Célegyenesbe fordult a választási kampány: a hét elején kiderült, kik indulnak egyéni körzetekben, és az is, mely pártok tudtak országos listát állítani. 

A parlamenti pártok közül a Fidesz–KDNP 106, a Jobbik 106, az MSZP–Párbeszéd 58, a DK 46, az LMP 106, az Együtt 51, a Magyar Kétfarkú Kutya Párt 50, míg a Momentum Mozgalom 99 jelöltet tudott állítani.

A politikai elemzők és a politikusok is megegyeznek abban, hogy a választás végeredménye döntő részt az egyéni körzetekben dől el. 2014-ben a 106 egyéni körzetből 96-ban a Fidesz–KDNP jelöltje győzött, vagyis az egyéni körzetekben nyomasztó fölénnyel nyert. Ez azonban csak távolról szemlélve igaz: a 96 győztes közül csupán 20 olyan volt, aki több mint 50 százalékkal nyert. 76 kormánypárti induló nem tudta megszerezni a szavazatok felét, sőt, 25 körzetben 40 százalék alatti eredménnyel végzett, mégis vitte a mandátumot, mert a többi induló még kevesebb voksot kapott.

Politikai elemzők szerint ahhoz, hogy a Fidesz–KDNP-nek ne legyen ismét kétharmada, az ellenzéki pártoknak – az MSZP–Párbeszéd, a DK és az LMP alkotta baloldalnak, illetve a Jobbiknak együttvéve – 15-20 egyéni körzetben kellene győzniük.

Ahhoz, hogy a Fidesz–KDNP-nek ne legyen abszolút többsége – tehát kevesebb, mint 100 képviselője kerüljön be a parlamentbe – 40-50 körzetet kellene elhódítania az ellenzéknek.

Orbán Viktor a hódmezővásárhelyi választást követően azt mondta, arra számít, hogy április 8-án is csak egyetlen ellenzéki jelölt lesz számos vagy talán az összes választókerületben. Ez persze ma inkább a saját szavazóik ösztönzéseként értelmezhető figyelmeztetés, azonban az is igaz, hogy a háttérben javában zajlanak az ellenzéki egyezkedések.

Az „egyesült baloldal” és a Jobbik elvi okokból nem tárgyal egymással, miközben a választók jelentős része ezt szeretné. Az ATV Heti Napló szavazásán közel 90 százaléknyi néző mondta azt, hogy a teljes ellenzéknek – tehát a baloldali pártoktól kezdve a Jobbikig – össze kellene fognia. Másnap Bajnai Gordon viszont azt üzente, hogy a Jobbikra a kormányváltást akarók se szavazzanak, mert Vona pártja ugyanúgy politizál, mint a Fidesz. Amikor az ATV A nap híre műsorában Bajnai kéréséről lehetett szavazni, a válaszadók közel 60 százaléka a korábbi miniszterelnökkel értett egyet, vagyis elutasította a teljes ellenzéki összefogást. A Závecz Research mindeközben azt mérte, hogy a jobbikos szavazók egyötöde kész átszavazni a sajátjánál esélyesebb másik ellenzéki jelöltre a kormányváltás érdekében. Fordítva még nagyobb az átszavazási hajlandóság: a nem jobbikos ellenzéki szavazók egynegyede hajlandó a Jobbik jelöltjét támogatni, ha ez a kormányváltás ára. Ráadásul ez a mérés arra az esetre érvényes, ha az esélytelenebb ellenzéki párt nem lépteti vissza a jelöltjét. Ha visszaléptetné, nyilván még nagyobb lenne az átszavazási hajlandóság és az ellenzéki eredmény – vélheti az átlagember. A szakember, esetünkben Závecz Tibor másként látja:

ha – például – a baloldal visszavonja a jelöltjét egy olyan körzetben, ahol a jobbikos jelölt ezáltal legyőzheti a kormánypártit, fennáll a veszélye, hogy a baloldali szavazó – saját jelölt híján – nem megy el szavazni: így az adott párt a listáján is elveszít egy szavazatot, és az egyéni jelöltre megkapható töredékszavazatot is elveszíti.

De az is lehet, hogy a balos választó hajlandó átszavazni a jobbikos jelöltre, ám ezzel együtt a listás szavazatát is a Jobbikra adja, ami tömeges méreteket öltve súlyos veszteség a baloldali pártokra nézve.

„A politológusok, a politikában jártas emberek nyilván megértik, miként lehet a kormányváltó szavazatokat maximalizálni, az átlagemberek azonban valószínűleg egyszerűbben gondolkodnak”, magyarázta Závecz a Hetek megkeresésére. Az ilyen esetekre az lehet a megoldás, hogy senki nem léptet vissza jelöltet, ám az esélytelenebb ellenzéki párt nem fektet energiát a helyi kampányába, és bízik a választók „józan eszében”.

atv.hu / Hetek