fbpx Támad a húsevő baktérium – kezeljük helyén a dolgot és nézzünk szembe a tényekkel! | CIVILHETES

h i r d e t é s

Támad a húsevő baktérium – kezeljük helyén a dolgot és nézzünk szembe a tényekkel!

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam

Támad a húsevő baktérium – kezeljük helyén a dolgot és nézzünk szembe a tényekkel!

2016. március 25. - 15:52
0 komment

 

Bombaként robbant a hír, hogy húsevő baktériummal fertőződött meg több beteg, akit a pécsi kórházban kezeltek –írta a Bors a szekszárdi Balassa János Kórházra hivatkozva, amely több húsevő baktériummal (MRSA) fertőzött beteget szűrt ki. 

A témát azóta több más lap is átvette és a TASZ gyűjti a betegek és hozzátartozók történeteit kórházi fertőzésekről.

Azért utálom a bulvárlapokat, mert mindenfajta szakmai ismeret nélkül, olyan ostoba és hatásvadász cikkeket képesek írni és leközölni, hogy az ember esze megáll. A vége természetesen mindig az, hogy azok a „mocskos szemét igénytelen” kórházi dolgozók nem tartják be a szabályokat, nem is baj, hogy elmennek külföldre stb. Ilyenkor viszont felmegy bennem a pumpa, nem is kicsit, mert ez így nagyon nem korrekt eljárás.

Az ilyen cikkek miatt ugyanis látatlanban, még az első valódi találkozás előtt démonizálják az összes létező ápolót és orvost, függetlenül attól, hogy az illető egyébként jól végzi-e a dolgát, vagy sem, vagy hogy épp milyen körülmények közt dolgozik.

Holott a probléma ennél sokkal összetettebb, de persze ezt véltetlen sem írná le egy lap sem, hiszen akkor már nem is lehet botrányt kavarni, az ismeretterjesztést pedig nem tekintik önmagukhoz méltónak. Amúgy is, minek azt tudni minden jött-mentnek, hogy mi a valóság, hogy mi miért van, még a végén kiderülne, hogy Magyarország nem is teljesít jobban és lehet, hogy még oda is eljutnánk, hogy az emberek végre ráeszmélnének, hogy ez ellen nekik is tenni kellene valamit.

Tegyük akkor tisztába a kérdést! Példákat fogok mesélni, mivel sajnos jóval többször találkoztam ezekkel a fertőzésekkel hat év intenzív osztályos munkám során, mint ahányszor szakmai kíváncsiságból adódóan valaha is szerettem volna.

Az MRSA mellett még jó néhány nehezen kezelhető fertőzés terjeng a kórházakban (MACI, CDAD, MRSE, ESBL) és a terjedésük legfőbb oka többnyire nem más, mint az, hogy a legtöbb intézményben képtelenség biztosítani a szükséges feltételeket, mert nincs elég pénz rá.

Nincs pénz elegendő szakemberre, nincs pénz elegendő fertőtlenítőeszközre és egyszer használatos eszközre, nincs pénz egy normális elkülönítő részlegre, ahol ezeket a betegeket a nem fertőzöttektől távol, rendesen ki lehetne gyógyítani a betegségből.

A mi kórházunk higiéniás főorvosa egy nagyon képzett, szigorú doktornő volt, aki nem félt szembeszállni rettegett főorvosokkal sem, ha azt látta, hogy valaki nem tartotta be az alapvető higiéniás alapelveket (kézmosás, fertőtlenítés stb.).

Mi magunk is nagyon igyekeztünk elkerülni a fertőzés lehetőségét, mivel melyikünk akarná hazavinni ezt a fertőzést a családjának, kisgyerekének? Elmondom: senki. Mégis, nálunk is számtalanszor előfordultak.

Mi tévő legyen akkor az egyszeri kórházi dolgozó, ha olyan eszközöket kap (vagy épp nem kap belőlük eleget), amin csak az a kórokozó nem megy át vagy telepszik meg rajta, amelyik nem akar?

Forrás: index.hu

Mennyire védhet az a kesztyű, amelyiket a beteg tisztába tételéhez használva, majd levéve (még kézmosás előtt megszagolva) konkrétan szarszagú maradt a kezem?

Az olcsóbbnál olcsóbb fertőtlenítőkről, pókháló-vékonyságú védőruhákról már nem is beszélve.

Hogyan védjem ki, hogy a kórokozó a levegő útján terjedjen, ha az elkülönítő kórterem két zárt szárnya, illetve a fal és az ajtó között is több centis rés van? A baktérium tán megáll, mert ki van írva, hogy elkülönítés?

Arról nem is beszélve, hogy ezeknek a betegeknek külön ápolókra is szükségük lenne, hogy minimálisra csökkenjen az egyik betegről a másikra való átvitel lehetősége.

Az egyszer használatos eszközök újrasterilizálásának, többszöri használatának kényszeréről írnom valaha volt ápolóként igazi szégyen, mégis előfordult, hogy meg kellett tenni, mert egyszerűen választanom kellett, hogy hagyom megfulladni a betegem a légúti váladékában vagy többször is használom nála ugyanazt az eszközt leszívásra (persze a lehetőségekhez mérten megtisztítva újra és újra), vállalva a kockázatot, hogy lehet, hogy tüdőgyulladást kap a szerencsétlen.

Csodálkozik bárki, hogy az orvosok, ápolók elmenekülnek innen? Hogy kedvetlenek? Hogy gyűlölnek bemenni dolgozni, mert tudják, hogy újra és újra hasonló helyzeteket kell átélniük minden műszakban?

Mert mindezekért kit gyűlöl a beteg, kire haragszik a hozzátartozó? Ránk, ápolókra és az orvosokra.

Igen, biztos van, akinek még lenne mit javítani a higiénés szokásain munka közben és fontos erre odafigyelni, folyamatosan ellenőrizni, fejleszteni a dolgozókat, de önmagában ez mit sem ér, ha többi feltételt hiányosan tudják biztosítani.

Hiába léteznek szuper kötszerek, fertőtlenítők, technikák, amivel minimálisra csökkenthető például egy kórházi fertőzés átvitele a betegre, ha nincs!

Nincs rá pénz, mert ebben a mocskos korrupt országban valahol valaki ellopja, zsebre teszi, nem adja oda a megfelelő összeget az ilyen fontos célokra, mint az egészségügy.

Azért, mert az olimpia, a stadion, a miniszterelnök várba költözése, a felcsúti kisvasút meg az összes többi agymenés fontosabb, mint az, hogy az emberek tisztességes egészségügyi ellátást kapjanak Magyarországon.


 

Kommentek

h i r d e t é s