h i r d e t é s

A Jurta Színházban kezdődött a „rendszerváltás”

Olvasási idő
9perc
Eddig olvastam
a- a+

A Jurta Színházban kezdődött a „rendszerváltás”

2020. február 25. - 09:12

Egy MDF-tag levele Szemenyei-Kiss Tamásnak

Jurta Színház 1988 - Forrás: wikipedia / Fortepan

Az egyik, az MSZMP-ből kizárt tanár, Grezsa Ferenc, Szeged városából címezve levelét a Jurta Színház volt titkárságvezetőjének, vagyis a politikai rendezvények szervezőjének és úgy vélekedett: „Mi azt is tudtuk, hogy a társadalom 1987-88-ban nem hajlamos forradalmat csinálni. Tehát ha mi itt meghirdetünk egy olyan lázadást, ami olyan kockázatokkal jár, amelyek hasonlítanak az '56-os kockázatokra, akkor nem áll mellénk a társadalom.”

 Ebben biztosan igazunk volt, és itt hadd mondjam el, hogy Antall József cinikus mondata, hogy ’tetszettek volna forradalmat csinálni’ vérlázító, s egyúttal ostobaság. Pontosan lehetett tudni, hogy a magyar társadalom nincs forradalmi lelkiállapotban, ugyanakkor változtatni akar. Ehhez kellett tálalni egy helyzetet, amihez az emberek lelkesen, örömmel kapcsolódnak, de nem kell attól tartaniuk, hogy esetleg az életüket is elveszíthetik. Ebben köztünk teljes volt az egyetértés. Ott a Bíró Zoltán-sátorban aztán volt egy-két olyan felszólalás is, ami eltért ettől egy kicsit ilyen vagy olyan irányban. Vagy még nagyobb óvatosságra intett, vagy radikálisabb megoldást szeretett volna, de gyakorlatilag a lakiteleki sátorbeli hozzászólások, előadások azt igazolták, hogy kb. így kell elindulni, nem lehet másképp, és a későbbiek is ezt igazolták, amikor elkezdett már tömegessé válni az MDF.

Aztán elkezdtük a Jurta-színházi rendezvényeket szervezni. '87 őszén abban maradtunk, hogy mielőtt átalakítanánk a Magyar Demokrata Fórumot szervezetté, azelőtt fölkészülünk a feladatokra, aminek a Jurta Színházbeli találkozók voltak az alkalmai. Erről is hadd mondjak annyit, hogy itt mi nagyon tudatosan készültünk arra, hogy szakmai tekintetben, szellemileg kiválóan előkészített programokkal álljunk elő, mert számoltunk azzal, hogy akik oda jönnek, azok ezt is várják tőlünk. Azon kívül mi készültünk arra, hogy ezt a programot nekünk egyszer meg kell csinálni, ahhoz viszont egy jól kidolgozott program kellett. Három témát tárgyaltunk. Az egyik volt a Kárpát-medencei magyarság ügyeivel való kormányzati és társadalmi foglalkozás kérdése. Vaskos tanulmányt készített előtte egy kis, általunk megbízott szakértői csoport. A másik a sajtó és a nyilvánosság ügye volt, a harmadik pedig az új politikai berendezkedés felvázolása. Ez a három téma volt az, amire felépítettük a találkozókat. Az eredmény döntően nem az volt, hogy ott egy meglepően nagy tömeg összegyűlt, és 8 órán keresztül sokan állva hallgatták végig a számtalan hozzászólást, mert nem volt már ülőhely sem.

