Nyugodt légzéskor a hangrés nyitott, a levegő akadálytalanul áramlik a légutak és a külvilág között. A hangadás a kilégzéshez kapcsolódik. Ekkor a gége apró izmai elmozdítják a kannaporcokat, a hangszalagok megfeszülnek, a hangrés bezárul. A kiáramló levegő feltorlódik a hangrés mögött, nyomása révén kissé szétfeszíti azt, és a rajta átáramló levegő megrezegteti a hangszalagokat. A hangszalagok rezgése átterjed a levegőre, kialakul a hang. A hangmagasság a hangszalagok hosszúságával és vastagságával, a hangerősség pedig a kiáramló levegő mennyiségével arányos.

A gége

A hangképzésben a gége mellett fontos szerepe van az ajkaknak, a száj- és orrüregnek, a fogaknak, valamint a nyelvnek is. A sok-sok izom összehangolt működtetése az idegrendszer feladata. A helyes hangképzés hosszú időn át tartó tanulás eredménye. A magánhangzók kiejtésénél nem szakítjuk meg a gégéből kiáramló levegő áramlását. A mássalhangzók képzésekor a szájüreg alakjának, a nyelv helyzetének változtatásával a levegőáram megszakad. A hangszalagok feszességének beállításával a hangmagasság akaratlagosan is szabályozható.

Serdülőkorban a gége és a hangszalagok hirtelen növekedésnek indulnak, aminek következtében a hang mélyül. Ráadásul nő a hangképzésben részt vevő izmok mérete is. A hangképzésnek igazodnia kell a megváltozott körülményekhez. A kamaszok gyakran nem tudják pontosan működtetni gégéjük izmait, nem tudják megfelelően beállítani hangszalagjaik feszességét. Ezért beszéd közben sokszor hirtelen megváltozik hangmagasságuk, vagyis „mutál” a hangjuk. A fiúknál ez sokkal feltűnőbb, mivel gégéjük gyorsabban és nagyobbra nő, mint a lányoké.

Forrás: Sulinet