h i r d e t é s

Szellemi inkontinencia

Olvasási idő
4perc
Eddig olvastam
a- a+

Szellemi inkontinencia

2021. szeptember 24. - 09:41

Schmidt Marcsi olyan produkciót hajtott végre a IV. Budapesti Demográfiai Csúcs elnevezésű szélsőjobb szédelgés egyik nyitó előadásaként, hogy még a Charentonban ápolt Napóleonok krémje, sőt maga Mihail Szuszlov (esetleg Alfred Rosenberg) is elsápadt volna a sárga irígységtől. Kövér Lászlóról nem is beszélve.

Schmidt Mária, a Terror Háza Múzeum főigazgatója a IV. Budapesti Demográfiai Csúcson a Várkert Bazárban 2021. szeptember 23-án. - Fotó: MTI/Koszticsák Szilárd

Marcsi sosem volt egy lumen, mértékadó szakmai (és laikus) körökhöz képest csak egy történelemhamisító sarlatán, de főideológusként még Orbán is jobbat érdemelne nála!

Itt olyan zagyvalékot adott elő, hetet-havat összehordva, mellőzve minden logikát, és megkerülve az önellentmondásba keveredés, mint minden purparlé, nem beszélve "előadás" minimum követelményét, mintha néhány felessel erősített volna.

Ámbár esetében valószínű, hogy e mentő körülmény sem jöhet szóba. Szerintem a mondandójától, a zűrzavaros bakugrásaitól a hallgatóság haja szála is égnek meredt. Igaz, úgy kell nekik! Minek keverednek ilyen társaságba!

Volt itt minden. Na, nézzük! (A 444 tudósítójának szíves közreműködésével.)

A Klónozott Dolly-babától csak egy ugrás a Sugár!

Mármint annak a vészterhes jövőnek a víziója, miszerint fel lehet (és fogják a piszok LMBTQ-ügynökök) cserélni a magzatok nemét, nemi szerveit, kizárólag azért, hogy mocskos céljaik érdekében felforgassák a természet rendjét.

Kik tennék ezt? A fent nevezett ügynökökön kívül a fertőzött "szakértőkrácia", a muszlimok, a MeToo mozgalmárok, a feministák, a szexisták, a férfiak, mint szexuális ragadozók, az abortusz hívei, a génmanipulátorok, a béranyák és megbízóik, a nemváltoztatók. Meg a vránai perjel. Bár ő talán mégsem.

Sajnálatos feledékenység folytán kimaradtak a kommunisták és általában, néven nevezve, a liberálisok, mint olyanok. Ezért pontlevonás jár, kedves Marcsi!

Ámbár a dolog, legalábbis a kommunistákat illetően, talán tudatos volt. Marcsi ugyanis elismeréssel szólt arról, hogy az abortusz mocskos tilalma (háborús kivérzés után voltunk egyébként, kezit csókolom!), a kétkeresős családmodell és egyéb pozitív/negatív szörnyűségek, például a nyugati szexizmus távoltartása révén a népi demokráciák harminc év előnyre tettek szert a züllött Nyugattal szemben, ahol a kétkeresős családmodell csak a nyolcvanas évektől vált gyakorlattá.

Ne foglalkozzunk most olyan apróságokkal, hogy melyik nyolcvanas évektől? Mert, mintha a munkásosztály soraiban leledző nők már korábban is dolgoztak volna, ha álláshoz jutottak. Igaz, Marcsi számára csak a (kis)polgárság a történelmi tényező, csak az létezik/létezett.

Azzal se, hogy most akkor üdvös vagy átkos az abortusz?

Ne feledjük, ebben az ügyben egyértelmű orbáni állásfoglalás még nem hangzott el. És választások előtt vagyunk!

Mondanivalójának magva, ha szabad ilyet mondanom, pontosabban feltételeznem, ugyanis az lett volna, hogy mit ugrálnak a nők, a XX. század úgyis a nők évszázada volt, elérték, amit akartak, dolgozhatnak, kiteljesedhetnek munkaválalói, női, anyai és háziasszonyi mivoltukban is, habár –oldalvágás mégis csak! – a szocializmus erre speciel rákényszerítette őket.

Na, kérem! Most akkor jó ez nekünk, vagy nem jó? Felszabadult a nő, vagy rabszolgasorsra jutott? Marcsi homályban hagyja a választ.

De, hová akart kilyukadni?

A Nyugat csak mímeli a nemek egyenlőségét, melyet a magyar nők kemény küzdelemben kiharcoltak maguknak. (A munkahely-nőiség-tűzhely hármas misztériumát, miközben a férfiak munka után/vagy helyett csak sörözgetnek a kocsmában - teszem hozzá.)

E ponton vált elkerülhetetlenné az Európai Unió pellengérre állítása, mely "a nyugati progresszorok otromba kísérleti laboratóriumává vált, melyben nincs saját azonosság és értéktudat", és melyben "a többség értékrendje" hátrányba került.

(Vajon melyik többségé?)

Ez azért már a Sztálin-összesbe is bekerült volna, úgy a hetvenedik kötet végén, ámbár Sztálin (szerzőinek) mondandója mégis csak koherensebb volt.

Ellenben Magyarország, 2010 után! Maga a Kánaán (lesz) a nők számára is!

A támogatási rendszer! A nagycsalád, mint princípium!

Igaz, nem vonatkozik eme megállapítás a muszlimokra, akik szintén nagycsaládban élnek!

(Mellesleg valaki másokra nem gondolt-utalt Őnagysága? Akik szintén hagyományosan nagycsaládban élnek, kissé közelebb, mint Üzbegisztán, Afganisztán és Marokkó népe.)

A muszlimok ugyanis másmilyen nagycsaládban élnek! Olyanban, ami hozzánk nem passzol!

És egyáltalán! Maradjanak otthon! Különben is, a robotizáció hamarosan elveszi még a képzettek munkáját is!

(Ezzel az okfejtéssel Marcsi letromfolta az előtte felszólaló Palkovics eszmefuttatását, miszerint a robotizáció maga az üdvös jövő.)

A logikai ugri-bugri nagyszerű gondolattal zárult. Hit és család! Ezek a mi bástyáink!

Elnézem a kerti székre véletlenül felkeveredett, és a csaknem függőleges éleken, felületeken lejutni képtelen hangyát, mely ide-oda mászkál a szék jobb oldalától a bal széléig és vissza, sőt összevissza, számolatlanul.

Marcsi elméje is így kóvályog. Csak ő marad a szék jobboldalán, ahová egyszer balról eljutott.

A hangya végül lejutott. Marcsi csak körbejár. Végtelenítve. Jó pénzért.

Címkék: