Többek között az, hogy ingyenes, teljes egészében az állam állja az összes költséget, a gyerekek legkorábban 7 évesen kezdik el (iskola-előkészítő azért itt is létezik!). Az első hat évben nem osztályozzák őket, hanem szóbeli értékelést kapnak, kevés a házi feladat, naponta összesen 75 perc az órák közötti szünet, kis csoportos létszámokban oktatják őket a természettudományos tárgyakból, a különböző képességű gyerekek együtt tanulnak, ugyanakkor minden osztályban segítő pedagógus figyel a tananyaggal nehezebben boldogulókra, a tanárokat és tanítókat megbecsülik,értékelik és tisztelik társadalmilag és anyagilag egyaránt. Az eredmény pedig? A tanulók 93 százaléka sikeres érettségit tesz, kétharmaduk pedig megkezdi felsőfokú tanulmányait.

Nekem nagyon rokonszenvesnek tűnik ez a rendszer, aminek nem a majdan semmire nem használható lexikális tudás bemagoltatása a célja, hanem problémamegoldásra, önálló munkavégzésre és önálló gondolkodásra nevel. A kevés házi feladat és az átlagosan napi négy tanóra miatt (bár egy tanóra náluk 75 perces!) kevésbé megterhelő a tanulás a diákok számára. A felmérések szerint a finn tanulók mindössze 7 százaléka stresszel az otthoni munkavégzés miatt – a japánok 54 százalékával szemben. A számonkérés módja is sokkal humánusabb: az érettségi vizsgák például több hónapon keresztül, három szakaszban zajlanak, így nem néhány napba összesűrítve kell a gyerekeknek a pillanatnyi lelki és fizikai állapotuknak megfelelően bizonyítaniuk - írja a nemzetnapszamosa.cafeblog.hu.

Minden jel arra mutat, hogy ennek az oktatási rendszernek az abszolút meghatározó eleme a pedagógus. nem a központi szabályozás, nem a szigorú ellenőrzés, nem a NAT minden betűjének szigorú betartatása, hanem a tanári szabadság, egyéniség kibontakoztatása a tanári felügyelet és tanárértékelési rendszer teljes mellőzésével. A tanárokat a legjobbak közül választhatják ki, mivel tízszeres a túljelentkezés a tanárképzésre, és ott bizony rákérdeznek a jelölt hivatástudatára is. Mivel nincsenek túlterhelve, örömmel és szívesen foglalkoznak a gyerekekkel, közösségeket hoznak létre, és lelkesen (szabad akaratukból) keresik meg a számukra megfelelő továbbképzési formát.

És most a finn iskolarendszer újabb nagy dobásra készül! Megszünteti a tantárgyak szerinti tanítást, és ezentúl témák szerint fogják végezni az oktatást az iskolákban. Mi az új célkitűzés? 1. A 21. század követelményeinek megfelelően tanítani, hogy életre neveljenek, és a gyerekek megállhassák a helyüket a munkaerőpiacon. 2. Játszva tanuljanak, ne a frontális módszer legyen az üdvözítőnek kikiáltott megoldás, hanem kiscsoportos munkában, egymással folyamatosan kommunikálva sajátítsák el a tananyagot.

Hogyan is néz ki majd ez a gyakorlatban? Ha például valaki étteremben vagy kávézóban kíván majd dolgozni, akkor az “éttermi szolgáltatások” témán belül matematikát, nyelveket és kommunikációs ismereteket tanul, ha pedig az Európai Unió a téma, akkor a tagországok történelmét, földrajzát ismerheti meg alaposan, és nyelveket sajátíthat el.

Felmerül persze a kérdés, hogy milyen lesz az erre épülő érettségi vizsgarendszer, és lesz-e valamilyen általános műveltség, amit minden diák megkap, de az mindenesetre sokatmondó, hogy ezt a radikális reformot alapos előkészítés előzte meg. Éveken át felkínálták a lehetőséget a finn tanárok számára extra díjazásért, hogy ezt az újfajta szemléletet képzéseken sajátítsák el, és a hírek szerint a Helsinkiben tanítók 70 százaléka élt is a lehetőséggel.

Ami számomra, szülő és pedagógus számára egyformán szívmelengető, hogy a finnek nem ad hoc-jelleggel ugranak bele az oktatási reformokba, hanem 5 éven keresztül folyamatosan ismertetik, demonstrálják, próbálgatják a régi mellett, és akkor váltanak át rá, ha bebizonyosodik, hogy hosszútávra is ez lesz a nyerő.

Mivel itthon továbbra is a merev, korlátok közé szorított, porosz típusú oktatást preferáljuk, nagy kérdés, hogy mennyire lennénk nyitottak egy ehhez hasonló elgondolásra iskoláinkban. Finnországban és a világ egyre több országában már felismerték, hogy az oktatás abszolút kulcsfigurája a pedagógus (lásd: McKinsey-jelentés), talán itt lenne az idő, hogy ezt mi is elfogadjuk. A következő lépés pedig az lehetne, hogy csökkentsük a túlterheltségüket, korlátaikat, és adjunk nekik több bizalmat és szabadságot. Mert a többségük érdemes rá.

nemzetnapszamosa.cafeblog.hu