Olyanra csinálták 56 ünnepét, mint a Kádár korszakban április 4-t és november 7-t. Pont nem arról szólt, amiért történt, pont olyan volt, mint a történelmünk, amelynek során mindig, minden hatalom kisajátított egy szeletet az igazságból, hogy gazságát igazolja, hogy a világ nagy dolgaiba helyezve bemagyarázza, hogyan forgatja ez a kis nép a nagyvilág nem létező kerekét. Közel 180 éve a legjobban fizettek a Kárpát-medencében az éppen aktuális történelemhamisítók, akik csak a fennálló rend gondolkodás nélküli kiszolgálásában érdekeltek.

Ez az ünnepség sorozat, amely előttünk zajlott le, paraván mögé küldte 56 valódi szereplőit, elhazudta a történelem valódi eseményeit, behelyettesítve őket olyan fiatal szereplőkkel, akik lehet köztörvényes bűncselekményeket követtek el. Nagy Imre létezett, az Aréna csarnoka akkor még nem, és nem játszottak különböző elektronikus eszközök, hanem csak egyszerű szócsövek, primitív mikrofonok, majd géppisztolyok, ágyúk tankok és a csend! Nem volt ez vidám és felejthetetlen, hanem fájdalmas mély sebeket ütő, borzalmas esemény lett, amelyben életek mentek tönkre, családok szakadtak szét évtizedekre és eredménye lett az újkori történelem egyik legnagyobb migrációja, amelyben 250 000 ember cserélt hazát, mentette életét s próbált létrehozni valami új reményt.

Az ünnepi szónokokról csak annyit, nem volt egyetlen értelmes mondatuk sem, minden róluk és a sorsukról szólt, mert ők az a maroknyi csapat, amelyik ilyen vagy olyan okból a hazát szakadékba taszítja!

Meg fogalmazódott bennem, a számomra egyetlen tartalommal bíró, de a hazánk jövője miatt megkerülhetetlen kiáltvány:

Orbán, Gyurcsány, Molnár takarodj!