Ha féltek, hogy nem vagytok méltányosak az árvákkal, hát házasodjatok az asszonyokkal, kik jók nektek, kettővel, hárommal, néggyel. De ha féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni, akkor csak eggyel, vagy (azokkal), kiket jobbotok bír. Ez a legkevesebb, hogy ne legyetek igazságtalanok. (Korán 4:3)

Figyelemre méltó a feltételes mód használata az árvákkal kötött házasságra vonatkozólag, ugyanis emlékeznünk kell az alkalomra, mikor ez a vers kinyilatkoztatott. Az Uhudi csatavesztés után vagyunk, amikor a Muszlim közösség magára maradt a rengeteg árvával, özveggyel és néhány hadifogollyal. A velük való bánásmódot kellett szabályozni a legnagyobb emberséggel és méltányossággal. Az alkalom elmúlott, de az elvek maradtak. Házasodjatok az özvegyekkel, de csak akkor, ha ezen a módon fenn lehet tartani érdekeiket, vagyonaikat, igazságot gyakorolva feléjük és a további eltartottak felé. Ha ezt nem tudjátok biztosítani, akkor keressetek más megoldást jogaik biztosítására. Az Iszlám előtti időszakban követett gyakorlat, ami számtalan feleséget tett lehetővé, most tilos. Maximum négy feleség lehet, ha ezekkel az egyenlő bánásmód garantált.

Eddig az aya magyarázata. Most pedig a jog: A fenti vers, ami többnejűséget tett lehetővé, az Uhudi csata után nyilatkoztatott ki. Ezt a csatát a Muszlimok elvesztették és a férfiak zöme áldozatul esett, rengeteg árvát és özvegyet hagyva maguk után. A vers első mondata, tehát a bevezető róluk szól! Az árvákról és özvegyekről, akik a törvény tárgyai. És kiknek szól? A kevés számú férfiaknak, az életben maradottaknak, akik a törvény alanyai! Tehát egy szituációról van szó, amit nem általánosíthatunk! Normál esetben a többnejűség nem megengedett. Hogy miért? Mert itt van egy másik kitétel: „De, ha féltek, hogy nem tudtok igazságosak lenni, akkor csak eggyel”. És most lapozzunk tovább és olvassuk ugyanennek a Szúrának 129-ik versét:

Soha nem lesztek képesek igazságot tenni az asszonyok között, akármennyire törekedtek. Ne forduljatok el (az asszonytól) teljes elfordulással és (ne) hagyjátok őt a függőségben. Ha megbékéltek és őrizkedtek, hát Allah a Megbocsájtó, a Kegyelmes. (Korán 4:129)

Két fő oka van annak, hogy férj és feleség eltávolodik egymástól: 1. Pénz. 2. Egy másik nő, vagy férfi. Itt a „másik nő” belépésével találkozunk. Jogi alapon a férfi maximum négy asszonnyal köthet házasságot, ha mindegyikkel egyenlő bánásmódot tud biztosítani. Azonban ezt a feltételt gyakorlatilag lehetetlen teljesíteni. A férfi annak reményében, hogy teljesíti ezt a feltételt, lehetetlen helyzetnek teszi ki magát.

A többnejűség az Iszlámban csak speciális esetekben követhető gyakorlat, mint pl. háborúk után, amikor a nemek aránya felborul és a sok özvegy társadalmi és morális problémát okozhat egy adott közösségen belül. A szex egy biológiai predesztináció és azok a gyermekek, akik törvénytelen szexuális magatartásból származnak, áldozatai lesznek ezeknek a kapcsolatoknak. Jobb számukra, ha törvényes családba tartoznak, ahol apjuk gondoskodhat róluk és felelős értük. A másik eshetőség többnejűségre, ha a nő nem tud gyermeket szülni, vagy beteg mentálisan, vagy testileg. Ebben a helyzetben nem lenne helyes, ha a férj elválna tőle. A házasság arra kötelezi őt, hogy ilyen esetben is gondoskodjon az asszonyról. A nő azonban, nem tagadhatja meg férjétől azt a jogot, hogy leszármazottja legyen. Ezek azok a rendkívüli esetek, hol poligámia szóba jöhet, azonban hagyományos körülmények között a többnejűség kerülendő.

Tehát itt a válasz a többnejűségre. Akkor, hogy jöttek létre a háremek, miért válhatott a többnejűség gyakorlattá a múltban? Hogy tevődhetett át egy pragmatikus szemlélet szexhajhászássá? Erről a Muszlimokat kell megkérdezni! Ha ember kezébe megy át a jogalkalmazás, az bizony eltorzul! Egyébként a többnejűség gyakorlata a valóságban nagyon ritka. Ott tapasztalható, ahol az Iszlám szabályozása nem érvényesül. Pl. uralkodók, gazdag sejkek esetében. Tetteikben ne keressük az Iszlám jog magyarázatát. Ahogy a „keresztény vezetők” esetében se keressünk összefüggést tetteik és az adott jog, normarendszer között.

Térjünk át Európára. Itt az európai és azon belül is az adott nemzet jogrendszere él. Mivel azt parlament, tehát Súra fogadta el, azt mindenkinek, beleértve Muszlimokat is be kell tartani. Ez a többnejűségre is fennáll. Hogy mégis előfordul többnejűség? …ne folytassátok. Én a tiszta jogot magyarázom, ahogy az papíron van. A, hogy mégis… dolgokra nincs válaszom. Papíron lopni, másokat megkárosítani tilos… és mégis! Ez a jogi válasz.

Vallási válasz: a poligámia általános esetben tilos, de vannak körülmények, amikor megengedett. Ezeket a körülményeket a tanulmány ismerteti. A nyugat felvilágosodott embere ilyenkor felhorkan. Megengedett? Hogyan? Ilyen nem létezhet! Visszakérdezek: szeretőt tartani szabályozatlan jogi keretek között megengedett? És az ilyen kapcsolatból származó gyerekek élete? Hol vannak a kötelezettségek? Ez a morális oldal. Máskülönben a többnejűség nem Iszlámhoz kapcsolódó jelenség. Az Iszlám előtt is volt és fellelhető ma is mindenfelé a világon, még modern nyugati társadalmakban is. Viszont az Iszlám az, ami szabályozást tartalmaz erről.

A fentiekben kizárólag a többnejűséggel foglalkoztam. A házasság és válás intézményére egy későbbi dolgozatomban térek ki.