A hegyvidéki Turul-szobor történetéről, és a közelmúlt fejleményeiről már beszámoltam itt (Egy turul naplója), e folyamból most megismételni csak annyit érdemes, hogy a szobrot Mitnyan György kerületi fideszes polgármester állíttatta, engedély nélkül, majd a bontást elrendelő hatósági határozattal szembeszegülve a helyén hagyta a második világháború kerületi áldozatainak emlékére felállított alkotást.
Annak ellenére, hogy a nyílt jogsértésen kívül a szobor az általa megtestesített szimbólumhoz fűződő rosszízű vonatkozások miatt a valódi áldozatok emlékét is – joggal – sérti.

A bomba akkor robbant, amikor kiderült, hogy a kerületi fideszes polgármester, az országos politikából kivonult Pokorni Zoltán nagyapja is szerepel az áldozatok közt. Pokorni József többszörös nyilas gyilkos volt, aki a felelősségre vonás alól csak azért mentesült, mert meghalt.

Pokorni Zoltán, aki saját bevallása szerint nem tudott a nagyapja múltjáról, első, könnyes felindulásában megígérte, hogy a szobrot lebontatja.

Aztán hamar lehiggadt, vagy lehiggasztották.
A kerület hagyományosan jobboldali többségű szavazótáborát ne provokáljuk, ugyebár! Hiszen Budán pillanatnyilag ez az egyetlen kerület maradt kormánypárti kezekben!

Pokorni az önkormányzat elé már egy olyan előterjesztést vitt, hogy a szobor maradjon, de legyen első világháborús emlékmű! Zavaros kiselőadásban fejtegette a Turulnak mindkét háborúban, általában a magyar történelemben tulajdonított szerepet, vagyis, hogy 1914-18 emlékének kifejezésére is alkalmas.

Ez tömény marhaság, de nem is volt jelentősége.
Pokorni szinte rögtön újabb variációval állt elő, eszerint legyen első, és második világháborús emlékmű! Azzal a megkötéssel, hogy az emléktábláról a nyilasok nevét eltávolítják.
Fel is kért egy három tagú történészbizottságot, a bűnösök nevének felderítésére. Gondolom (a bizottság jelentését nem ismerem), hogy a javaslatuk alapján négy nevet végül eltávolítottak a tábláról.

(A témával évtized óta foglalkozó, Pokorni József nevét előtáró Rab László érdekes módon nem fért be ebbe a csapatba, melynek tagjai: az Állambiztonsági Szolgálatok Történelmi Levéltára Kövér által kinevezett főigazgatója, nem kifejezetten a téma kutatója és szakértője, Cseh Gergő Bendegúz, a Holokauszt Emlékközpontnak az állami fenntartó (miniszter) által a Közszolgálati Egyetemről a kirúgott, világszerte elismert Szita Szabolcs helyére kinevezett igazgatója, Kovács Tamás, és Ungváry Krisztián volt.)

A névlevétel, mint apró közjáték Pokorni és a Fidesz számára máris megoldotta, na nem a dilemmát, csak a problémát: a kecske is jóllakjon, de főleg, a káposzta is megmaradjon!
Négy nevet koncként odavetünk a felháborodott kisebbségnek, a szobor marad, mint továbbra is (főként és elsődlegesen- hiszen így ivódott bele a köztudatba) a második világháborús áldozatok emlékműve! Vagyis, érdemben minden marad a régiben!

Sajnos, semmi nem tökéletes! Ez a megoldás sem sikeredett azzá! A káposzta sértetlen, de a kecske hoppon maradt.

A kerület történetét régóta kutató Zoltán Gáborral frissen készült interjú (Hírklikk: A Turul továbbra is a Fidesz emlékműve…) foglalkozik részletesen azzal, hogy a négy eltüntetett név ellenére továbbra is (más) nyilasok neve virít a Turul-szobor talapzatán.
A Dunába lőtt, a kerületi nyilas pártházban agyonvert, vagy egyszerűen csak az utcán lemészárolt zsidók, katonaszökevények, más, háborús polgári áldozatok neve helyett/mellett.

Akkor tehát mi változott? Semmi! Sok hűhó, könnyes meghasonlás, semmiért!

A megoldás tökéletesen jellemző Fidesz know-how! Olyan ez, mint az álverekedőkkel megrendezett pankráció, a végeredmény előre lezsírozva. Csupa láng és füst, szemfényvesztés.

És Pokorni volt a kultúrlény, a polgári elem a Fidesz felső vezetésében!
Gratulálunk, Polgármester Úr! Ámbár nagyon mást nem vártunk!