h i r d e t é s

Váncsa István: Baljós árnyak

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam

Váncsa István: Baljós árnyak

2021. május 08. - 15:24

 

Nehéz idők jönnek.

Merkel asszony, kormányzó urunk európai őrangyala távozik a hatalomból, pártja, a CDU–CSU pedig egy külvárosi kocsma képét mutatja záróra előtt. Az úri közönség verekszik, népszerűsége ennek megfelelően zuhan, mint a Flórián téri felüljáróról leváló betondarabok. Ott tartunk, hogy a németeknél már a zöldpárt a legnépszerűbb, és cseppet se kizárt, hogy a szeptemberi választásokat követően az ő jelöltjük lesz a kancellár.

A magyarok vezetőjének helyében éjszakánként álmatlanul forgolódnánk emiatt.

Annalena Baerbock, a zöldek társelnöke és egyszersmind kancellárjelöltje túlképzett nemzetközi jogász, alig múlt negyvenéves, gyerekkorában toronyugró volt, országos harmadik helyezett, nem ijed meg semmitől és senkitől. Merkel a nála kilenc évvel fiatalabb magyar bugrist anyáskodó jóindulattal kezelte, Baerbock nem ilyen lesz. Ismerjük a korosztályát, nekik már semmi se szent, öregedő, potrohos diktátorok csábosnak szánt mosolyától szívük nem kalimpál erősebben, csokor virággal, tábla szalonnával lábukról le nem vehetők. Kormányzó urunk az ő azeri, kazah, üzbég stb. szaktársaival azonnal megtalálja a közös hangot, a kínaiakról már nem is beszélve, viszont az Y generációhoz tartozó nyugat-európaiak közül inkább csak az elmeháborodottakkal képes szót érteni, bár velük se egykönnyen.

Jól érzékelteti a probléma nehézségét az a múlt heti malőr, amikor tizenkét európai parlamenti képviselő arról tájékoztatta Ursula von der Leyent, az Európai Bizottság elnökét, hogy a Magyarországnak járó uniós segély húsz százaléka le lesz nyúlva kormányilag. Evvel amúgy Ursula von der Leyen is tökéletesen tisztában volt, ahogy mindenki más, akit az ilyesmi érdekelni szokott, a kotnyeleskedő képviselők mégis szükségesnek látták aggályos precizitással taglalni, hogyan spájzolja be magának a magyar kormány a nemzeti vagyon egy húsosabb darabkáját, és persze az egyetemi szféra támogatására szánt uniós pénzeket is. A levelet a Politico tette közzé, meg lehet nézni, igazán tüchtig munka, de nem is ez benne az érdekes, hanem hogy kik írták alá.

A tizenkettőből nyolcan a Zöldek/Európai Szabad Szövetség néven ismert európai parlamenti csoport tagjai, a csoport egyik társelnöke, Rebecca Harms pedig a német zöldek vezetőségében kavar.

Ott, ahonnan Annalena Baerbock a kancellári székbe kívánkozik.

Európa erős embere (©Paul Lendvai) körül mostanság mintha fogyni kezdene a levegő. Reggel kiront a barbárokhoz (értsd Brüsszelbe), hogy bevasalja rajtuk a járandóságát, kora este pedig azt mondja nekik, hogy elég az apró is, és már itt se vagyok. Gyakorlatilag ez történt. Ebédidőben még 5800 milliárd forintról volt szó, ami Lőrinc barát igényeihez képest is szép summa, persze ő most házasodik, ilyenkor kell a pénz, aztán ez pár óra leforgása alatt 2500 milliárdra apadt. Olvasónk nyilván tudja, hogy a 3300 milliárdnyi különbözet valójában kedvezményes hitel lett volna, de akkor is. Ennek a summának már minden fillére be volt táblázva, jönnek a választások, szórni kell a pénzt száz marokkal, ügyelve nyilván arra, hogy a pórnép csak a szálló bankjegyek látványának örvendhessen, maga a vagyon pedig eljusson oda, ahová az ég akaratából jutnia kell. Kormányzó urunk a pénzszóró brigádot is gondosan átszervezte annak érdekében, hogy a fogaskerekek közé egy árva porszem se kerüljön, aztán az utolsó pillanatban lemondott az összeg nagyobbik hányadáról, és kedveszegetten kullogott haza.

