Kedden mínusz 273 centiméteres vízállást mértek Szolnoknál, ami csupán 5 méterrel marad el a 2003-as negatív rekordtól.

Akkor, tizenkét évvel ezelőtt vette észre egy lakos, hogy valami kilátszik a vízből. A történelem egy darabja volt az. Most úja látható.

Le is csaptak rá gyorsan a régészek és a vízügyi szakemberek, ahogyan ismét lehetőségük nyílt megvizsgálni az 1562-ben épült fahíd cölöpjeinek maradványait.

Jelen pillanatban a szakemberek azon dolgoznak, hogy sikerüljön még az alacsony vízállás ideje alatt elkészíteni az összes olyan légi felvételt, mely elegendő lehet ahhoz, hogy 3D-s számítógépes modellezéssel rekonstruálják az egykori hidat.

A cölöpök rendkívül jó állapotban vannak. Török tervezőik jól láthatóan hosszútávon gondolkodtak, s kiváló depeceni ácsokkal építtették meg az első, s hosszú időn át egyetlen tiszai hidat.

Pusztulását is ők maguk idézték elő, amikor 1685-ben kivonultak a területről. Szerencsére a híd felgyújtása nem volt kihatással a tartócölöpökre, így a törökök helyét elfoglaló osztrákok könnyedén kijavíthatták a hibákat.

A tölgyfacölöpök már-már kifogástalan állapotban vannak, hiszen az ilyen típusú faanyagok számára elsősorban a száradás hoz pusztulást, s az utóbbi több mint 400 évben ismereteink szerint a maradványok csupán egyetlen alkalommal kerültek huzamosabb időre a felszínre, méghozzá a 2003-as aszály idején.

Persze semmit biztosat nem tudhatunk ezzel kapcsolatban, ellenben a szakemberek is úgy vélik, hogy túl sok időt nem tölthettek a cölöpök a felszínen, s bár végeik repedezettek, közel sincsenek katasztrofális állapotban.

A kutatást jelen pillanatban a szolnoki Damjanich János Múzeum, illetve egy a megfelelő eszközökkel rendelkező pécsi cég, a Pazirik Kft. végzi.

Bár a legtöbben ma már a fél karunkat odaadnánk azért, hogy jöjjön végre egy kis eső, a kutatócsoport most azért imádkozik, hogy az aszályos idő révén még néhány napig a felszínen maradjanak a híd alapjai a további vizsgálatokat lehetővé téve.

(Fotó: MTI / Mészáros János)