Szemenyei-Kiss Tamás.Budapest.jpg
Szemenyei-Kiss Tamás

Az volt a fő eredménye, hogy föloldottuk a félelmet. Tehát a társadalom félelmét kellett feloldani, és ez még a lakiteleki, '87-es találkozóval nyilvánvalóan nem történhetett meg. Ott az a kb. 160 ember mondta őszintén, amit gondolt, de ez az egész társadalmat még nem érinthette. A Jurta Színház azért volt nagyon fontos, mert a tömeg megérezte, hogy itt vannak vezetők, akik ki mernek állni, és ők ezekkel az emberekkel viszonylag biztonságban érezték magukat. Teljesen függetlenül attól, hogy bennünket a rendőrség bármikor elvihetett volna, ők érezték azt, hogy itt valami olyasmi alakul, ami mellé oda lehet, és érdemes odaállni. És nem szabad félni, vagy legalábbis nem kell annyira félni. A Jurta Színházbeli találkozók után, és már közben azt eldöntöttük, hogy '88 szeptemberében megtartjuk a második lakiteleki találkozót. Az MDF megszervezésének története. Ezt is úgy szerveztük, ahogy az elsőt. Lényegében egy egészen pontos forgatókönyvet és szereposztást alakítottunk ki, tehát azt mindenki pontosan tudta, hogy mi az ő szerepe, mit és mikor fog mondani az este során, akárcsak az első találkozó alkalmával. Ez nagyon fontos volt, mert így lehetett kordában tartani, és fegyelmezetté tenni a tanácskozást, és így lehetett elérni a célt. Tehát '88 szeptemberében pontosan tudtuk, hogy odáig akarunk elérni, hogy egy előre elkészített Alapítólevelet és alapszabályt elfogadtassunk az összegyűltekkel.

Még '88-ban is második találkozóra azzal az óvatossággal készültünk, hogy ne vágjunk bele a pártosodásba, és ennek elsősorban nem az volt az oka, hogy a többpártrendszert még akkor nem engedték, vagy, hogy valami retorzióra számítottunk. Azt éreztük a saját köreinkben is - az első vita erről volt az elnökségben is később - hogy ott élt az egypártrendszer emléke az emberekben, a tömegekben, tehát ha párt, akkor az már eleve rossz, attól mér eleve irtózni kell. Azt sokan nem látták be így hirtelen, hogy az egypártrendszert nem lehet úgy feloldani, hogy nem lesznek pártok, hanem éppen ellenkezőleg, többpártrendszerbe kell átmenni. De még ha ezt be is látták, irtóztak tőle, tehát a párt szótól magától, ezért óvatosabbak voltunk a saját tagságunk miatt. '88-ban ugyanis már tagságunk volt, politikai szervezetté váltunk és akkor a mozgalom hihetetlen gyorsan, és nagy ütemben növekedett. E mozgalom tagságának egy része nem akart pártosodni, nem akart semmiféle pártnak tagja lenni, és erre is tekintettel kellett lenni. Miközben pontosan tudtuk, hogy párttá kell alakulnunk, ha eljön az idő, de húztuk az időt addig, amíg lehetett. 1988-ban szervezetté alakultunk, alapszabály lett, alapítólevelet fogadott el a sátorban a társaság, és ezzel gyakorlatilag de facto párttá váltunk, anélkül, hogy ezt kimondtuk volna, és anélkül, hogy pártként bejegyeztettük volna magunkat. Ezt mozgalomnak neveztük, mások is mozgalomnak nevezték, majd Lezsák Sándorral, amikor eljött az idő, a választások előtt meg is tettük, hogy párttá alakítottuk a Magyar Demokrata Fórumot. Voltak ellenzői a párttá alakulásnak a legszűkebb körünkben is, ellenezte Csoóri Sándor és Fekete Gyula is. Ám Fekete Gyula nemsokára átment egy másik pártba pártelnöknek. Ez így nézett ki akkor. Igaz, hogy nem a maga jószántából ment, hanem ott hívták, mi meg Bíró Zoltánt küldtük, mert azt reméltük, hogy ha az MDF-fel valami baj lesz, akkor ott lesz egy másik lehetőség, tehát Fekete Gyulával mindez teljes egyetértésben történt. Csak jellemző volt, hogy az egyik nap nekünk rontott, hogy mit akarunk a párttal, majd elment pártelnöknek a Nemzeti Parasztpártba. Ilyen helyzetek voltak, de a pártosodás ügye nem lett volna olyan nagyon megrázó akkor, hogyha nem törekedett volna föl a mozgalomból olyan sürgetése is a párt kialakításának, amely azt mondta, hogy most már elég volt az írókból, most már jöjjenek a pragmatikusok. Most egyébként megnézhetjük a pragmatikusokat, itt vannak a pragmatikusok a mai MDF-ben, azzal a néhány szál taggal, meg azokkal a szánalmas eredményekkel, és magatartásformákkal, amit tanúsítanak. Elég volt az írókból, mondták ezek, és emögött volt egy nagyon fontos kérdés, hogy tudniillik, az írók nélkül egészen biztos, hogy nem tudtuk volna elindítani ezt az egész folyamatot, ugyanakkor az írók nem voltak arra alkalmasak, hogy pártot csináljanak, pártot vezessenek, és esetleg államigazgatási tisztségeket töltsenek be. Ez nem nekik való szerep, nem fér össze ez a kettő, illetve ha összefér, csak nagyon kivételes esetekben fér össze. Ebből az következett, hogy ezek, a magukat pragmatikusoknak, technokratáknak nevező figurák, ezek elkezdték követelni, hogy az írók „lépjenek le", most már ők következnek. Ebből a helyzetből viszont az következett, hogy mi ezt ugyan megpróbáltuk visszaszorítani, de az írókból nem tudtunk kialakítani egy olyan pártirányítást, és egy olyan leendő, mondjuk árnyékkormányt, amilyenre szükség volt. Tehát emberhiány volt a politikai szerepek kiosztását tekintve, miközben egyre többen lettünk, de nem ismertük eléggé a többieket. Tódultak oda az emberek, Lezsák Sándorral megpróbáltunk gátat vetni ennek, hogy valamilyen szűrőt legalább kialakítsunk.

