Jól érti a kedves olvasó, nem az egészségügyet, vagy az oktatást. Nem az emberi élet, a tudás a fontos Orbán Viktor számára, hanem a hobbija, amiért semmi sem drága. A tehetős emberek, ott a "hanyatló nyugaton" saját jövedelmükből állják a passziójuk költségeit, nem a közpénzből csípnek le egy "keveset". A stadionokat a klubok tulajdonosai építtetik, az egyesület pénzéből, és - ha szükséges- banki hitelből. Tehetik, mert abban a világban ez a természetes, óriási felháborodás lenne, ha a köz pénzét öntenék a pályák építésébe. Ugyanakkor abban is biztosak, hogy az együttes "kitermeli" a költségeket, hisz az igazi nagy csapatok állandóan telt ház előtt játszanak. Sok egyesületnél a bérletek családon belül öröklődnek. Ott nem a kórházi várólisták a hosszúak - mert az egészségügyi ellátás ahogyan egy normális országban "illik" működik- hanem a szurkolói bérletekre kell, akár éveket is várni. Más világ, más kultúra. Ahol foci van - még ha nem is hívják nemzetinek- ott van közönség is.

Forrás: index.hu

Szeretem a futballt, hétvégeken kapcsolgatok, ide - oda. Általában spanyol bajnoki mérkőzéseket nézek, ahol még a tabella végén álló csapatok meccsein is telt ház van. Tudják a nézők, nem a zselézett, belőtt frizura a fontos a profi játékosoknak, hanem - fogalmazzak egyszerűen- a belüket is kihajtják a győzelemért. Az esti közvetítéseknél a televízió hangját a minimálisra szoktam levenni, de a közönség moraja, még akkor is behallatszik a másik szobába, ahol a feleségem éppen egy könnyfakasztó filmet néz. Ilyenkor kitör a balhé, miért nézem ilyen hangosan azt az "átkozott" meccset. Nem egyszer, nem kétszer fordult elő ilyen családi civódás. Ezért mikor egy magyar bajnoki mérkőzést néztem, úgy ezer nézővel, Jó hangosra vettem a televíziót, hívtam Zsuzsát, hogy vajon most hallja e a nézők moraját. Mondanom sem kell, hogy nem. Viszont a pályán elhangzó minden káromkodás jól átjött a televíziós közvetítésen. Nem is értem, hogy miért nem korhatárosak a magyar bajnoki "összecsapások".

A mi dédelgetett, agyonfizetett sztárocskáink és edzőik mindent és annak az ellenkezőjét képesek megmagyarázni. Mindenki hibás, csak ők nem. Az emberfiának röhögő görcse támad, amikor több gólos vereség után hallja a trénertől, hogy milyen jól küzdöttek a fiúk, hajtottak mint a güzü,a másik csapat szinte a pályán sem volt, még helyzetük sem nagyon. Talált gólokkal győztek, de majd legközelebb.

Az andorrai szégyenletes vereség sem gondolom, hogy változtat bármin. Tovább épülnek a stadionok, zsákszámra önti a Fidesz a közpénzt abba a gyalázatba, amit focinak csúfolnak. Lassan stadion lesz az egész ország, pedig ehhez a "színvonalhoz" , még a libalegelőket is kár igénybe venni. Mindenkit el kellene zavarni akik a futball körül lézengenek, amatőr szinten kellene, alulról építkezve újra kezdeni az egészet. Csak 2011 - óta - hivatalosan- úgy 600 milliárdot költöttek stadionokra, akadémiákra - nem tudományos kutatásra költöttek, nehogy már bárki félreértse- , ki tudja mennyi pénz ömlött más csatornákon keresztül az egyesületekhez. Egy biztos, soha ennyit még itthon magyar futballista nem keresett mint napjainkban. Röpködnek a milliók, a Fidesz és Orbán szívéhez közelálló csapatoknál, havi 5- 8 milliós fizetésekről olvasni. A miniszterelnök "kötélbarátjának" a csapata, a zuhanyhíradó szerint, havi 20 millióért szerződtetett új edzőt. De, ne menjünk messzire: az andorrai amatőrök által elvert csapat szövetségi kapitánya, havonta több mint 25 millió forintot kap azért, mert szövegben világbajnok edző.

Ideje lenne már felébredni. Az egykor volt dicsőségnek már régen vége, az Aranycsapat, több mint 60 éve verte végig ellenfeleit. Puskás Öcsi bácsi, Bozsik Cucu és a többiek sajnos már egy másik világból néznek le botlábú utódaikra, akik csak ugatják a focit. Lehet nosztalgiázni, még fociügyi nagykövetet is ki lehet nevezni, de attól még ez a béka segge alatt levő magyar futball egy jottányit sem lesz jobb. Tudomásul kell venni, Orbán Magyarországában sem cirkusz, sem kenyér nincs.

Az örök klasszikus, Hofi Géza életében sokszor foglakozott a focival, számos alkalommal figurázta ki a futball világát. Mondásai közül válogattam ki néhány jellemzőt:

Figyelj, haver! Kis focistám! Szerinted az új stadiontól megjavul a foci? Öhöm. Ha Mari néni szarul főz és adok neki Zepter edényhalmazt, attól finomabb lesz benne, ami szar?

Odaadnám én a Váci utca mindkét felét Bozsiknak, a közepét meg ezeknek. Söpörni.

Szúrd ki, mert pattog.

Itt a labda, a Budai előtt fél méter magasan körülbelül, aszongya a Budai a labdának, hogy: "Ne pattogj!" – és nem pattogott! (…) Budai fut – labdával gyorsabban, mint labda nélkül – ezt se értem. Megy- megy a vonal mellett, egyszer csak: "Szűz Máriám!" – árulás történt, képzeljék el! Nem lehet tovább futni, mert vonal volt így is, meg rá merőlegesen, így is. Aszongya: "Hűha! Be vagyunk kerítve, nézz oda!

