h i r d e t é s

Szélsőség kerülése a hitgyakorlatban

Olvasási idő
2perc
Eddig olvastam

Szélsőség kerülése a hitgyakorlatban

2020. december 08. - 18:52

 

Sokan hajlamosak az Iszlámot cakk-pakk beírni a szélsőséges nézetek közé. Azt nem vitatom, hogy vannak köztünk szélsőségesek, ahogy mindenhol vannak, de az Iszlám, mint tanítás, pont a szélsőségek kerülésére int.

Nincs etalon, ami szerint terhet kell vállalni hitgyakorlatban. Amellett, hogy létezik egy kötelezően előírt ima, mindenki saját ereje, képessége szerint tesz eleget a szabályok követésének:

Kik hisznek és jókat cselekszenek, hát nem rójuk fel a léleknek, csak azt, mit elbír. Ezek ők, az Égi Kert gazdái, melyben ők mindörökkön örökké. (Korán 7:42)

Számos alkalommal találkozunk intéssel, ami figyelmeztet a túlkapásokra. A túlkapások elvonják energiáinkat az élet gyakorlati dolgairól. Íme az egyik:

Abu Hureira tudósítása:
A próféta (béke reá) így szólt: „A vallás nagyon egyszerű és aki túlterheli magát vallásában, nem lesz képes folytatni annak követését. Tehát nem szabad szélsőségesnek lenned, de próbálj meg közel kerülni a tökéletességhez. Fogadd be azt a jó üzenetet, amely alapján jutalomban részesülsz. Meríts erőt az imából reggel, délután és az éj utolsó óráiban."

Forrás: Szahih al-Bukhari 39

Hasonló hadiszokat találunk arra vonatkozólag, hogy a hitbuzgóság ne vonjon el minket családunktól, társadalmi életünktől és saját magunktól, mert ahogy az írás szól, feleségednek (házastársadnak), vendégednek és testednek jogai vannak feletted.

Nem csak más emberrel, hanem minden teremtménnyel kapcsolatban odafigyeléssel kell viseltetnünk. Képességeink, vagyonuk, társadalmi helyzetünk nem öncélú. Mindez gondviselés, de nem csak saját gondviselésünk. Ha Isten olyan mennyiségben juttatott ezekből, ami több, mint ami nekünk elég, tudnunk kell, hogy a fennmaradó rész mások gondviselését tartalmazza. Nem csak emberekét, hanem minden teremtményét.


Abu Huraira tudósítása: Allah prófétája (béke reá) így szólt:
Egy ember útja során szomjúságtól szenvedett. Amikor talált egy kutat, belemászott, leereszkedett és ivott belőle. Aztán kijött és látta, hogy egy kutya szomjúságtól szenvedve liheg, nyalogatja a talajt. Így szólt magában: Ez a kutya szomjúságtól szenved, ahogy én szenvedtem. Leereszkedett a kútba, megtöltötte cipőjét vízzel, majd a szájába fogta, míg felmászott. Aztán megitatta a kutyát. Allah értékelte ezt a cselekedetet és bűnbocsánatban részesítette.
Megkérdezték: „Ó, Allah prófétája! Az állatok számára tett jótékonyság is elnyeri jutalmát?” Erre a próféta: minden lény érdekében tett jótékonyság, melyekben nedves máj működik, elnyeri jutalmát.

Forrás: Szahih al-Bukhari 5663
Fokozat: Tudósok megegyezésével.

A fenti hadisz egy kutyáról szól. De találunk másokat fákról, termények meghagyásáról még háború esetén is. Isten teremtése az élet. Erre ember képtelen. Így az élet szentségét tiszteletben kell tartani. A tisztelet pedig csak akkor működik, ha egybekötődik a szolgálattal. E szolgálatra mindenkinek más képessége van. A lényeg nem az etalonok meghúzása, hanem saját képességeink kiaknázása. Ez a szabály a mindennapi életben és hitgyakorlatban. Így a szélsőség és annak megkövetelése nem egyeztethető össze a tanokkal (aqidah).

Címkék: 

 

Kommentek

h i r d e t é s