A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet elsősorban a 2008-ban kitört gazdasági világválság hatásait igyekezett felmérni, amikor adatokat kezdett gyűjteni a 15-24 éves korosztály munkalehetőségeiről, illetve egész egyszerűen feljegyezte, hogy ki dolgozik, ki nem, illetve akinek van munkája, átlagban mennyi pénzért végzi azt.

Kiderült, hogy a világ fiatalságának majdnem a fele vagy nem dolgozik, vagy szegénységben tengeti az életét egyik hónapról a másikra (rosszabb helyzetben egyik hétről, néhol egyik napról a másikra).

A fiatalok munkanélkülisége is, az eggyel előrébb járó korosztályhoz hasonlóan, jóval magasabb, mint 2008 előtt volt. De nézzük a számokat a százalékos arányok helyett. Tessék megkapaszkodni, egy pohár erős italt magunkhoz venni!

2014-ben 73,3 millió fiatal volt munkanélküli, vagy súlyosan alul fizetett, és ez a szám még komoly javulás 2009-hez képest. Akkor ugyanis 76,6 millió fiatal járt ugyanabban a leharcolt, lyukas cipőben.

Ugyanakkor egyre emelkedik azok száma, akik mégiscsak találnak munkát, azonban ők sincsenek sokkal arrébb annál a pontnál, ahol a part szakad, hiszen a munka nagyon gyengén jövedelmez.

A munkáltatók is igyekeznek valahogyan átvészelni a válságos időszakot, s a nagyobb cégek és vállalatok számára ma már kis túlzással azt mondhatjuk, hogy szinte véget ért a válságos időszak. Ők azonban a fizetéseiket ugyanott tartják, ahová akkor került a léc, amikor valóban kérdéses volt minden hónapban, hogy életben marad-e a vállalat, avagy ezreket kell az utcára küldeni.

Mindemellett rámutat a vizsgálat egy igen fontos tényre: a diplomások harmad annyi ideig várakoznak első munkájukra, mint azok, akik csupán nyolc osztállyal rendelkeznek. Az átlagos várakozási idő egy stabil munkahelyre 19 hónap.

Mindez természetesen országokra lebontva más képet mutat, de a tendencia nem változik. Igenis érdemes egyetemre menni!