Grezsa Ferenc dr..jpg
dr. Grezsa Ferenc

Nem tudtuk kialakítani, én mondtam Sándornak, hogy ha az MSZMP ekkora rutinnal és ilyen apparátussal nem tudta megvédeni magát mondjuk tőlem, meg még jó néhány embertől, akkor mi hogy tudtuk volna megvédeni a kezdő Magyar Demokrata Fórumot, s milyen eszközökkel, másoktól, akik idegen célokkal jöttek hozzánk. Tehát betódult egy olyan tömeg is, amelyet nem ismertünk, amelyet irányítani még tudtunk ugyan, de azt nem tudtuk megoldani. Az MDF megszervezésének története hogy ne lazítsák fel a tagságunk egy részét azzal, amit az SZDSZ akart, vagyis olyan „ellenzéki kerekasztal" létrehozásával, ahol az MDF, és az SZDSZ együtt ült le előkészíteni bizonyos dolgokat, szemben az MSZMP-vel. Ebből láthatóan, az jött ki, hogy az SZDSZ félrevezette az MDF-tagság jelentős részét. Az SZDSZ ugyanis azt a politikát játszotta el itt és ekkor is, amit eljátszott egyébként az országban mindenütt, és ezt kénytelen vagyok elmondani, mert ez a rendszerváltás egyik rákfenéje volt. Hogy tudniillik olyan antikommunista propagandát adott elő, aminek a következtében még a hortobágyi csikósok között is voltak SZDSZ-esek. -  Ami, mondjuk meg őszintén, az egyik groteszkje vagy abszurdja volt a rendszerváltásnak. Mert ezek eljátszották a radikális antikommunisták szerepét, hogy majd később éppen azokkal szövetkezzenek és lépjenek koalícióra, akiket a választások idején még durván lekommunistáztak. Mi nem tudtunk ez ellen fellépni teljes erővel, egyszerűen azért, mert az ő féktelen demagógiájukat nem tudtuk és nem is akartuk túlszárnyalni. Az Ellenzéki Kerekasztal tehát jórészt az SZDSZ szándékai szerint formálódott, a hirtelen támadt liberális radikalizmus jegyében. Ebből alakult azután a minden irányú paktálásra kész Nemzeti Kerekasztal, mellyel szemben az MDF teljes elnöksége az Alkotmányozó Nemzetgyűlés létrehozását akarta. Azt mondtuk, hogy a rendszerváltást úgy lehet nyíltan végigvinni, és értelmesen, és demokratikusan végig vinni, ha egy Alkotmányozó Nemzetgyűléssel megyünk át ebből a rendszerből egy másik rendszerbe, mert akkor ennek az alaptörvényeit le lehet fektetni, ezekben nyilvánosság előtt meg lehet egyezni. Akkor intézményesen történik a dolog.

