Praktikusan hat évvel a NER megalakulása után. Most ugyanez jutott eszébe Borókai Gábornak, noha ez neki már a második lépcső a felismerésben.

Az első akkor volt, amikor Simicska kiugrott a rendszerből és vitte magával a lapot, amelyet addig a szerkesztő -- hogy is mondjam -- kifejezett pártszellemben szerkesztett. Utána meg, ha méltányos akarok maradni, kb. 90 fokos fordulattal. Kétségkívül olvashatóbb lett a lap, de kérem szépen, mégis mennyire szép példája ez a polgárságunk hajlékonyságának, ami a szellemi táplálékát illeti. Olyat ismerünk, hogy valaki húsevőből hirtelen vegába megy át, sőt ennek a fordítottját is, de hogy egy tulajdonosváltozás után húsz újságíró hirtelen 90 fokban mást kezdjen el gondolni, az legalábbis elgondolkodtató. Így amikor azt mondom, nekem olvashatóbb lett a HV, az nem jelent mást, minthogy elkezdtem érteni a szavakat meg a mondatokat. Nem azt, hogy egy fokkal is hitelesebbé vált volna.

Ugyanez igaz a Simicska-portfólió bedőlése nyomán újra terítékre (kiterítésre) került Magyar Nemzetre, Lánchíd Rádióra és -- az egyelőre -- fennálló HírTv-re. Valamiért mindegyiknek a karrierjében szoros összefüggésben van az üléspont az állásponttal, és ez így lesz azt követően is, ha Ungár Péter "megmenti" ezeket. Reméljük, nem ő fogja, tekintve a pártja szerepét a magyar politikában. 

Ürge-Vorsatz és Borókai esete a megtévesztésig hasonló. Az egzisztenciális érdek hirtelen etikai mércéért kiállt és közüggyé tupírozza magát, holott nem az, vagy nem úgy. Közérdek lenne, hogy most az "árulóistára" felkerült Ürge-Vorsatz akkor is szóljon, ha nem fenyegetik az állását és Borókai akkor is rendíthetetlen maradjon, ha a tulajdonosai mást követelnek. De az egzisztenciális fenyegetettségük nem közügy, csak rossz szerencse vagy egy rossz döntés eredménye.

A szememben a Simicska-portfólió és a munkatársai -- miközben megértem a személyes szorultságukat -- ugyanezt a rezsimet építették, míg a rezsim hagyta nekik. Míg bele nem kerültek akaratukon kívül a frontvonalba, ahol már az életükért küzdenek. Túlélés minden áron. Nem akarok ezzel összefüggésben úgy tenni, hogy az embert fekete-fehér erkölcsi választások határozzák meg (ha, mondjuk, legalább minősítik is).

De aki 2013-ban, nota bene 2015-ben még rendben volt a rendszerrel és csak tegnapelőtt jött rá, hogy valami nagyon nem okés, annak minimum súlyos számvetést kell tartania a szelleme és az erkölcse kettős ítélőszéke előtt, és semmi esetre sem tehet úgy, hogy csak tegnapelőtt vettek vállalhatatlan fordulatot az események. Röviden, a politikai osztály -- ideértve a sajtót, a politikusokat, a közéleti értelmiséget, a bloggereket stb. -- felelős mindenért, ami itt történt 2010 óta (meg előtte), és amikor vadonatúj ellenzéket követelünk, ilyen erővel követelhetnénk új nyilvánosságot is. A probléma az, hogy se azt nem tudjuk, kikből lenne ez az ellenzék, se azt, hogy ki írhatná tele az új sajtót. Magunk vagyunk, ugyanazok, és itt nem lesz egyhamar radikális -- ráadásul termékeny irányú -- megújulás.

A változást minimum évtizedekben kell mérni, és csak remélhetjük, hogy a külső környezet segít majd a lehető legjobb irányba fordulnunk, és addig nem veszítünk túl sokat az erőforrásainkból. De ezt éppen ezért pozitív tónusban szeretném befejezni Borókai és minden meg nem nevezett kapcsán: ugyanezen ok miatt ezek lassú fordulata és coming outja, éppen az, ami optimálisan várható. Optimálisan egyre többen lesznek ilyenek, és végül megfordul az egész politikai piac is.

Persze ugyancsak az elmondottak miatt simán el tudom képzelni azt is, hogy megfelelő tulajdonos mellett Borókai & Tsai újra Kövér László hangfekvésében fogják tolni az evangyéliumot. Ha már végképp nem hajlandók erre, akkor pedig azt kockáztatják, hogy előbb-utóbb felkerülnek Ürge-Vorsatz mellé az "árulólistára", amelynek léte önmagában elégséges bizonyíték arra, hogy a történelem mely lapjaira tartozik az Orbán-rezsim. Meglátjuk, ki hogyan dönt ezekben a vészterhes időkben.

Kép: hafr.blog.hu/hafr.blog.hu