Már a finisébe lépett a tárgyalás a magyar kormány és az Európai Bizottság között a jogállami mechanizmussal kapcsolatban. A kabinet a hét elején elküldte a válaszait a bizottság második levelére, amelynek most egy hónapja van arra, hogy ezeket a válaszokat kielemezze.

Röviden összefoglalva: három ügyben tárgyalunk egyszerre.

• Az egyik a hétéves költségvetés pénzeiről szóló partnerségi megállapodás. Ezek az uniós költségvetés rendes forrásai, itt az operatív programokban kell megegyeznünk az EU-val.
• A másik a jogállami mechanizmus, amely el tudja venni az országnak járó uniós támogatások egy részét, ha bebizonyítják, hogy a jogállami normák megsértése kárt okoz az uniós költségvetésnek.
• A harmadik pedig a helyreállítási alap pénzei. Itt a koronavírus-járvány utáni nagy mentőcsomag pénzeiről van szó, amelyekből hatezer milliárd forintnyi járna Magyarországnak. Ennek a kisebb része vissza nem térítendő támogatás – körülbelül 2500 milliárd forintnyi –, nagyobb része pedig kedvezményes hitel – nagyjából 3500 milliárd forintnyi.

És hogy állunk a tárgyalásokkal?

• A partnerségi megállapodással bőven időben vagyunk, és év végéig minden bizonnyal meg is születik ez a megállapodás, ahogy a többi tagországgal is. Ezekben az ügyekben nem igazán van vitánk az EU-val.
• A jogálami mechanizmussal kapcsolatos viták a vége felé járnak. A bizottság eldönti majd, hogy a tanács elé viszi-e a mechanizmuson belüli javaslatot a pénzek elvételére, vagy lezártnak tekinti a tárgyalásokat.
• A helyreállítási alap pénzeihez pedig alapvetően az országspecifikus ajánlások túlnyomó többségét kellene megvalósítanunk, de valójában ezek a tárgyalások az utóbbi hetekben leálltak, az itteni pénzek kifizetését nagyjából a jogállami mechanizmus kimenetelétől teszik függővé.

Valójában tehát a legfontosabb ügy, amiben a magyar kormány épp tárgyal az EU-val, az a jogállami mechanizmus. Azt, hogy a tárgyalások miről szólnak, nem igazán lehet tudni. Annyit igen, hogy milyen problémákat jelzett a magyar kormány felé az Európai Bizottság.. Ebben elsősorban a korrupcióval kapcsolatos problémák szerepeltek, de belefért például a közalapítványok ügye is.

Azt sem tudni, milyen javaslatokat tett a magyar kormány a felhozott problémák orvoslására, de annyit igen, hogy a bizottság az első körben ezeknél alapvetően konkrétabb dolgokat várt, törvényjavaslatokat szeretett volna látni. A bizottság második levelében a forrásaink szerint már konkrét összegeket is említettek, a kormány harmadik levelében pedig szinte biztosan konkrét törvényjavaslatok vagy ezekről szóló leírások is szerepeltek.

Hogy pontosan melyek ezek a törvényjavaslatok, legfeljebb akkor fogjuk megtudni, ha a kormány benyújtja azokat az őszi ülésszak előtt.

Pedig valószínűleg ezen múlik majd, hogy sikerül-e megszerezni az uniós forrásokat. A tárgyalások eddig szakpolitikai szinten zajlottak, ami azt jelenti, hogy a magyar államtitkárokból álló delegáció tárgyalt a bizottság szakembereivel. A döntés viszont politikai lesz, amit a bizottság vezetése hoz majd meg. Ebben az esetben a magyar kormány azt várja, hogy a bizottság egyedül hozza meg azt a politikai döntést, hogy nem bocsátja szavazásra a mechanizmust. Ez kissé ironikus elvárás a magyar kormánytól, hiszen a bizottság nem politikai testület, miközben általában pont a magyar kormány a leghangosabb támogatója annak, hogy a tagállamok vezetői döntsenek, ne pedig az Európai Bizottság.

A megegyezés másik fontos politikai feltétele az Európai Parlament támogatása. A parlament eddig elég határozottan követelte, hogy a bizottság lépjen fel határozottabban a jogállami normák megsértéséért, és ne adjon pénzt Magyarországnak és Lengyelországnak. A fiókban van egy bizalmatlansági indítvány is, amely leváltaná a bizottságot, ha úgy ítélnék meg: nem valódi reformokért cserébe adja oda a pénzt.

A megegyezés tehát azon múlik, hogy a magyar kormány eddig ismeretlen koncessziói elég képviselőt győznek-e meg az Európai Parlamentben, hogy Magyarország elkerülhesse a jogállami mechanizmust, és így megkaphassa a neki járó forrásokat a helyreállítási alapból.

A két ügy elviekben különböző fázisban jár, hiszen más feltételek alapján döntenek róluk, de a politikai valóság az, hogy nehéz lenne nem odaadni a helyreállítási alap pénzeit, amennyiben Magyarországot felmentik a jogállami mechanizmus alól, illetve nehéz lenne odaadni a pénzeket, ha nem sokkal korábban felfüggesztettek más támogatásokat. A két ügynek minden bizonnyal azonos lesz a kimenetele.

A bizottságon lévő politikai nyomást jól mutatja a lengyelek esete, akik talán mégsem kapják majd meg azokat a pénzeket, amiket elvileg már jóváhagytak nekik. A lengyelektől a bizottság azt várta, hogy szüntessék meg a bírósági büntetőkamarákat. Ezt meg is tették, de felállítottak helyettük egy másik, majdnem ugyanilyen szervezetet – más néven. A bizottság további reformokat várt a lengyelektől, akik viszont egyre nagyobb nyomás alatt vannak a kormánykoalíció szélsőségesebb pártjaitól, és jövőre választások lesznek az országban. További reformokra így semmi esély, márpedig a bizottság ezeknek az elfogadását várta el az első fizetési igazolás benyújtása előtt.

A lengyel kormány egyből fenyegetni is kezdte a bizottságot: mindent meg fognak tenni azért, hogy leváltsák Von der Leyenéket. Erre viszont a lengyeleknek nincs lehetőségük, a valódi reformokat szorgalmazó Európai Bizottságnak viszont van. A lengyelek látványosan arra számítottak, hogy az Európai Bizottság most sem gondolja komolyan a dolgot, de tévedtek. Ez az, ami a magyar kormánynak is fontos lecke lehet: ezúttal a bizottság komolyan veszi azt, amit feltételül szabott.

Ha ezt a magyar kormány megfogadta, és valódi, reformértékű javaslatokat mutatott be a bizottságnak, valószínűleg rendben lesznek a Magyarországnak járó pénzek. Ha nem, akkor szinte biztos, hogy nem kapjuk meg azokat. Hamarosan kiderül, melyik valósul meg a két forgatókönyv közül. (24.hu)