A jugó- magyaron, ahogy figyeltem, egy dolog volt teljesen felesleges, a labda. Há' de nem? Minek?!? Olyan jól megvoltak anélkül is, nem? Kihúztuk a gyufát. Na, azt mondja utána egy- két szakember, hogy: "Én a mérkőzéssel elégedett voltam." – Hát, ha már a kispadon ülnek, mér' nem nézik meg, nem? Egyszer tehetnék tényleg, tehetnék.

A réjdióban pedig Szepesi György egyik csatárunkkal karöltve egy órán keresztül magyarázta, hogy nekünk a döntetlen Ausztria ellen miért volt jó. Nem volt jó, de megmagyarázták.

"Akkor azért nem győztünk...akkor az volt a baj, hogy a kapufa..." – Most figyeljenek, most figyeljenek! Most jön a meredek: "Azért nem győztünk, mert a kapufa az henger alakú volt és nem szögletes" – A riporter mit mondott: "Így van!"

Ez kérem, azt jelenti lefordítva, hogy futballberkekben minden vezető a helyén van, mindenki ért hozzá, kapufa a hibás. Az a hülye akác, az! Hát, ki kéne rúgni, nem?

Az az egy: "ha egy arasszal lejjebb megy, akkor nem fölfele pattan, hanem lefele, és akkor győzünk." Hát kérem, erről az araszról jut eszembe... Nagyapámtól tudom, aki szabó... Igen, elvtársi szabó... Jól van, akkor úri, jól van... De finnyásak, de finnyásak! Azért mondtam, hogy elvtársi, mert így több munkája van. Szóval, én nagyapámtól tudom, hogy ha a szabó a gomblukat egy arasszal hosszabbra vágja, az már zseb..."

Második félidő, jönnek ki megint a fiúk a pályára – új brillantin, új konfettin, minden bedobva –, megint a Puskás: "Guszti bácsi, nincs még mindig valami kis…" – azt mondja a Guszti bácsi: "Öcsi,… van… van!" – erre a többieknek mondja a Puskás, hogy: – intett, hogy mehetünk!

"A fociban az a lényeg, hogy a labdát, ahhoz passzold, akin ugyanolyan színű mez van, mint rajtad.
Ja! És futni kell! A vízilabdában ezt már rég kitalálták: aki nem úszik – megfullad."

Az volt a baj, hogy az első két gól hamar jött. Ühüm… Mihez képest? Ugyanis: amikor a bíró beveszi a szájába, az nem azért van, mert jó a sípnak, hanem onnantól az már a mérkőzés, tudod?

"Akinek nem inge, az ne vegye magára. De akinek inge, az végre öltözködjön már föl, mert most már uncsi!"

Mennyi az idő? Fél öt. Most kell érkeznie a mentesítő labdának. Na mindegy, fölugrom!" – na kérem, Kocsis fölugrott… Volt neki egy trükkje: mindig körülbelül egy olyan 30 centivel ment följebb, mint a többiek. Miért? Flancból biztos. Na mindegy, Kocsis fent van… jó idő volt, sütött a Nap, minden a világon. Le se jött… azóta se. Na, jön a beadás, jön a labda… Kocsis feje elé, ide… nem a tarkóra, nem a fülire, a hámlokára, ide előre. Aszongya a Kocsis magának úgy kérdőleg: "Te, Sanyi? Ez a labda?" – rábólintott, hogy: "Az!" – és gól…

Szóval, a Budai elkezd futni, azt mondja erre a Bozsik: "Nénda! Ott meg fut valaki, odanézz!" – de nem ám három méterről vette észre, hogyne… a falu túlsó végin volt má'. Aszongya a Bozsik: "Hát akkor, odarúgom" – ez így ment! Odarúgta, ahova akarta. Miért – na mindegy.

Alapozó edzésként az edző leszúrt 11 karót a foci pályára, hogy a fiúk azokon gyakorolhassák a cselezést.
- És milyen eredményre jutottak?
- Hagyd, a karók 8- 1- re nyertek!
Azt mondják, kevés a pénz a fociban. Rendben.Tud úszni? Nem? És ha megfizetem?
"Hölgyeim és uraim, megmondom úgy, ahogy van: nagyon unom most már azt, hogy állandóan nekem megmagyarázzák a magyar futballt. Elég. Ölég, most már

Én azért most is tudnám, hogy mit kellene csinálni a magyar fociban. Összehívnám a fiúkat, és azt mondanám nekik: na, uraim! Aki megsértődik, sértődjön meg! Uraimat mondanék. Aki mától kezdve nem fut, nem hajt, annak holnaptól irány a sóbányába dolgozni. Én kérem, nem mondom azt, hogy ettől lenne futball. Nem. De hogy só lenne, az hétszentség.

A humorista már több mint egy évtizede nincs köztünk. De –többek között—amit a magyar futballról mond, az napjainkban is igaz. Mintha tegnap,vagy éppen ma hangzottak volna el a mondatai. Talán, tényleg a legjobb lenne beszántani minden pályát, és a játékosokat elzavarni a sóbányába. Mivel –tudomásom szerint –hazánkban sóbánya nincs, egy speciális, kizárólag magyar profinak nevezetett focisták számára létrehozott közmunkaprogram is jó megoldás lehetne. Megtapasztalhatnák a fiúk, hogy mennyit kell gürcölni, havi 54 ezer forintért. Egy kis munkaterápia biztos használna, hótziher , hogy pár mérettel kisebb lenne a mellényük.

bl