Komoly ember így nem viselkedik.

Az okok persze közismertek, a bizottság különféle hülyeségekkel hozakodott elő, olyasmivel például, hogy kormányunk a „korrupció elleni küzdelemre” és a „jogállamisággal összefüggő ügyekre” nem akar költeni. Némi humorérzékre vall elvárni a magyar kormánytól, hogy az európai helyreállítási terv alapján neki járó summa egy részét a korrupció elleni hadakozásra fecsérelje, persze ha csak erről lett volna szó, akkor kormányzó urunk fel is vehette volna a kesztyűt avval a céllal, hogy a brüsszeli bürokratákat különféle mókás ötletekkel kergesse meghasonlásba. Viszont nemcsak erről volt szó, hiszen a bürokraták a közbeszerzési szabályozás rendbe rakását és az igazságszolgáltatás függetlenségének erősítését is követelik, azaz nekik is vannak mókás ötleteik, és igazából ők szeretnék kormányzó urunkat a meghasonlásba kergetni, a jelek szerint nem is annyira reménytelenül. A beavatottak szerint sikerült Európa egykori erős emberének a lelki egyensúlyát aláásniuk, ő már belefáradt abba, hogy a bizottsággal és a többi tagállammal vitatkozzon. Amit kap, azt felmarkolja, és lelép.

Holott Baerbock most még csak aprócska, kedves bárányfelhő a nyugati horizonton. Mi lesz akkor, ha majd az ég kétharmadát beborítja, elsötétíti a napot és özönvízzel fenyeget, ez az igazi kérdés a mostani, nehéz napokban, amikor kormányzó urunk varázsereje gyengülni látszik. Változnak az idők. A magyarok vezetője tegnap még az uniós büdzsé és az ahhoz kapcsolt gigantikus mentőcsomag elfogadásának tárgyában rázta rettentő kelevézét, vétóval riogatván Európát és főképp a déli országokat, ha nem hagyják neki, hogy az unió alapértékeit naponta legalább három ízben kedve szerint megtiporja. Handabandázását muszáj volt komolyan venni, hiszen menet közben akarta kilőni a szakadék szélén haladó busz kerekeit, mentalitásának ismerői pedig biztosra vették, hogy habozás nélkül meg is teszi. Aztán jött Merkel a trankvillánsokkal és lecsendesítette a kedélyeket, mindamellett ha utunk valamikor a nem túl távoli jövőben mediterrán országokba vinne, álcázzuk magunkat eszkimónak, irokéznek, pigmeusnak, akárminek, csak rá ne jöjjenek, hogy igazából kik is vagyunk. Fontosabb ennél, hogy kormányzó urunknak az alapértékek tiprása továbbra is koncedáltatik, de csakis abban az esetben, ha az uniós költségvetést nem érinti közvetlenül. Hogy a közvetlen érintés e tekintetben miképp értelmezendő, azt mi nem tudjuk, de talán maga Merkel sincs evvel másképp. Lángra kapott az adventi koszorú, ő eloltotta, hogy a ház le ne égjen. A többit majd az idő kiforogja, ami persze nem azt jelenti, hogy a helyzet javulni kezd, hanem ellenkezőleg, ám ez már a következő nemzedék gondja legyen.

Magyarországon a szabad média maradékának bekebelezése következik címmel tartalmas cikk jelent meg az Euractivon kedd délelőtt. Lényege nem az, hogy Hunniában a szabad sajtót elvitte az ördög, ezt ugyanis ma már mindenki tudja, hanem hogy a magyar modell ragályos, árad a kór kifelé a határokon északra, délre, keletre, de nyugatra is. Ha nem ma, akkor holnap vagy holnapután.

Baerbock, ha csakugyan kancellár lesz belőle, nyeresége lehet a kontinensnek, de valójában nem ő kéne most ide. Hanem egy Karikó.

 

Szerző: Váncsa Istsván / Forrás: LXV. évfolyam, 18. szám, 2021. május 7. / es.hu


 

Kommentek

h i r d e t é s

h i r d e t é s