h i r d e t é s

Szerencse föl, szerencse le

Olvasási idő
5perc
Eddig olvastam
a- a+

Szerencse föl, szerencse le

2020. július 31. - 09:46

Az Index sztorija munkaügyi konfliktus keretében megjelenő politikai ügy. Arról szól, hogy az illiberális demokrácia nem kompatibilis a szabad sajtóval. A média egyre szélesebb körben a politikai propaganda eszközévé válik.

A legtöbb olvasót elérő internetes oldal eddigi története és jövőbeni sorsa a legteljesebb mértékben közügy, miután a politikai nyilvánosság és a közvélemény alakításában jelentős helyet vívott ki magának. Ehhez képest a a válságba sodort portállal kapcsolatban a kormány és a kiadó menedzsmentje mást sem tesz, mint a felelősséget igyekszik eltolni magától. Azt a látszatot igyekszik kelteni, hogy az Index szerkesztősége szándékosan számolta fel önmagát.

Sok minden zavarja a tisztánlátást, de az események munkaügyi vetülete elég világos. Az Index állandó szerzői gárdájának, munkatársainak foglalkoztatási viszonyairól a tulajdonosok kevés információt osztanak meg a médiafogyasztó közönséggel. Ez önmagában kérdéseket vet fel, amit nem lehet elütni azzal, hogy az olvasót nem érdekli, hogy az újságírók alkalmazottként vagy vállalkozóként jutnak hozzá a munkájuk ellenértékéhez. Hétköznapi értelemben ez igaz lehet, de a hazai médiahelyzet megítélése szempontjából abszolút nem mindegy az újságírók munkaügyi helyzete, foglalkoztatása, viszonya a tulajdonosokkal és munkáltatókkal.

Megállapodás a munkáltatóval

Az Index portál munkaügyi hátteréről azt lehet tudni, amit egyik legutóbbi nyilatkozatában Dull Szabolcs ex-főszerkesztő elmondott. A lapot készítő közösségnek olyan megállapodása volt a kiadóval, hogy maguk határoznak a főszerkesztő személyéről és egyetértésük nélkül nem lehet változásokat végrehajtani a munkaszervezetben és a személyi állományban. A velük nem egyeztetett lépéseket, intézkedéseket a sajtószabadság megsértésének tekintik és elutasítják.

Nincs döntő jelentősége a munkáltató és a munkavállalók kapcsolatában,  hogy ez az egyesség milyen formát öltött, szóban vagy írásban történt-e és milyen garanciákat rendeltek hozzá a felek. Azt viszont hozzátehetjük, hogy az ilyen típusú megállapodások az érdekek kölcsönösségét, bizalmat és óvatos eljárásokat feltételeznek mindkét fél részéről. Egyébként az Indexnél kialakult munkaügyi szituáció előfordul máshol is, nem rendkívüli és önmagában nem vezet szükségszerűen feloldhatatlan konfliktushoz. Minden ágazatban előfordulnak erős érdekérvényesítő potenciállal rendelkező csoportok, megemlíthetők a vasutasoknál a mozdonyvezetők vagy a húsiparban a csontozók.

Az Index szerkesztősége jelentős médiapiaci terméket hozott lére, amely magas társadalmi és piaci értéket képvisel(t). Az események értelmezésében a piaci értékre, a portál profittermelő képességére tesszük a hangsúlyt. Szakmai és emberi teljesítményével a szerkesztőség kedvező helyzetet harcolt ki magának az évek során, komoly tárgyalási pozícióra tett szert a tulajdonosi körrel, illetve a munkáltatóval szemben. A portált előállító munkaközösségnek nem állt érdekében a két évtized során elért pozíciójának, szakmai rangjának és egzisztenciájának feladása.

Mindkét fél elégségesnek ítélhette a munkaügy kapcsolatok, az együttműködés egymás között kialakított feltételeit. Habár tisztában kellett lenniük azzal, hogy az egyensúly fenntartása, a szükségszerűen jelentkező konfliktusok kezelése sok tapintatot, kölcsönös belátást és kompromisszumkészséget kíván a felek részéről. Különös tekintettel arra, hogy az Index egyszerre szereplője a médiapiacnak és a politika világának.

