A dolgok odáig fajultak, hogy édesanyját az iskola kötelezte: vigye el a lányát pszichiáterhez. A pszichiáternél tett látogatásnak meg is lett az eredménye: az ADHD-ra elsődlegesen alkalmazott stimuláns szert írták fel a lánynak, és kötelezővé tették számára, hogy beszedje azt.

Az anya, megfelelően tájékozódva a szer hatásairól, tiltakozott ez ellen. A események odáig fajultak, hogy gyámhivatali eljárás indult az anya ellen, azzal a céllal, hogy a gyereket kiemeljék a családból – vagyis a lányt elvegyék az anyától, mert nem hajlandó beadni a gyermekének a pszichiátriai szert.

Az édesanya addig kutatott az interneten, míg rátalált egy hiperaktivitásról szóló kiadványra, melyből kiderült számára, hogy rengeteg tényező válthat ki ADHD-ra jellemző tüneteket – melyeket a gyermekpszichiátriai vizsgálatokon rendszerint figyelmen kívül hagynak.

A kiadványban olvasottakon felbátorodva az anya fizikai kivizsgálásra vitte a gyereket, ahol kiderült, hogy a lánynak ételallergiája van – ez okozta a nyugtalanságát és a viselkedési problémáit.

A vizsgálati eredmények birtokában az anya az Állampolgári Bizottság az Emberi Jogokért alapítványhoz fordult, hogy megtudja, mitévő legyen, mert attól fél, el fogják venni tőle a gyereket. Az alapítvány jogi képviselőjének segítségével az anya sikeresen elérte, hogy a lányát vizsgáló pszichiáter visszavonja korábbi álláspontját a gyógyszer szükségességét illetően.

Ha az édesanya nem lett volna ilyen kitartó és elhivatott, akkor mára bizonyosan az ő lánya is azon gyerekek egyre népesebb táborába tartozna, akik indokolatlanul szednek veszélyes pszichiátriai szereket, miközben a problémák eredeti kiváltó okai felfedetlenül maradnak, és csak rosszabbodnak az idő múlásával.

CCHR