Az első és a második koronavírus-járványhullámot összehasonlítva azt mondta, az elsőben a döbbenet és a félelem volt az úr, amelyre a válasz a fegyelmezettség és a zártság volt a kórházak részéről. A nyári "szusszanás" után újra emelkedtek az esetszámok, és két újabb hullám jött, az ellátórendszer viszont "szívta magába a tudást", magabiztosabbá vált, de a fáradtság is eluralkodott a dolgozókon, akik közül nyáron tudtak csak szabadságra engedni.

"A bizonytalanság, a folyamatos változás és alkalmazkodás is nagyon fogyasztotta az energiát. A fásultság közepette ugyanakkor hatalmas energiát és örömöt ad, ha egy beteget le lehet venni a lélegeztetőgépről, ha valakit – a gyors és összehangolt csapatmunkának köszönhetően – gyógyultan haza lehet engedni" - említette.

A rendszer, mint Ficzere Andrea rámutatott, a negyedik hullám közepette is már arra koncentrál, hogy rövidüljenek a várólisták; csípőprotézis-műtétre például 7660-an várnak, akár 525 napot is. A listák rövidítése azonban a szakemberhiány miatt nem lehetséges jelenleg.

Továbbá: "az egészségügyi szolgálati jogviszonyra váltás nagyobb elvándorlást okozott, mint a kötelező oltás, utóbbira csak a kollégák minimális százaléka mondott nemet. A feladatellátást alapvetően nem ez veszélyezteti, sokkal nagyobb hullámokat kelt a magánegészségügy csábító ereje. A kollégák egy része a tavaszi-nyári időszakban átigazolt a privát szférába, ugyanakkor az állami rendszer kínálta lehetőségek, így például a biztonságérzet, a fizetett szabadság, a jubileumi kifizetések, valamint az ellátás sokszínűsége és a közösség megtartó ereje miatt azóta szerencsére többen visszatértek". (Infostart)