A Computers in Human Behavior (Számítógépek az emberi viselkedésben) című szaklapban megjelent tanulmány szerint azokat az embereket szippantja be leginkább a digitális börtön, akik mások véleménye, visszajelzése alapján alakítják ki önértékelésüket. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az eddig ismert álláspont mellett – miszerint a Facebook-függőség nagyobb valószínűséggel alakul ki az alacsony önbecsüléssel rendelkező embereknél – a függőség ugyanígy előfordul a magabiztos embereknél is.

Ennek a gyökere, hogy sokaknál az önbizalom alapja nem a helyes önértékelés és a megfelelő önbecsülés, hanem a másik visszajelzéseire alapozott önkép.

A Facebook globális elterjedése óta téma pszichológusok és szociológusok között a közösségi média emberi kapcsolatokra gyakorolt hatása, és már a jelen évtized hajnalán megjelentek olyan cikkek, amelyek a függőség riasztó hatásait ecsetelték. Mégis, a Facebook és társai által létrejövő addikció okozta negatív jelenségekre csak az elmúlt években kezdett el felfigyelni a társadalom, sőt még maguk a közösségi oldalak üzemeltetői is.

Sameer Samat és családja éppen nyaralt, amikor is felesége annyira megelégelte, hogy férje állandóan telefonozik, hogy egyik nap elzárta az okostelefonját egy széfbe. A férfi először frusztrált és dühös volt, azonban ahogy telt az idő, egyre nyugodtabbá vált, lecsillapodott; saját bevallása szerint meg is könnyebbült a tudattól, hogy nem kell és nem is tudja állandóan értesítéseit nézni. Sameer Samat az Android operációs rendszer és annak webáruháza, a Play termékekért felelős elnöke. Az idén tartott fejlesztői konferencián saját történetén keresztül figyelmeztette kollégáit, hogy a mobilok rendkívül mérgező hatással lehetnek emberi kapcsolatainkra. Szerencsére a kütyüőrület negatív hatásait egyre több mindennapi felhasználó is észreveszi, ennek eredményeképp egyre többet hallani a ,,digitális detox” fogalmáról is.

Van, aki teljesen megpróbál lemondani a technika használatáról, van, aki pedig feladva az okostelefonok szerteágazó szolgáltatásait visszavált ,,butatelefonra”, hogy a hívásokon és SMS-eken kívül még véletlenül se tudja e-mailjeit vagy Facebook-profilját megnézni.

Tristan Harris, ex-Google-alkalmazott 2016-ban lépett ki a techóriástól, és azóta egy Time Well Spent (Jól eltöltött idő) nevű nonprofit szervezetet vezet. Célja, hogy a 21. században kialakult, általuk ,,digitális figyelemkrízisnek” nevezett jelenségre találjon megoldást. Harris és szervezete arra próbálja felhívni az emberek figyelmét, hogy az óriáscégek tudatosan úgy alkotják meg tech termékeiket és szolgáltatásaikat, hogy azok függőséget hozzanak létre, ezért azok felelőtlen használata súlyos következményekkel járhat a felhasználó életére nézve.

A pszichikai addikció kialakulása mellett mára már bizonyított az is, hogy a kütyük ugyanolyan fiziológiai függést is létre tudnak hozni, mint a kábítószer vagy az alkohol. A függőségeknek az agyi folyamatokra gyakorolt hatását jól nyomon lehet követni funkcionális MRI-vel, amely az éppen aktívabban működő agyi területeket precízen kirajzolja. Amikor az ember kíváncsian előveszi a telefonját, hogy vajon jött-e új értesítése, csak maga a lehetőség, hogy talán igen, lát valami újat, 400 százalékra emeli a dopaminszintet, ami nagyon közel van ahhoz az értékhez, ami a kokainhasználatot követi. Így könnyen érthetővé válik, hogy miért is alakul ki a drogfüggőséghez hasonló megkötözöttség egy Facebook/internetfüggő életében.

Az emberi kapcsolatoktól való elidegenedés mellett a közösségi médiától és kütyüktől való függőség számos egészségügyi kockázatot is hordoz. Kutatások eredménye szerint az internet- és Facebook-függőség az agyban az alfa-hullámok gyakoriságát erősíti (ezek a felszínes ábrándozás során jellemzőek) a gammával szemben (amelyek viszont a logikus gondolkodással kapcsolatosak). Emiatt nem meglepő, hogy a folyamatos munkát mindig meg-megszakító netezések rontják a logikus, rendszerező gondolkodás képességét, továbbá sokkal nehezebben jutnak el az információk a hosszú távú memóriánkba, ha a természetes információfeldolgozó ciklust mindig megszakítjuk. Emberek millióinak romlik ezáltal a memóriája, a figyelme, sőt az alvásminősége is. Ugyanis az éjszakába nyúló kütyüzéssel járó kékfényterhelés felborítja a természetes „cirkadián ritmust”, ami az egészséges alvás-ébrenlét periódust szabályozza, így a mély, pihentető alvás hossza csökken, ami fokozza az elhízás, cukorbetegség kialakulásának valószínűségét is.

Dr. Jordan Peterson pszichológus a Facebook-függőséget egy előadásában egy szerencsejáték-automata működéséhez hasonlította; az ember akárhányszor meghúzza a kart, a főnyereményre vár, de az mindig elmarad – akárcsak az a „sorsfordító csoda”, amire az ember mindig vágyik a hírfolyam végigolvasása közben. A szerencsejátékhoz hasonlóan a közösségi média is eltereli az ember figyelmét az olyan fontos dolgokról, mint munkavállalás, karrier vagy a boldog család.

Tristan Harris szerint az ellenállás legnagyobb kulcsa az öntudatosság. Ha a felhasználó nem tud korlátot szabni magának, akkor már egy kattintás révén egy olyan rendszerbe kerül bele, amiből talán órákig nem tud kikeveredni. „Ránézel a telefonodra és látsz egy Snapchat-értesítést. (…) Innen eljuthatsz máshova, mondjuk egy küldött videóra, aztán 20 perccel később azon kapod magad, hogy megnézel még egy YouTube-videót. A rendszer jobban teljesít az ösztöneid kiaknázásában, mint amennyire te képes vagy azt kontrollálni” – figyelmeztet Harris.

Van olyan hely, ahol már feladták az okostelefon- és médiafüggőségnek való ellenállást, és inkább arra törekszenek, nehogy a felhasználókat baleset érje. Szó szerint. A BBC Az okostelefon-zombik saját járdát kapnak című cikkében a kínai Hszian városban átadott védett sávról írnak, aminek a vonalvezetését direkt úgy tervezték, hogy az állandóan képernyőjüket bámuló gyalogosok zavartalanul közlekedhessenek. Az Egyesült Államokban a National Geographic egy kísérlet céljából épített fel hasonló járdaszakaszt, azonban a kísérlet befejeztével is annyira népszerű volt a sáv, hogy nyitva tartották a forgalom számára. (atv.hu)