a titkosszolgálati archívum.jpeg

A Nemzeti Kerekasztal pedig - bocsánat a csúnya kifejezésért, miközben most mindenki meghatottsággal emlékezik rá -, én úgy emlékszem rá, mint egy elfuserált kártyaasztalra, ahova odaülhetett mindenki jóformán, aki alakított egy kis társaságot, és akkor delegált egy-két embert, és ott elkezdődött az egyezkedés. Így számolták fel lépésről-lépésre magyar Alkotmányt, melyről ma már mindenki számára nyilvánvaló, hogy elégtelen, bizonyos pontjai pedig kifejezetten gátolták a társadalmat, így alakult ki, egy olyan választójogi törvény, amely legalábbis ellentmondásos, számos kérdéses és kényes pontja van. De nem ez a legveszélyesebb, ezt még lehetett volna korrigálni. Így alakult ki az, hogy utána létrejött az MDF-SZDSZ paktum, aminek az volt a lényege, hogy a Köztársasági Elnöki intézményt degradálták, és átadták az SZDSZ-nek, miközben az SZDSZ nagyon jól tudta, hogy a Köztársasági Elnök abban a pillanatban, amikor rendkívüli helyzet alakul ki az országban, és mint első közjogi méltóság, megszólal, akkor egyáltalán nem mindegy, hogy hogyan szólal meg. Lásd a taxis blokád dolgát annak idején: Göncz Árpád majdnem nagyobb bajt okozott, mint amit végül is sikerült okoznia a megnyilvánulásával. 

A magyar sajtó gyakorlatilag Antall József idején, az MDF a volt MSZMP (az ebből létrejött MSZP) és az SZDSZ kezébe került, tehát ami ma sajtóként jelen van, beleértve a közszolgálati televíziótól a napilapokig, a bulvárlapokig a magyar sajtót, annak gyakorlatilag 80%-a legalább MSZP, SZDSZ és a kormányzó pártkézében volt. Tönkretették a gazdaságot, ami még megmaradt, úgy ahogy van! A Németh Miklós kormány által előkészített és elfogadott spontán privatizációs törvény alapján elkezdődött a nemzeti vagyon eltulajdonítása, elherdálása, majd ez folytatódott tovább ugyan ilyen ütemben az Antall-kormány alatt, csak már nem ebben a formában és nem ezzel a jogi háttérrel.. Gyakorlatilag előbb a gazdaságot vették át az egykori funkcionáriusok, és azok gyerekei, illetve multinacionális gazdasági támogatóik: a KISZ KB volt titkárai jellemzően gazdasági hatalmi tényezők lettek. És ezt a gazdasági hatalmi tényezőt és sajtótényezőt forgatták be azután a politikába, és szerezték vissza így a politikai hatalmat is, mégpedig most már másodszor, azokkal a következményekkel, amilyenekkel szembesülnie kell ma az egész országnak.

 

©Kollár Erzsébet, 2020.

Dr. Grezsa Ferenc, MDF országgyűlési képviselő levele
Szemenyei-Kiss Tamás újságírónak, a Jurta Színház volt szervező titkárának címezve,
Düsseldorfba (Nordrhein-Westfalen), 1993-ban.
Bibliotheca Nationalis Hungariae, Kézirattár