Városunk nagy szülötte (aki még nem annyira nagy, mint a felcsúti, de abba az irányba törekszik), azt mondja keddi sajtótájékoztatóján: A kormány újabb foglalkoztatást segítő programokat indít az év első felében, elsőként a Közfoglalkoztatásból a versenyszférába című segítő program kezdődik el.

Cseresnyés Péter kiemelte: a február 1-jén induló programtervezett keretösszege 3 milliárd forint, amelynek révén a kormány tervei szerint 20-25 ezren léphetnek át a közfoglalkoztatásból az elsődleges munkaerőpiacra.

Ugyanaznap a jelenlegi gátlástalan rendszer szelekciójának egy másik jeles megjelenítője, az igencsak törtetőnek tűnő Csepreghy Nándor miniszterhelyettes ezzel szemben arról beszélt, hogy még ebben a kormányzati ciklusban nagyjából 150 ezer közalkalmazott kerülhet át az állami szférából a piaci szférába. A tervek szerint négymillióan dolgoznának a versenyszférában, 400 ezren pedig közalkalmazottként. Ma a közalkalmazottak száma egymillió. A miniszterhelyettes szerint ez nem azt jelenti, hogy 600 ezer embert egyből kirúgnak, azonban 1-200 ezer embert még ebben a kormányzati ciklusban szeretnének átterelni a versenyszférába. A négyszázezres szám elérése hosszú távú cél, öt-tizenöt év alatt érnék el. 

Azt azért megjegyezném, hogy a KSH fideszes adatai szerint 866 ezer közalkalmazott és köztisztviselő volt szeptemberben. Szóval ha a 400 ezres létszám a cél, akkor úgy tűnik, mégsem 600 ezer embert kell majd szép lassan kirúgni.

Erősen gyanítom, hogy a miniszterhelyettes elszólhatta magát, mert a bejelentése után nem sokkal a kormány igyekezett szinte azonnal pontosítani. Nyomatékosították, hogy Csepreghy Nándor „nem beszélt sem kirúgásokról, sem leépítésekről”, „súlyos pontatlanságnak” nevezve azt az állítást, hogy hatszázezer közalkalmazottat rúgna ki a kormány.

A magam részéről erős fenntartásokkal kezelem az ilyen és ehhez hasonló kormányzati bejelentéseket, cáfolatokat, pontosításokat (bár némiképp meglepett, hogy ebben a közleményükben nem gyurcsányoztak és nem mutogattak visszafelé), hiszen már nem egyszer élhettük át, hogy ha valamiben először elhúzzák a mézesmadzagot az emberek orra előtt, abból a legtöbbször visszakoznak, kihátrálnak, utólag módosítanak. Jellemző példa erre a közelmúltból a Questor-ügy, amelynek végterméke az lett, hogy az, aki nem volt rászorulva erre a megoldásra, milliókat spórolva vissza tudta fizetni a tartozását, talán még nyert is az ügyleten, míg az átlag polgár igencsak benne hagyták a zavaros slamasztikában. Saját maguk jól jöttek ki az ügyletből (mintha ezt is önmagukra szabták volna), senki más.

És most itt van ez az újabb szélhámosság: három gyerekre tízmilliót. Ezt is előbb dobták be a köztudatba, mielőtt ők maguk is végiggondolták volna azt, hogy mivel is akarják ismét átverni a társadalmat. Mint annyi más esetben, megint előbb cselekedtek, mielőtt gondolkodtak volna. Úgy is mondhatnám, hogy azt akarták: ahogy esik, úgy puffanik. Aztán a visszajelzésekből, reakciókból rájöttek, hogy elvetették a sulykot, ezért utólag próbáltak meg kozmetikázni a feltételeken. Mára már eljutottunk oda, hogy alig vannak olyanok, akik minden feltételnek megfelelnek és igénybe tudják venni. De furcsa módon ezeknek is jelentős része olyan személy és család (beleértve megint csak a saját köreiket), akik nincsenek erre a kormányzati partizánakcióra rászorulva. Sokkal inkább az lehet a háttérben, hogy ez is azt a célt szolgálja, hogy a haveri kört hogyan lehet újabb közpénz milliárdokhoz juttatni (a semmiért és érdemtelenül).

Erősen gyanítom, hogy Csepreghy Nándortól még korai volt ez az elszólás, ezért is dobták be Cseresnyés Pétert, hogy valamelyest vegye élét a miniszterhelyettes szószátyár kibeszélésének. Ennek az élnek a tompítását volt hivatott szolgálni a közfoglalkoztatásból a munkaerőpiacra kormányszövegnek államtitkári előadásban.

Megjegyzem, a cseresnyési közreműködés nélkül is erősen sántított ez a nagyívű bejelentés, amely minden valószínűség szerint még nem a publikum fülének volt szánva. Ugyanis az a külföldi tulajdonban lévő versenyszféra, amelyiket olyan nagy elánnal igyekszik focirajongó miniszterelnökünk kiszorítani az országból, aligha tud többszázezer embert felszívni, különösen, hogy az ő működésüket újabbnál újabb extrém jogszabályokkal igyekeznek mind jobban megnehezíteni, ellehetetleníteni. De a foglalkoztatotti kör egyre nagyobb részét kitevő közmunkásokat nem fogják átvenni.

