseitől kapott észt politikai elemző szerint a veszélyérzet komoly motiváció lehet a választásokon, a kelet-ukrajnai válság árnyékában.

Nem véletlen, hogy a kormányfői posztot tavaly átvett  36 éves Taavi Roivas a kampány alatt szívesen mutatkozott NATO-gépek előtt, ahogyan az sem, hogy a parlamentbe bejutásért jó eséllyel küzdő Szabad párt (EVA) egy 2016-ban játszódó kampányfilmmel nyomul, amelyben Oroszország a krimi és a donyecki forgatókönyv szerint indul meg Észtország ellen.

Taavi Roivas
Fotó: Anadolu Agency

Ez a fenyegetettség az, ami miatt Észtországban lényegében nincs olyan párt, amelyik EU-szkeptikus, euró- és NATO-ellenes retorikával vadászna a szavazatokra. Kivételt talán az öt százalékos parlamenti küszöböt alulról súroló, nagyobb önállóságot hirdető Észtországi Konzervatív Néppárt (EKRE) jelent, de a kampány alatt ő is visszavett a Brüsszel-kritikus hangból. Ennek megfelelően azt is inkább egyetértés kíséri Észtországban, hogy amerikai tengerészgyalogos bázis létesült Tallinn mellett.

Oroszok a spájzban

Kérdés azonban, hogy a győzelemhez elég Észtország fenyegetettségéről szólni, elvégre Észtország 30 százalékban orosz anyanyelvű. A legutóbbi felmérések szerint az Észtország minden lakójának egyesítését megcélzó Kesk 27 százalékon áll, míg a kormánypárt csupán 22 százalékon.

A Kesk nem is ütött meg harcos hangot Oroszországgal szemben, igaz, az EU-s szankciók ellen sem szólalt fel, nehogy túlzott oroszbarátsággal vádolják Edgar Savisaar tallinni polgármester pártját. Pedig a kisértés nagy, hiszen az észt export 10 százaléka irányul Oroszországba, különösen a tejtermékek piaca sinylette meg a szankciókat. A fogyasztók viszont örülnek, mert például a sajt a korábbi 9-10 eurós kilónkénti ára a felére csökkent.  Észtország a szankciók enyhitésének követelése helyett inkább új piacok után nézett. Nagy reményeket fűznek az észt sajtok iránt érdeklődő Japánhoz.

Edgar Savisaar
Fotó: Isifa

Győzni kevés

Ha a két új párt legalább egyike megjelenik a 101 fős parlamentben, az alaposan átrajzolhatja a politikai térképet. Az EVA népszerűségét az is növeli a régi nómenklatúrától elfáradó észtországi választók körében, hogy a költségvetésből biztosított pártfinanszírozás teljes megszüntetését ígéri.

Az EVA bejutása esetén a Kesk hiába nyeri meg a választást, valószínűleg akkor sem szerzi meg a többséget, ha sikerülne szövetséget kötnie az együttműködést nem elutasító szociáldemokratákkal (SDE), akik mellesleg most a Reformpárttal állnak koalícióban. Viszont egy ötödik, vagy akár hatodik párt megjelenésével a kormánypártnak sem  hoz többséget a jelenlegi koalíció, igy abba a tavalyi szakítás után ismét be kellene vonnia az ország harmadik legnagyobb erejeként számon tartott Hazáért és a Köztársaságért (IRL)  pártot.

"A legfontosabb most az a pártok számára, hogyan nyerjék meg az orosz szavazókat" - mondta Bahovski. Mivel rájuk elsősorban a Kesk és az SDE számíthat, kellő aktivitásuk esetén - amennyiben a parlament továbbra is négypárti marad - elég mandátumot szerezhetnek. Ez azonban nem jelenti, hogy a külpolitika látványosan oroszbaráttá változna. Igaz, az orosz kormánypárttal, az Egységes Oroszországgal (JeR) együttműködési megállapodást aláíró Kesk módosítana a jelenlegi képen.

