A városról és az azt körülvevő Portus Cale tartományról kapta a nevét később az egész ország.

Az ország Atlanti-óceáni partvidékén, a fővárostól, Lisszabontól északi irányban mintegy 300 km-re, a Douro folyó tölcsértorkolatának északi partján fekszik.

Portót a hidak városának is nevezik, jelenleg hat híd köti össze a folyó déli partján fekvő, pincéiről híres Vila Nova de Gaia-val. Ennek a folyóhoz közeli pincéiben (portugálul caves) évszázadokkal ezelőtt kezdték készíteni a Douro felsőbb folyása mentén termelt szőlőkből bárkákon ideszállított mustból, töményebb szőlőpárlat hozzáadásával a hosszú tengeri utakon minőségét megőrző, magasabb alkoholtartalmú, nevezetes portói bort.

Történelmi központja a várfallal egyike Európa legnagyobb és legteljesebben fennmaradt óvárosainak. Szinte valamennyi műemlékén érződik egyrészt az arab hatás (csempés homlokzat, különösen a portugál kék-fehér színváltozat), másrészt a gyarmati gazdagság idején elterjedt barokk.

Sao Bento pályaudvar

A Porto városában fellelhető Station Porto de Sao Bento vasútállomás leginkább egy kincsesládához hasonlítható. Belsejében 20,000 kék és fehér csempe rajzol ki csodálatosabbnál csodálatosabb mozaik képeket,így válva a portugál mozaikipar ékkövévé.

A Jorge Colaco nevet viselő művész néhány, a nemzeti történelemből ismert esemény életrekeltésével díszítette ki a termeket, melyeken a portugál tömegközlekedés kialakulásának történetét ismerhetik meg az idelátogatók. Érdekességképpen megjegyzendő, hogy habár az első vonat már 1896-ban befutott, az állomást csak 1916-ban adták át hivatalosan is.