A hazai versenyszféra pedig akárhogy is csűrjük-csavarjuk, mégha több áttéten keresztül is, de közpénzből működik. Andy Vajna, Mészáros Lőrinc, Garancsi István, vagy éppen a vej, Tiborc István. Arról nem is beszélve, hogy Simicska Lajos is közpénzből lett degeszre tömve, amíg nem lett kegyvesztett.

És ez a hazai, költségvetésből kistafirungozott versenyszféra megint csak egy átverés, mert csak elnevezésében versenyszféra. Valójában ez továbbra is a Viktor kezében van és maradt. Nem véletlenül államosít mértéktelenül. És a fel- és visszavásárolt cégek, gazdasági társaságok továbbra is nyelni fogják a súlyos adóforintokat, mert innentől kezdve az államnak kell finanszírozni a működését. Ezért is, ha a mesterségesen kreált hazai versenyszférába küldik az állami alkalmazottakat, az gyakorlatilag csak annyi, hogy az állam megint az egyik zsebéből átrakott valamit a másikba. Ez megint csak arra lesz jó, hogy újabb csatornákat nyitnak meg annak érdekében, hogy a közpénzt hogyan lehet a magáncsatornákba juttatni.

És hogy miből fogják ezt finanszírozni? Nem nehéz kitalálni. Hónapokig nem fizetnek bért a közszolgáknak, vagy éppen közmunkásként foglalkoztatják vissza őket. És máris milliárdokat kaszáltak. Hogy közben emberi sorosokat tesznek tönkre, nos, ez sosem volt szempont ebben a diktatúrában. Azt csak zárójelben jegyzem meg, mint igazán jelentéktelen szempontot, hogy ezek a fideszes állami alkalmazottak, akik esetében csak a lojalitás volt az egyedüli alkalmassági mérce, egy valamire való komoly versenyszférába tartozó cégnél labdába sem rúghatna. Ezért is kell a látszólag paradoxonnak tűnő állami versenyszféra. Különösen, hogy focikirályunknak nyilvánvalóan eltökélt szándéka, hogy ennek a mesterségesen kreált versenyszférának az ütőerén ő tartsa rajta az ujjait. Ezek is kizárólag csak tőle függjenek. Mert az elmúlt öt év ámokfutása alapján elképzelni sem tudom, hogy olyan, az államtól és tőle független versenyszféra működjön és létezzen, amelyik ennyi embert tudna foglalkoztatni. Apropó! Hogy is állunk ezzel a tíz év alatt egymillió munkahellyel? Időarányosan már több, mint a felének meg kellene lennie, ehelyett csak a leépítésekről, a munkahely megszűnésekről lehet nap, mint nap hallani.

A magam részéről egy hajszálnyit sem zárom ki, hogy Cseresnyés Péter helyett valójában Csepreghy Nándor szólta el a valós terveket. Különösen, hogy máskor is az ilyen elszólásokból szerezhettünk tudomást a valódi szándékokról a hivatalosan kommunikálttal szemben. És ha ez igaz, akkor pl. az egész egészségügyet privatizálniuk kell, mert különben nem fogják tudni életben tartani. Aztán majd kéjes élvezettel fogom hallgatni a magyarázatukat arról, hogy miért utasították el ugyanezt a Gyurcsány-kormány idején. De említhetném a többi állami ellátórendszert is.

De ennek egyik durva hátulütője, hogy ezeknek az ellátórendszereknek az ára a pórnép számára a mai bérekkel elérhetetlenné válik, hiába lesz rá esély, hogy minőségbe is átmenjen a rendszer. Ennek pedig az egyik elengedhetetlen ismérve kell, hogy legyen az, hogy minden legyen az, ami. A krumplileves legyen krumplileves.

Mert az mégsem állapot, hogy pl. megvonják a rokkantnyugdíjakat, majd fideszül úgy kommunikálják, hogy visszavezetik őket a munka világába. Vagy amikor a világpiacon lemegy az energia ára, akkor itthon erre azt mondják, hogy rezsicsökkentés. Vajon az emelkedésre mit fognak kitalálni? Hogy szidták a Gyurcsányt, amikor az ő idejében meg éppen emelkedtek az árak a nemzetközi piacon. Könnyű azt csökkenteni, ami tőlem függetlenül is lefelé megy. De ez a fideszes szótár sem él örökké. Ahogy a rendszerük sem. Mindenesetre szép, új világnak nézhetünk elébe. Csak attól féle, addig még drága árat fogunk fizetni mindezért. Mindannyian. És minél tovább marad ez a jelenlegi despotizmus, annál többet. De egyszer aztán már nem lesz miből. És én nem akarom továbbgondolni mindezt...

kanizsahir.hu