A Polgári Magyarországért Alapítvány által szervezett Európa cenzúrázatlanul online „konferencia” már csak ezért is érdekes volt: a miniszterelnöki dolgozószobában a magyar, a szerb és a szlovén nemzeti lobogó mellé két EU-s szimbólum is befért. Az online eseményen Aleksandar Vucic szerb elnök és Janez Jansa szlovén kormányfő mellett Orbán Viktor beszélt - „cenzúrázatlanul”, mint az esemény címe is hirdette. Azt persze a szervezők sem közölték, kik szerették volna most „cenzúrázni” bármelyik vezető szavait, illetve kik tettek ilyesmit a múltban.

A három politikussal Francois-Xavier Bellamy filozófus, francia EP-képviselő beszélgetett. (Róla érdemes tudni, hogy Nicolas Sarkozy köréhez tartozik, és jobbról bírálja a jelenlegi elnököt, Emmanuel Macront.) Bevezetőjében arról beszélt, a hidegháború után a liberális világrend diadalát zengte mindenki, és azt hirdette: már nincs szükség erős politikai vezetőkre, csak szakértőkre. Nem kellenek már polgárok, csak fogyasztók, nincs munkaidő és szabadidő. Bármi, ami veszélyt jelent a fogyasztásra, az azonnali örömök hajszolására, azt be kell tiltani. A vallás egy régi, retrográd dolog, amit meg kell haladni. Az EU is ez alapján alakította ki értékrendjét, úgy tűnt, tényleg „vége a történelemnek” - így hangzik Bellamy hitvallása. (Az árnyalja a képet, hogy ő Sarkozy által alapított Republikánus Párt EP-képviselőinek a vezetője, így zsigerből ellenzi a Merkel és Marcron nevével fémjelzett EU-irányvonalat.) 

Ma viszont a „történelem végének van vége”, és a francia filozófus-politikus szerint erre kell válaszokat találnunk. A koronavírus megtanított minket, hogy az ősi félelmeink nem múltak el, hiába a gazdasági fejlődés, egzisztenciánkban fenyegethet minket egy betegség. Ez most a vita, a nyílt eszmecsere ideje a jövőről. Ez a demokrácia lényege – mondta Francois-Xavier Bellamy.

Ezután elsőként Aleksandar Vucic kapott szót. A szerb elnök azzal kezdte, két témáról beszél majd, a jobboldali pártok szerepéről Európában és arról, hogyan lehetne Európát gazdaságilag, politikailag megerősíteni. Vucic szerint a járvány megmutatta, mennyire sérülékenyek vagyunk még mindig. Sérülékeny a biztonságunk nem csak egészségügyi szempontból, de azért is, mert Európa egyre közelebb kerül regionális fegyveres konfliktusokhoz. Biztonságra van szükség, de a biztonsághoz a stabil gazdaság is hozzátartozik, a jobboldali pártok szerepe nem is lehet más ebből a szempontból, mint országaik kis-, és közepes vállalkozásait védeni, erősíteni, mert ez az erős, független gazdaság alapja. A kilátások most nem jók, a visszaesés nagy lesz Európában, még ha éppen Szerbiát és Magyarországot nem is fenyegeti nagyon súlyos recesszió.

De a növekedés eltűnése önmagában tragédia, ráadásul a nagy európai gazdaságok, melyektől a térség országai is függenek, nagyon súlyos visszaeséssel számolnak. Szorosabbra kell fűzni az európai biztonsági együttműködést is. A szerb kormány soha nem kritizálta a magyar migrációellenes intézkedéseket és ugyanezt tette Budapest is, ebben a helyzetben sikerült soha nem látott jó kapcsolatokat kiépíteni. Ehhez képest az EU március közepén megtiltotta a védőfelszerelések kivitelét a nyugat-balkáni országokba. Még ha ezt pár nappal később fel is oldották, komoly lecke volt, hogy milyen szolidaritásra számíthatnak a bajban. Ezzel együtt a nyugati liberális sajtóból kioktató véleményeket kapott, hogy hogyan kellene viselkednie. - Megtanultam, milyen az, amikor Viktor barátom azt mondja: mi nem vagyunk benne a klubban – mondta Vucic, szavait Orbán mosollyal nyugtázta. A szerb elnök szerint többször kérte nyugati partnereit is, hogy a kritikák helyett mondják el konkrétan, mit várnak tőlük a migráció kezelésében, de sosem kapott világos válaszokat.

