A jelenleg forgalomban lévő, köznevelési portálon is elérhető nyolcadikos földrajz okostankönyvnek nemcsak az ukrajnai része aggályos – derült ki a Telexnek íírt olvasói levelekből. Többek között földrajztanárok jelezték, hogy az egykori Jugoszláviával foglalkozó rész is erősen manipulatív, a délszláv háború valódi okait nem említi, és igencsak megúszósan foglalkozik az etnikai kérdésekkel is. A jövő tanév nyolcadikosai már új földrajzkönyvekből tanulhatnak, de a helyzet nem ígérkezik sokkal jobbnak.

Nemcsak az Ukrajnáról szóló, nemzetközi vihart kavart rész aggályos a 8. osztályosok által idén használható két hivatalos, állami földrajztankönyv egyikében – hogy pontosan hogyan is néz ki az állami tankönyvrendszer, arra később visszatérünk –, de legalább ilyen súlyos problémák vannak a hazánk déli szomszédjairól szóló fejezetben is. Erre földrajztanárok hívták fel figyelmünk azután, hogy megírtuk: a Nemzeti Köznevelési Portálon található „okostankönyv” Ukrajnáról szóló része meg sem említi a 2014-es kelet-ukrajnai eseményeket és erősen elkeni a Krím-félszigetről szóló részt azzal, hogy ennyit ír róla: „az ország keleti részén jelentős az oroszok aránya, a Krím-félszigeten pedig ők alkotják a többséget (...) a két népcsoport gyakran szemben áll egymással. Ellentétük fegyveres konfliktust is kirobbantott a Krím-félszigetért”.

Mindent a szemnek, semmit az észnek

Cikkünk után többen jelezték, hogy a tankönyv Jugoszlávia szétesésével és a kilencvenes évek délszláv háborúival foglalkozó része hasonlóan elkenős és – ismert mondással élve – nem bontja ki az igazság minden részletét. Vagy ahogy egyik földrajztanár olvasónk írta: „az indoktrináció más tematikában is zajlik”.

A délszláv háború, mint tudjuk 1991-ben tört ki a jugoszláv tagállamok függetlenedési törekvései nyomán, és három jól elkülöníthető szakaszban nagyjából tíz évig tartott. A háború két fő kiváltó oka a különböző etnikumok közötti, korábban mesterségesen elnyomott ellentét felerősödése, valamint az agresszív szerb terjeszkedő politika, a Jugoszlávián belül szerb hegemóniatörekvés erősödése volt (a nacionalizmus Szerbia mellett a horvátok, a bosnyákok és az albánok körében erősödött fel). A délszláv háború az etnikai tisztogatások – például a több mint nyolcezer bosnyák halálával járt, háborús bűncselekménynek nyilvánított srebrenicai mészászlás – miatt rengeteg civil áldozattal járt, és a legvéresebb fegyveres konfliktus volt a kontinensen a második világháború óta, Koszovóban pedig máig megoldatlan az albán-szerb konfliktus.

És hogy mit adnak át ebből a 14-15 éveseknek a tankönyv készítői? Elsősorban is ezt a képet – hiszen egy kép, mint tudjuk, többet mond ezer szónál –, ami persze „csak” egy karikatúra, amit az „okostankönyvben” olvasható feladat szerint a gyerekeknek értelmezniük kell (a feladat szó szerint „2.9. Értelmezzétek a karikatúrát! Adjatok neki címet!”):

Nos, hogyan máshogyan lehet ezt a karikatúrát értelmezni, mint úgy, hogy Jugoszlávia szétesését az Egyesült Államok által irányított NATO katonai beavatkozása okozta? És hát milyen más típusú címet lehet adni neki, mint valami olyasmit, hogy „Az imperialisták új háborút készítenek”, vagyis a fenébe, ezt ne, ezt már elsütötték 1949-ben a Szabad Népben, vagy azt, hogy „Jugoszlávia az angol-amerikai imperialisták hatalmában”, ehh, ezt meg '50-ben.

Kiderül ebből a karikatúrából bármi a nacionalista politikusokról, Miloševićről, Tudjmanról, Bosznia-Hercegovina felosztásának tervéről? Koszovóról, Vukovár bombázásáról, a barcsi incidensről, a Krajinai Szerb Köztársaságról? Túl nyilvánvaló a válasz, le se írom. És oké, lehet, hogy az itt felsoroltakból mindenről nem is lehetett volna írni a tankönyvben, de nézzük tételes felsorolásban, miről mit sikerült:

• Horvátország: „1991-ben Szlovénia után Horvátország is ki akart lépni a szövetségből, amit Szerbia katonai erővel akadályozott. Az 1991–1995 közötti délszláv háborúként ismert fegyveres konfliktusban több százezren haltak meg vagy váltak menekültté. A háború során a szerbek megszállták Horvátország északkeleti részét, ahonnan mintegy 150 ezer szerb menekült el.”
• Szerbia: „Jugoszlávia felbomlását és a délszláv válságot Szerbia Horvátországnál is jobban megsínylette, és a kilábalás sem ment olyan gyorsan és sikeresen.”
• Bosznia-Hercegovina: „A bosznia-hercegovinai Mostar hídja is áldozatául esett a délszláv háborúnak” (képaláírás egy a turisztikai stockfotóhoz, amin ép a híd) „A nemzetiségek keveredése sok problémát okozott a térségben, például az 1990-es évek elején a délszláv háború kirobbanásának is az egyik fontos tényezője volt.”
• Etnikai kérdések: „A háború hatására mindkét országban [Horvátország és Szerbia] homogénebb lett a népesség összetétele, mert főként a kisebbségekhez tartozók kényszerültek menekülni.” (Etnikai tisztogatásokról, civilek legyilkolásáról semmi.)
• Slobodan Milošević: Semmi.
• Srebrenica: Semmi.
• Koszovó: „Menekülő koszovói albánok” (képaláírás bármiféle kontextus nélkül – a fotóra rákeresve kiderül, hogy a 2015-ös menekülthullám idején készült sajtófotó, az eredeti képaláírás ez volt: „Február elején óránként százak érkeztek Ásotthalomra, ma már csak pár tucatnyian”, bár a szöveg körülötte tényleg a koszovói albán menekültekről szólt).

Arról, hogy hogyan születhetett meg egy ilyen fejezet – vagyis több fejezet, a tankönyv más-más részében tárgyalják Szlovéniát (Ausztriával együtt), Szerbiát és Horvátországot (közösen), valamint a többi volt jugoszláv tagállamot – megkérdeztük az Oktatási Hivatalt. A hivataltól választ kértünk arra, hogy ezeket a részeket szakmailag ki lektorálta és hagyta jóvá, ahogyan arra is választ várunk az OH-tól, hogy a korábban említett Ukrajna-fejezet hogyan készülhetett el, és lehet egy tankönyv része).

További részletek a Telex cikkében >>