Ennek esélyét növeli, hogy Savisaar - aki 1991-1992-ben Észtország elnöke is volt - ellenezte 2008-ban a II.világháború szovjet katonaáldozataira emlékező Bronzkatona elszállitását a főváros központjából. A katonai temetőbe való áthelyezés súlyos feszültséget okozott Moszkva és Tallinn között és rendőri összecsapásokhoz vezetett az oroszajkú tüntetőkkel az észt főváros utcáin. 

Az orosz szavazók fontosságának felismerését jelzi, hogy a kormány orosz nyelvű állami tévé felállításáról döntött, hogy ezzel is  visszaszorítsa az oroszországi állami tévé befolyását az észtországi oroszok körében.

Tallinnban ilyen adó már létezik, ezt azonban a Kesk befolyása alatt állónak tekinti a kormány. "Messze nem annyira Kesk-párti az orosznyelvű sajtó, mint amennyire kormánypárti az észt nyelvű média" - mondta ugyanakkor Alekszandr Csapligin. Az észt és orosz nyelven megjelenő Sztolica újság orosz származású főszerkesztője szerint csupán arról van szó, hogy az orosz nyelvű médiumok nem vesznek részt az Oroszországgal szembeni politikai kampányban és inkább Észtország valódi problémáira hívják fel a figyelmet.

Induljunk ezer euróról

A "valódi" - tehát a gazdasági - problémák kezelésére azonban vitatható hitelességű választ kínál a Kesk: a párt szerint ideje lenne 1000 euróra emelni a minimálbért. Ez irreálisnak tűnik, hiszen jelenleg az átlagfizetés is csak 980 euró körül van. A 7-800 eurót kereső közalkalmazottak számára népszerű lehet a javaslat, ha elhiszik.

"Oroszként szivesen szavaznék a Keskre, mert fáraszt az oroszellenes retorika, de egy ilyen gazdasági programra nemet mondok" - jelezte a dilemmát Ksenia Repson-Deforge. Az újságírónő szerint mérhetetlen terhet róna vállalkozókra az ezer eurós  minimálbér. Azt sem támogatná, ha az anyasági szabadság 15 hónapjára biztosított - a fizetés majdnem száz százalékával megegyező - járadék kifizetésének idejét meghosszabbítanák. És nem támogatná a jelenleg egy kulcsos, 21 százalékos személyijövedelem-adó progresszív átalakítását és a 20 százalékos ÁFA növelését sem. Repson-Deforge szerint nem a szociális juttatások növelésével, hanem a vállalkozó szektor működésének megkönnyítésével kell visszaszorítani a szegénységet és az elvándorlást.

Talán éppen ezért beszélhetett február 24-én, a függetlenség napján a - svédországi születésű, Amerikában felnőtt - észt elnök arról, hogy nincs szükség atyáskodó államra, elvégre az ország alkotmánya is a szabadságról és az abból adódó önálló felelősségről szól. Toomas Hendrik Ilves ugyan kerülte a konkrét pártok említését, de a hangsúlyok alapján - beszédének nagy része az ukrajnai konfliktusról szólt - inkább volt közelebb a kormánypárthoz, mint a Keskhez. Ez már csak azért is valószínű, mert Savisaar és Ilves személyesen is rossz viszonyban állnak. Savisaar ellenezte Ilves megválasztását, és nem is gratulált neki, amikor elfoglalta az államfői széket.

Toomas Hendrik Ilves 
Fotó: Raigo Pajula

A kiegyenlített erőviszonyok miatt azonban még az sem kizárt, hogy a Reformpárt és a Kesk egymásra fanyalodik - állítja Bahovski. Az észt külügyi intézet vezető munkatársa felhivta a figyelmet, hogy Savisaar 2005és 2007 között gazdasági miniszter volt a Reformpárttal akkor létező koalícióban a jelenlegi kormányfő elődje, Andrus Ansip miniszterelnök idején. 

Igaz, ez az együttműködés az ukrán válság után  nehezen elképzelhető országos szinten, igy csak az tűnik biztosnak, hogy Észtország a választások után a korábbinál hosszabb kormányalakitási tárgyalások elé néz, bárhogy is alakuljanak az eredmények.

index.hu