Vucic ezután az „EU legbefolyásosabb politikusait” bírálta, mert a szerb uniós csatlakozással kapcsolatban sem kapott tőlük mindeddig világos válaszokat. - Több politikai bátorságra van szükség Brüsszelben, mert ez EU-nak is szüksége van a nyugat-balkáni országokra, nem csak nekünk Európára – mondta. Ilyen helyzetben különösen nagy baj, hogy a nagy déli államok jelentős válsággal küzdenek, nem biztos, hogy így képesek lesznek Európa jövőjére koncentrálni politikájukban. Ezért az európai államoknak erős vezetőkre van szükségük és arra, hogy minden állam választásának eredményeit elismerjék – ezzel egyértelműen a szerb választásokat érő kritikákra utalva, mint ismert, az enyhén szólva sem korrekt feltételek miatt a szerb ellenzék nagy része bojkottálta a nemrég megtartott szavazást, melyet Vucic pártja nagy fölénnyel nyert.

Janez Jansa szerint a Brexit volt a legnagyobb hatású esemény a közelmúltban az EU jövőjéére, és ez tragédiával ért fel. Az EU gyengébb lett a britek távozásával és felbomlott az a politikai erőegyensúly is, amely sokáig jól működött, emiatt új egyensúlyt kell találnia a tagállamoknak. (jansa szlovén miniszterelnökként meglehetősen sokat köszönhet Orbán Viktornak, például a magyar kormányhoz közeli, helyi médiumok rendesen besegítettek a kampányába. Nem véletlen, hogy sietett is deklarálni, hogy amennyiben az Európai Néppárt kizárja a Fideszt, úgy az ő képviselői is elhagyják a pártcsaládot.)

A 2004-es bővítés idején mindenki nagyon optimista volt a jövőt illetően, ez mára teljesen eltűnt, szembe kell néznünk a realitásokkal. Nem sikerült elfogadni az európai alkotmányt, majd jött a 2008-as pénzügyi válság. Nem sikerült megalkotni az Európai Monetáris Uniót, majd jött a 2015-ös migrációs válság, végül a Brexit. Most itt a járvány, melynek még vége sincs, könnyen lehet, hogy a következő hetekben ismét olyan korlátozásokat kell bevezetni, amiket márciusban-áprilisban. Ez a válság megmutatta, hogy mennyire tehetetlenek a nemzetközi intézmények, a világ szinte középkori állapotba süllyedt vissza, minden ország maga vezetett be kijárási tilalmat, válsághelyzetet, tiltották a nemzetközi kereskedelmet. Ezt el kell kerülni, közös megoldásokra van szükség, például ugyanazt a telefonos alkalmazást kellene használni a fertőzéssel kapcsolatban minden európai országnak, itt lenne nagy szerepe az EU-nak. Ezért ma nem új, nagy álmokra van szükség a jövőt illetően, hanem pragmatikus lépésekre a helyzet stabilizálására. Például a schengeni övezet kiterjesztésére Romániára, Bulgáriára és Romániára. Az EU-t pedig bővíteni kell. Ez stratégiai válasz lenne a Brexitre.

Janza szerint a „kulturális marxizmus” jelenti most a legnagyobb veszélyt az EU jövőjére. Ma sokan pont azt akarják, mint a kommunisták régen, felbomlasztani a nemzeteket a családokat – Orbán Viktor ezt lelkes bólogatással nyugtázta. Aki fellép a kulturális marxizmus ellen, azt fasisztának, de legalábbis populistának nevezik. Pedig az EU-t nem gyengíteni, hanem erősíteni kell, hiszen fenyegetések árnyékéban élünk, egy kibertámadás például bármikor bekövetkezhet. A legnagyobb kihívás mégis a demográfia, hiszen ha a népesség elfogy, akkor Európa is eltűnik. Az EU révén sikerült elérni, hogy az európaiak nagy része ma gazdagságban és békében él, ennek tudata képesnek kell, hogy tegyen minket a mostani kihívások megoldására is. Ez az európai jobbközép pártok küldetése és történelmi felelőssége egyben.

Orbán Viktor azzal kezdte, a szerb uniós tagság nélkül Európa biztonsága hosszabb távon nem garantálható. Majd arról beszélt, Angela Merkel visszavonulása után (amiről ő maga le akarta beszélni a német kancellárt) kevés veterán politikus marad a kontinensen – ők hárman közéjük tartoznak.

Majd rátért arra, hogy „Európa rosszabbul teljesít mint harminc évvel ezelőtt”, alacsonyabb a termékenységi ráta, kevesebb a házasság, kevesebbet költünk védelemre. A globális gazdaságból az EU 1990-ben 25 százalékkal részesedett ez mára 15-re csökkent. Ezzel együtt a korábban jól működő hatalmi egyensúly is megbillent, Németország egyedül maradt Európa erős embere.

Majd ő is a közelmúlt kríziseiről beszélt, melyek közül egyiket sem sikerült tartósan megoldani. De másképp kezelték ezeket a válságokat nyugaton és keleten, a 2008-as krízist például nyugaton úgy, hogy ragaszkodtak a jóléti állam fenntartásához, miközben Magyarországon átálltak a munka alapú társadalomra.

A migrációs válságban a Nyugat a demográfiai krízis megoldását látta, Közép-Európában kulturális fenyegetést. Itt tartunk most. És miközben az EU a saját problémáit sem képes megoldani, mégis az egész világot meg akarja változtatni. Bár képtelenek vagyunk rendezni a helyzetet Líbiában vagy Ukrajnában, mi akarjuk megmondani az oroszoknak, a törököknek még az amerikaiaknak is, hogy hogyan éljenek.

A jövőt illetően két elképzelés versenyez: egy félig marxista, amely családellenes, megszabadulna a nemzetektől, a keresztény értékektől, migrációbarát – még az Európai Néppárton belül is vannak ennek hívei. A másik a keresztény értékekre, az antikommunizmusra, a családra, a nemzetre épít. (Azaz Orbán ismét a szokásos ellentétpárját állította fel, azzal a plusszal, hogy már az EU-ban is a kommunistákat látja - értsd: a marxista utalás.)

- Mit kezdjünk ekkora ideológiai különbségekkel az EU-ban? - tette fel a kérdést. Szerinte „van egy vékony ösvény, amelyen haladva egyben tartatjuk az Európai Uniót”, méghozzá úgy, hogy sem nyugatról, sem keletről nem mondjuk meg másoknak, hogy éljenek. Ezért arra kell kérnünk Közép-Európából a nyugatiakat, hogy légy szíves ne mondjátok meg nekünk, hogyan éljünk”.

Ezután Orbán elmondta már sokszor hangoztatott kifogásait az EU gazdaságmentő alapjáról, amely részben hitelre épül, amit a magyar kormány elutasít. Orbán szerint nagyon kemény tárgyalások várnak a tagállamokra, így idén nem szabad a szabadságra gondolni a nyáron, hanem megoldást kell találni a nyitott kérdésekre.

Ehhez az is kell, hogy a jövőben proaktív döntéseket hozzunk, ne csak reagáljunk a kialakult problémákra. Lehet beszélni gender kérdésekről vagy emberi jogokról (ezekben már "úgyis bajnokok vagyunk"), de a gazdaságra kell most koncentrálni, mert ez a legfontosabb ügy most.

Az Európai Néppárt születésnapján pedig nem is kérhetne mást, mint hogy ez legyen az a politikai erő, amely elhozza a megoldásokat. (nepszava.hu)