Külső megfigyelőként úgy látszik, hogy a menedzsment indította el a munkavállalók és a munkáltató között kirobbant konfliktust. A szerkesztőség átszervezésére irányuló, az alkalmazottak munkavégzését, egzisztenciáját és szakmai értékrendjét egyaránt érintő üzleti koncepció okkal váltott ki bizalmatlanságot. A munka világában elfogadott norma, hogy a munkavállalókat érintő kérdésekben elvárt és esetenként kötelező a munkavállalók előzetes tájékoztatása, a felmerülő kérdések egyeztetése, bizonyos esetekben a konszenzus kialakítása.

 

A jelentős érdeksérelmet okozó átszervezések nem történhetnek az érintettek feje fölött. A hazai gyakorlatban sajnos a tulajdonosok egy része feudális kiváltságnak tekinti az alkalmazottak fölötti teljes rendelkezés lehetőségét. Pedig sem a jog, sem az elfogadott gyakorlat nem menti fel a munkáltatót a munkavállalókkal való egyeztetés kötelezettsége alól. Ha egy munkahelyen az események mégis más irányt vesznek, ott okkal merül fel a gyanú, hogy konfliktus gerjesztése, a munkavállalók leckéztetése lehet a tényleges cél. Függetlenül attól, hogy a tulajdonosi körben ki, milyen megfontolásból vagy milyen befolyás alapján dönt újságírókat érintő személyi kérdésekről.

Kollektív védelem

A status quo egyoldalú, szándékos felrúgásáról árulkodik az Index esetében a főszerkesztő rapid leváltása. Ha a munkáltató és a főszerkesztő között kialakult személyi ellentét és bizalmatlanság állt volna valóban az esemény mögött, akkor az utód egyidejű kinevezése mellett kellett volna végrehajtani a személycserét. Egyeztetve természetesen a kollektívával, hiszen az adott munkahelyi szituációban a főszerkesztő a munkavállalók érdekeinek képviselője volt. Szerencsésebben alakulhattak volna talán a dolgok, ha a szerkesztőségben működik érdekvédelmi szervezet, de a munkavállalói érdekek kollektív védelmének, közös képviseletének nem feltétele a szakszervezet. Munkaügyi szempontból nincs különösebb jelentősége, hogy a munkavállalók a konfliktus előtt vagy alatt milyen kapcsolatokat vettek igénybe saját érdekeik védelmében, vagy milyen terveket szőttek saját jövőjüket illetően. Érdektelen az is, hogy ki kinek a barátja.  

A konfliktus kialakulásának és kiszélesedésének két döntő mozzanata volt, az egyik a szerkesztőség átalakítására, másik a főszerkesztő ellen irányult. Nehéz elhinni, különösen az előzmények alapján, hogy csupán a menedzsment hibája, ügyetlensége, rossz helyzetértékelése áll az események hátterében. Mint ahogy alaptalan annak a feltételezése is, hogy a szerkesztőség tagjai jókedvükben adták fel az állásukat és választották a bizonytalanságot.

Elképzelhető viszont, hogy az Index újságírói előzetesen nem mérték fel igazából, hogy konfliktus esetén a munkáltatóval kialakított kapcsolatuk kevés mozgásteret biztosít a számukra. Látták, de nem vonták le a szükséges következtetéseket abból, hogy a helyzetüket meghatározó piaci és politikai térben az üzleti szempontok könnyen háttérbe szoríthatók. A piaci pozíció, az üzleti siker, a profit önmagában nem jelent garanciát semmire. Szerencse föl, szerencse le, ilyen az újságíró élete - mondhatjuk egy parafrázissal az örök veszélyben dolgozó bányászok dalára utalva.

Az Index története elválaszthatatlan a NER működésétől és mozgási irányától, a Népszabadság és más szerkesztőségek bedarálásától. Az eset sürgetően veti fel a politikai nyilvánosság, a sajtó szabadsága, a média finanszírozása, a piac működése, az újságírók foglalkoztatásának és érdekvédelmének számos kérdését. Ha kormányzati forrásokkal, politikai szolgálattal szerzett pénzekkel befolyásolni lehet újságírók egzisztenciáját, manipulálhatók a médiapiac szereplői és semmibe lehet venni egy millió embert elérő portál közösségi szolgálatát, akkor a demokráciáról és jogállamról szóló beszéd csupán szócséplés. Szerencse le!

Címkék: